Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évente mintegy 25 000 nagy tudású szakmunkás éri el a nyugdíjkorhatárt, akiknek jelentős része ott is hagyja az építőipart. Az utánpótlás képzésével és hazánkban tartásával a szakma folyamatosan küzd, miközben a lakosság orosz rulettet játszik a kivitelezők kiválasztásakor. A kontárok ugyanis megszaporodtak a jó lehetőségek feltárulkozásával, és sajnos más kárán próbálják kísérletezve megszerezni a szükséges gyakorlatot.
Vajon hányan tudják azt állítani magukról, hogy emberismeretük olyan tökéletes, hogy egyből kiszúrják a kóklereket? Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez szinte már felér egy szuperképességgel, hiszen a túlélésre játszó szakik gyakran maguk sem tudják, hogy olyan feladatot vállalnak be nagy magabiztossággal, amit később képtelenek meghaladni.
De gyakran csak az időmenedzsment hiánya, a brigád menet közbeni széthullása, és egyéb szegényes döntések miatti anyagi nyomás következtében alakulnak ki azok a faramuci helyzetek, amikor a megrendelő ott áll a félresikerült járólapozás felett, és azt kérdezi magától, hogy miért nem látta ezt előre.
Cikkünkben azoknak próbálunk segíteni, akik kezdők még a témában. Az a javaslatunk, hogy a legalapvetőbb hiányosságokra is reagálj inkább gyanakvással, hiszen elég nagy pénzösszegek úszhatnak el, ha a rossz kivitelezőre esik a választásod.
Árajánlat nincs, előlegbekérő van
Az egész egy bizalmi játszma, alapszituáció: a kivitelező nem bízik meg a megrendelő fizetőképességében, a megrendelő nem bízik meg a kivitelező munkateljesítésében. Erre a célra szolgálnak a dokumentumok, cégpapírok, szerződések, amiket érdemes komolyan venni. Ragaszkodjunk az árajánlathoz, és ha lehet, kérjünk be több kivitelezőtől, valamint próbáljuk leinformálni az illetőt, referenciák bekérésével akár.
Ami pedig az előlegfizetést illeti, természetesen nem kérhetjük azt a kivitelezőtől, hogy finanszírozza meg a felújítást, így általában az anyagár szokta az előleg alapját képezni. Ezekre mindenképp kérjünk részletes árajánlatot, mielőtt bemondásra kifizetnénk. Itt legalább az kiderül, hogy ismeri-e az anyagokat, tudja-e például, hogy milyen ragasztótípust érdemes használni, vagy melyik fajta vakoló felel meg a feladatnak.
Bátran erőltessük a heti fizetési rendszert, amivel biztosíthatjuk, hogy nagyobb összegekkel nem tudnak megkárosítani minket.
Biztos, hogy ilyen a jó kivitelező? Nem kell rá várni, azonnal jön és gyorsan megoldja
Egy jó szakinak az időbeosztásához nekünk kell alkalmazkodni, aki last minute ajánlatokat teljesít, az nem mindig vehető komolyan. Előfordul persze, hogy egy jó szakinál épp visszamondanak egy megrendelést, valamiért üresedése van, de azt is jellemzően előre látják, és nem éppen a megkérdezés pillanatában esedékes.
Ehhez a ponthoz az is hozzátartozik, hogy egyedül önmagát képviseli. Ha pedig kiderül számára, hogy a munka volumene megköveteli a brigádot, akkor jön a félrebeszélés. Nem feltétlenül fogja az orrunkra kötni, hogy a toborzást az ajtón kilépés után tervezi elkezdeni. Ilyen esetben szerencsés lehet, hogy egy első munkafázisra, kvázi próbamunkára szerződünk le vele, és akkor meglátjuk, hogy mennyire váltakoznak körülötte a segédmunkások, mennyire tűnik összeszokott brigádnak a kollektíva.
Ne őt válaszd: mindenhez ért, és más munkáját feltűnően sokat szidja
Ő a megtestesült Mekk Mester, természetesen azt állítja magáról, hogy nagyon tapasztalt, sokat bólogat, ha a feladatok elvégzéséről van szó, nagyon meggyőzően hordja le mások teljesítményét. „Megoldjuk, Főnök.” – na, ez például jobb, ha nem hangzik el a tárgyalás során. Egy komoly szakember részletesen felméri a feladatot, kérdéseket intéz a megrendelő felé, kompromisszumos megoldásokat javasol, előrelátóan felvázolja a lehetséges megoldási ötleteit. Van olyan kivitelező, aki úgy oldja meg a feladatot, mintha a saját lakásán dolgozna. Az ilyen ember esetében nem az jut eszünkbe első találkozáskor, hogy vajon viszontlátjuk-e az alapanyaggal, ha most odaadjuk a pénzt.
Vállalkozó kedvűek maguk is összeverbuválhatják a felújítást végző csapatot. Ez esetben viszont szerencsés velük közösen is megvitatni a munkafolyamatokat. Akkor talán nem tapasztaljuk meg azt, hogy az egyik munkás a másik eszközeit teszi tönkre, vagy éppenséggel úgy töri fel a burkolatot, hogy a burkolónak extra munkát szolgáltat vele. Amit nyilván viszontláthatunk a számlán.
Szimpatikus vagy sem, ez ilyen egyszerű
Ha a fentiek egyike sem jellemző rá, akkor még mindig hátravan a kémia kérdésköre. Nagyon fontos, hogy
kivel dolgozunk szívesen, kivel tudjuk megértetni magunkat már a legelején.
Ha azt tapasztaljuk, hogy ugyan jó referenciákkal rendelkező, komoly szakember jön bejárásra, de a beszélgetés során szétzilált, állandóan telefonálással szakítja meg a megbeszélést, szitkozódik, vádaskodik, egy szóval nem tűnik tisztelettudónak vagy szimpatikusnak, akkor abba ne törődjünk bele. Az egész felújítást megkeseríti, ha egy ilyen karakterű emberrel kényszerülünk például az extra feladatokról egyeztetni, vagy probléma esetén konszenzusra jutni. Igenis válogathatunk, mert ha nem tesszük, akkor a kényszermegoldás silány eredményre, a felújítás élménye pedig horrorsztorik sorára vezet majd.
