Akinek volt már életében dolga lakásbérléssel vagy adásvétellel, az feltehetően ingatlanossal is találkozott már. De vajon belegondolt-e már abba, hogy az ingatlanos mennyi mindenkivel és mindennel találkozott már szürkének semmiképp nem nevezhető hétköznapjai során. Vannak mókás és meglepő esetek is…
Vicces helyzeteket felidéző sorozatunk korábbi epizódjaiban már mazsolázgattunk tanárok elmesélései alapján nevezetes érettségi aranyköpések között, és rutinos idegenvezetők idegpróbáló élményei közül is szemezgettünk. Most ingatlanközvetítők ikonikus történeteiből válogattunk, hiszen érthető módon munkájuk során ők is sok mindent láttak már.
A titkos szerelmi fészekre vágyók
Zsolt ingatlanos praxisa során kiadott egy kellemes kis lakást egy idős orvosnak, aki fiatal asszisztensével kereste a számukra megfelelő ingatlant. A szigorú munkakapcsolaton sejthetően túlmutató felállás tagjai azonnal közölték is, hogy senki nem lakik majd állandóan a lakásban, csak alkalmi használatra szánják. Bizonyos idő elteltével Zsoltot egy örökösödési per miatt telefonon megkereste egy ügyvéd, a lakást bérlő idős úr ugyanis elhunyt, s családja a sajnálatos eset kapcsán értesült a korábban egyikőjük által sem ismert bérleményről. Az egyetlen fogódzó, amire rábukkantak, az ingatlanos elérhetősége volt, aki részéről az ilyen helyzetek maximális diszkréciót követelnek.
István beszámolói alapján tudhatjuk, hogy például bizonyos fővárosi, felkapott és központi lakóparkok híresek arról, hogy hivatásos örömszerző hölgyek előszeretettel tesznek ott szert bérleményre. Van köztük olyan, aki évente költözni is kényszerül, ugyanis olykor elköveti azt a hibát, hogy a különböző fórumokra saját magáról feltöltött fotókon a hiányos öltözéke hátteréül szánt, bérelt ingatlanok minden kétséget kizáróan azonosíthatóvá válnak.
Az ingatlanos személyében partnert keresők
Angéla nem rendelkezett még sok éves ingatlanos tapasztalattal harmincas évei elején, amikor egy lakás mutatása során a hatvan év feletti kliens hirtelen mozdulattal belülről rájuk zárta a lakás ajtaját, és kijelentette, hogy addig onnan ki nem megy senki, amíg a fiatal nő bele nem egyezik bizonyos közös programokba. Angéla lélekjelenlétén múlott, hogy a kínos és veszélyes helyzetet vissza tudta fordítani, ijedtsége helyett határozottságot mutatott, de ott és akkor elhatározta, hogy beszerez egy karikagyűrűnek látszó tárgyat, hátha bír némi visszatartó erővel.
Gábor tapasztalata máshogy végződött: a vidékről Pestre költöző, egyedülálló hölgy kivette a lakást, amit mutatott neki, majd a beköltözés után felhívta, hogy nem ismer mást a városban, megkérheti-e egy is bútortologatásra, pakolásra? Gábor igent mondott, átment segíteni, és a kellemes, borozgatós rendezkedés után több mint egy évig maradt is...
Az extra kívánságokkal rendelkezők
Sokan jelzik ilyen-olyan igényüket, elvárásukat a bérlőkkel szemben: István is gyakran szembesül munkája során különböző extra igényekkel, kizárónak megjelölt tényezőkkel. Egy alkalommal a lakás bemutatása során derült ki számára fokozatosan, egyre több információhoz jutva a potenciális bérlőről, hogy pont kimeríti a tulajdonos által kizáró tényezőnek megjelölt kategóriákat. A rutinos ingatlanos konstatálta a helyzetet, udvariasan végigcsinálta a vezetést, majd elköszöntek, s kevéssel később hívta a tulajt, akinek részletesen ecsetelte, miben nem felel meg az illető a kívánalmaknak, milyen félelmek támaszthatók vele szemben, és miért nem eshet rá a választás. Már jó ideje tartott a mindenre kitérő negatív lista taglalása, amikor a vonal másik végén megszólalt egy hang, és közölte: „Ön rossz számot hívott! Én nem a tulaj vagyok, hanem az a bizonyos potenciális bérlő, akiről most éppen beszél…” Az égetően kínos szituáció meglepő véget ért: ez az illető vehette végül ki a lakást, de a végén az ingatlanos benyomásai bebizonyosodtak, és csupa rossz tapasztalat született az együttműködésből.
Hírességek
Andreának és Attilának is volt már dolguk hírességekkel is, a kép itt is vegyes: volt olyan celeb, aki vidéki unokatestvérének bérelt lakást, míg az közeli rokonának pesti, kórházi ápolását akarta ellátni. Az ismert fiatalasszony és többszörös édesanya magára vállalva az összes költséget, fél évre előre kifizette a bérleti díjat, és mindenben a legkorrektebbül és legpontosabban, időre járt el mindig.
Ugyanakkor más tévés személyiséggel is volt dolguk, aki a személyes találkozó előtti telefonos egyeztetésben bemutatkozásként annyit mondott, „úgyis meg fogsz ismerni”. Így is lett. A szimpatikus híresség ugyanakkor annyira szórakozott személyiség egyben, hogy szinte soha nem jutott eszébe lakbért fizetni.
Apróbb meglepetések
Zsolt telefonon egyeztette le a találkozóta bérlő jelölt úrral, melynek értelmében a szóban forgó épület aljában kellett volna találkoznia a férfival. Már jó ideje a kapuban várakozott, de a telefonos pasasnak nyoma sem volt, csak egy hölgy ácsorgott mellette tétován. Egyszer csak a nő öblös férfihangon megjegyezte Zsolt felé fordulva: „azt hiszem, mi egymásra várunk!”
