Kriszta több mint tíz éve esett szerelembe a bútorfelújítással, így nem csoda, hogy amikor megtalálta álmai otthonát, szinte nem is vásárolt új darabokat, de ha igen, még azokat is átalakította.
Egy kempingezős nyaralás nyitotta fel a szemét a háromgyerekes anyának, hogy az életét sokkal inkább a hegyek közelében, mint a Duna–Tisza közén képzeli el. Két és fél órányira a régi otthonuktól, egyetlen házat néztek meg, és azonnal döntést hoztak; új életet lehelnek a 6 éve üresen álló épületbe.
Szinte minden bútornak története van
A felújítást Kriszta koordinálta, és bár szó szerint csak a falak és a tető maradt, mégis tudta, melyik bútoruk hová fog kerülni. Maris Kriszta, a Vintage Velem bloggere évekig élt Németországban, és ott kezdett el krétafestékekkel foglalkozni, így új otthonában nemcsak a bútorokat, de a falat is maga festette.
„A konyhabútort kellett újonnan megtervezni, de az egyébként fehér frontokat antracitszínűre festettem – mondja Maris Kriszta. A fekete munkalappal sem voltam elégedett, fára lecserélni pedig túl drága lett volna, ezért úgynevezett flódergumis technikával festettem át, amely egyrészt famintát ad, másrészt egyfajta strukturált felületet képez, hogy még inkább a fára hasonlítson a végeredmény.”
A konyha közepén álló sziget is különleges darab; egy megfordított parasztasztal, amelynek a teteje raklapkockákból készült.
Kattints a képre, és nyílik a galéria! (A cikk képek után folytatódik.)
Mivel ebben a házban kisebbek a szobák, ezért kellett szortírozni, hogy mely bútorokat hozzák magukkal, de voltak olyan darabok, amelyeket Kriszta még Németországba is magával vitt.
„Ilyen például a nappaliban látható, régies stílusú fotel – mondja Kriszta. Az egész házra jellemző, hogy nem egy korból való darabok vannak, bátran keverem a modernt a múlt századival, inkább a színek harmóniájában hiszek.”
A fürdő, ami nem csak nevében szoba
A tetőtéri fürdőszoba is szobaszerű külsőt kapott, a falakat fehérre festve vették át, ezeket Kriszta színezte, illetve ő készítette hungarocellrudak segítségével a régi kastélyokat idéző, kazettás betéteket is.
„Mivel a ház méreteihez képest indokolatlanul nagy ez a helyiség, igyekeztem minél inkább kihasználni a teret. Eredetileg egy óriási kád volt a helyiség közepén, ehelyett én kisebb kádat és több bútort választottam. A legtöbb berendezési tárgyunk az internetről vagy bolhapiacokról származik, előfordult, hogy két üvegcsillárt – az egyik a nappali szobában kapott helyet – vettem ötezer forintért az egyik online aukciós oldalon. El se akartam hinni a szerencsémet.”
A felújításból a kert sem maradt ki
A hálószobák viszonylag kis méretűek, ennek ellenére Kriszta nem félt sötétebb színeket is használni. A kisebbik fiú, Marci szobája halványszürke árnyalatot nyert, a vendégszobában a világosabb tónusok, a halványkék, illetve a törtfehér is helyet kapott.
„A komódot én festettem le, illetve az ottomán is az én kezem munkája – avat be Kriszta. Sokan nem akarják elhinni, milyen kevés pénzből ki lehetett hozni a ház berendezését, pedig a bútoraink közül jó néhányat úgy kaptam ismerősöktől, hogy ők kidobásra ítélték, de gondolták, nálam még kaphat egy új esélyt.”
A házban található lakástextilek nagy részét is Kriszta varrta. Az egyik legkülönlegesebb ezek közül a konyhaablakban található római roló.
„Az ablakcserénél volt sajnos egy kis félreértés, eredetileg redőnnyel szerettük volna megrendelni, de nem úgy készítették el. Ezért belső rolókkal oldottuk meg a sötétítést.”
Szívmelengető látványt nyújt a lépcsőfeljáró fordulója, ahol a gyerekek rajzai, festményei láthatóak. Kriszta minden ünnepre egy-egy új darabot kér tőlük, hogy bővüljön a gyűjteménye.
Kriszta a belső terek mellett a kertre is nagy hangsúlyt fektetett.
„Egy igazi dzsungel fogadott minket, azonban a régi kertünkből sok növényt elhoztunk kaspóban, illetve akad jó néhány, amit magam neveltem magról. Két év alatt sikerült olyan szintre hozni, hogy most már igazán büszke vagyok rá.”
Ha szeretnél más, saját kezűleg felújított ház falai között barangolni, nézd meg ezt a cikkünket is.
