Hazánk horgásztavainak 80 százaléka megsínylette az aszályt, ami egyes régiókban még a 2022-esnél is rosszabb helyzetet okozott. Vannak olyan tavak, amiket már 50-100 éve nem kotortak, a halállomány életben maradása egyes tavakban csak a közbeavatkozáson múlt.
Az ország egyes részein még az évszázad legaszályosabb évéhez képest is rossz a helyzet a horgásztavakban. Az Agroinform a Magyar Horgászok Országos Szövetségének (MOHOSZ) Szolgáltató Központjának főigazgatóját, Dérer Istvánt kérdezte.
A magyar halastavak 80 százalékát érintette valamilyen formában az aszályos nyári időszak, a csapadékhiány és a forróság különösen az alacsony vízállású vízterületeket sújtotta. Mivel a tavak egy részét 50-100 éve nem kotorták, az iszap felgyülemlett, a vízszint alacsony, a gyorsabb felmelegedés a halállományra is negatív hatással volt.
Emberi beavatkozások miatt nem volt nagyobb halpusztulás a tavakban
Csak a gyors közbeavatkozásnak, levegőztetésnek és a vízpótlásnak volt köszönhető, hogy ennek ellenére kevesebb, mint 10 esetben történt halpusztulás a szakértő szerint. Dérer István elmondta, hogy egyes vízterületek csak a Vizet a tájba program miatt menekültek meg a halpusztulástól.
A Dunántúl egyes részei jobban jártak idén,
mint 2022-ben, itt ugyanis időszakosan, ha egyenlőtlen eloszlásban is, de hullott némi csapadék, ami részleges visszatöltődést eredményezett. A Tisza vízgyűjtő területe nem volt ilyen szerencsés, de ott is sikerült visszapótolni a vízmennyiséget. A Homokhátság azonban katasztrofális helyzetben van a MOHOSZ munkatársa szerint, a talajvíz soha nem látott mélységbe süllyedt, és itt a gravitációs vízpótlásra sincs lehetőség. A halastavak egy részét évtizedek óta nem kotorták, vizük 30 fokosra melegedett, a párolgási veszteség is jelentős volt.
„Bár a halállomány túlnyomó része eddig megmenekült, az aszály a haltermelőknek és a horgásztatóknak már így is tetemes veszteséget okozott."
− összegezte a szakember. Dérer István szerint a jövőben a problémákra a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP Plusz) forrásainak segítségével találnak majd megoldást, nemcsak a vizet figyelő okosbólyákat terveznek kihelyezni, de a szükségessé váló élőhelyfejlesztések, iszakpkotrások, hínárkaszálások és a műtárgyrekonstrukciók is megindulhatnak majd.
