KEDVENCEK

Feláldoznád a gyereked az élsportért?

2009. augusztus 31., hétfő 10:31

És feláldoznád-e a gyerekkorát? Vagy elegendő-e, ha a testet-lelket próbára tevő élsport helyett a tömegsportot választja? Mit sportoljon a gyerek? Azt, amit a szülő helyesnek gondol? Kedvére vagy versenyszerűen tegye?


És hány éves kortól kezdje el? Mert vannak ugye a „meg kell tanulni sportok” meg a „szülő álma sportok”, és „a barátnőm fia is oda jár sportok”, de ezeket jobb elfelejteni. Ha nem akarjuk elvenni a gyerek kedvét a sportolástól, nagyon meg kell gondolnunk, hogy…

Mit és mikortól?

Kerékpározás: az 5-6 éves gyerekek egyensúlyérzéke már elég fejlett ahhoz, hogy biciklizzenek. Edzéseket azonban csak 12–14 éves kortól érdemes elkezdeni.

Foci: a gyerekek 10 éves kor körül már alkalmasak a szabályok elsajátítására.

Kézilabda: nagyon megerőlteti az ízületeket, ezért az edzést serdülőkorban tanácsos csak elkezdeni.

Kosárlabda, röplabda: 10–12 éves kortól ajánlható.

Atlétikai edzéseket is 12–14 éves kortól ajánlott elkezdeni.

Tenisz: az idegrendszer 14 éves kortól elég erős az állandó küzdelemhez.

Úszás: 8–10 éves kortól ajánlható már edzésszerűen is

Kajak és kenu: 10–12 éves kortól.

Küzdősportok: szakszerű irányítás mellett már nagyon korán, akár 5 éves kortól űzhetőek.

tornaszok

Melyek a veszélyek?

Egyes sportok túl korai kezdése károsan befolyásolhatja a gyerek fejlődését. A talajtorna vagy a súlyemelés például gátolhatja a növekedést. A legtöbb veszélyt a sérülések, a csont- és ízületi bántalmak jelentik. Amikor a gyerek még nő, a csont- és ízületi kapcsolódások különösen sérülékenyek. Mielőtt belevágnánk az edzésekbe, minden esetben nélkülözhetetlen az előzetes orvosi vizsgálat.
A gyermek sportorvosi vizsgálatának mindenre kiterjedőnek kell lennie, különös hangsúlyt fektetve a felépítési rendellenességekre és a szívműködés ellenőrzésére. Az orvos arra is felhívja a szülők figyelmét, hogy milyen esetleges hátrányok miatt ellenjavallt a választott sportág a gyermek számára. Tessék elhinni neki!

Élsport vagy tömegsport?

Ha engem kérdezel, az utóbbi. De te döntesz. Azért hallgass meg két történetet. Az első arról szól, hogy mi történt egy ausztrál sportversenyen. A játékos versenyfutás után a bennszülöttek az elsőként célba érőt ugyanúgy megünnepelték, mint az utolsóként érkezőt. A versenyen jelen volt egy amerikai hölgy, aki megpróbálta megmagyarázni a bennszülötteknek, mit jelent egy verseny az Egyesült Államokban. Nem értette, hogy Ausztráliában miért ünneplik azt is, aki utolsóként ért a célba. Elmagyarázták neki, hogy náluk a versenyen mindenki a saját öröméért fut, és aki végigfutja teljes erőbedobással a távot, az legyőzte saját lustaságát, felülmúlta önmagát, és megérdemli az ünneplést. Minek is futnak azok Amerikában, kérdezték, akik nem nyernek? Hiszen őket ezek szerint senki nem ünnepli.

uszoA másik történet. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszónk mesélte, hogy neki évekkel a müncheni olimpia után egy barátja ezüstláncot vett a születésnapjára. Ettől ő teljesen összeomlott. Sírva magyarázta az illetőnek: hát te nem tudod, hogy nekem nem szabad ezüstöt venni? S bár mi, amatőrök ezt talán soha nem fogjuk megérteni, higgyük el Gyarmati Andreának, hogy az élsportban csak egyetlen győztes van. Mindenki más vesztes. És ahogyan Andrea édesanyja, a többszörös olimpiai bajnok úszó, Székely Éva írta könyve címében: sírni csak a győztesnek szabad. Ezért legyen bármilyen ügyes, rátermett vagy tehetséges, élsportra csak akkor hagyjuk gyerekünket kiválasztani, ha személyisége és idegrendszere (valamint a mi személyiségünk és idegrendszerünk is) elég erős a kudarcok elviseléséhez.

 

Ha tetszett ez a cikkünk, olvasd el ezeket is:

Hogyan vásárolj a gyerekkel, hogy elkerüld a nehéz helyzeteket, s hogy ne kelljen legalább ötvenszer azt mondanod, ezt nem vesszük meg… Bevásárlás gyerekkel, túrából tortúra

Mi van, ha a gyerek úgy dönt, holnaptól extrémsport-bajnok lesz? Engedd vagy ne engedd? Egy anyuka feljegyzései. Megölöm, ha extrém sportolni kezd!

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.31 13:42:02zsuzsi

    A kérdést így csak az teszi fel, akiknél ez nem merült fel a családban. Ha a gyerek "versenyző" típus, elkezdett valamit tömegsport szinten, és sikerélményei lesznek, akkor a szülő döntése csak az lehet, hogy megakadályozza ebben, vagy segíti. Tehát igyekszik felmérni, hogy a választott sport mennyi lemondással és gonddal járhat, és ez alapján dönt.

  • 2009.08.31 19:57:41szerk

    Kedves Zsuzsi! Nem értek veled egyet. Nemrégiben az 5-ös buszon utazva hallottam a következő történetet. Harmincas anyuka mesélte hasonló korú barátnőjének, miszerint 10 éves kisfiát, aki atletizál, leigazolta egy egyesület. Egészen jó eredményei vannak, amiért nagyon keményen megdolgozik, nyáron minden áldott nap volt edzés, hétvégén csak akkor nem, ha versenyre ment. Még nyár elején történt, hogy a gyerek nagyot esett, panaszkodott, hogy fáj a lába. Megvizsgálta az egyesület orvosa, semmi komolyabbat nem talált, folytatta hát az edzést. De a gyerek panaszkodott tovább, még vagy két hétig. Az anyuka rákérdezett az orvosnál, biztos, hogy semmi gond, kérdezte. Semmi, mondta az orvos. Aztán megelégelte, hogy a gyereknek még mindig fáj a lába, elvitte ortopéd szakorvoshoz. Egy röntgen után csak kiderült, hogy szárkapocscsont törése volt, de már összeforrt... Nos, lehet, hogy ez események nem egy hónap alatt futottak le, lehet, hogy két hónap is kellett ahhoz, hogy kiderüljön, milyen fájdalmak árán edzették tovább a kisfiút. A történet vége az, hogy az anyuka gondolkozik azon, megéri-e ilyen áron élsportolni.

    Hidd el, sokan hagyják abbaa versenysportot, és sok szülő dönt menet közben úgy, hogy túl nagy árat kell ezért fizetni. Még akkor is, ha a gyereknek jó eredményei vannak.

  • 2009.09.01 06:10:12zoli

    Az én fiam élsportoló.6 évesen kezdte az öttusát,most 10 éves és többszörös Magyar bajnok!
    Kiskorában nagyon sok betegsége volt(tej,tojás,szója allergia stb.) mikor elkezdtük az öttusát víziszonya volt!De találtunk egy nagyon rendes edzőt akiben a fiam nagyon megbízik,és most ott van az élvonalban!Minden betegsége megszűnt,kitűnő tanuló,és a koncentráló képessége is tökéletes!Ma már el sem tudná képzelni az életét az edzések és az ottani barátai nélkül.
    Én pedig mindig nyugodt vagyok,mert tudom hogy a gyerekem jó helyen van.Amíg más hasonló korú gyerek az utcán csavarog,vagy Plázába jár addig az én fiam edz,és a barátaival jól érzi magát!!!Idő közben nekünk is voltak apró sérülések bár azok is inkább az iskolában.
    De ott tartunk,hogy az iskolából egy napot sem hiányzott betegség miatt,esetleg csak azért mert versenyre ment!!!És ez szerintem már megérte!!!!Mi úgy álltunk hozzá a kezdetekben,hogy akármi is lesz a fiamból hátrányára a sport nem fog válni!Rendszerességre nevel,fizikai és erőnléti szempontból is csak pozitívan tudok nyilatkozni!
    Nekünk szülőknek pedig tudom, hogy sok lemondással jár!Nekem is egyszerűbb lenne itthon lógatni a lábamat és semmit nem csinálni de a gyerekem eredményei láttán engem is ösztönöz arra hogy én is valamilyen módon mozogjak,vagy csak elmenjek vele bringázni vagy korcsolyázni.

  • 2009.09.01 06:53:20zsuzsi

    Kedves szerk! Amit elmeséltél, tényleg megdöbbentő és szomorú, azonban inkább a magyar egészségügy problémáira mutat rá, nem az élsportoló/nem élsportoló kérdésre. Ilyen törést bárhol másutt is szerezhetett volna a gyerek - igen, a sport közben valóban nagyobb ennek a valószínűsége - és az hogy ezt nem vették észre, az a gond.
    Természetesen sokan hagyják abba a versenysportot, olyanok is akiknek jók az eredményei, de ez nem csak orvosi hanem anyagi okok miatt is van.
    Én inkább arra gondolam a válaszomban, hogy nem úgy erül fel a kérdés, hogy most versenysportoló lesz-e vagy nem, hanem hogy abbahagyjuk-e vagy nem. És ezt nagyon sok tényező alakítja, amelyben természetesen az egyik az orvosi kérdés.

  • 2009.09.01 06:57:54zsuzsi

    Szia Zoli, én is személyesen vagyok érintett 17 éves gyermekem okán, és én is azok táborába tartozom, akik szerint nagyságrendileg többet kapott, mint amennyit veszített az élsport miatt.
    Betegségek szinte teljesen eltűntek, a kamaszodás minden apró és nagyobb problémája kipipálva, tanulás teljen rendben, és annyi összeszedettséget, koncentrációt tanult, amit mások a felnőtt életük során hosszan, nehezen sajátítanek el - ha egyáltalán sikerül nekik.
    És valóban ilyen szinten ez már egy közös családi munka, életforma.

  • 2009.09.01 07:38:16szőkelány

    persze szülői szempontból nylván szép egy, a kamaszkor problémáit kihagyó gyerek. Csakhogy nem a gyereknek vannak problémái, hanem a világnak. A kamaszkori parák ennek a feldolgozása. A fejlődés legszükségesebb állomása, bulival, csavargással, befordulással, kifordulással, stb. Ha nincs kamaszkori para, nem azt jelenti, hogy a gyereknek nincs problémája, hanem hogy nem ismerte fel a világ problémáit, nem ment szembe velük, nem szülte meg a megoldásait. csak csinálja tovább, ahogy nyolc évesen, elfogadva a programot.

    ha valamit nem szeretnék, az olyan gyerek, aki nem marad ki, nem csavarog el soha suli helyett, nem kérdőjelezi meg a szülei igazságát, vakon hisz a tanáraiban, és begyűjti az aranyérmeket szülei legnagyobb örömére. ő kicsi eséllyel járja majd a saját útját.

    ja igen, és mindig csak egy nyer. mi van azokkal, akik végigcsinálják, és még csak nem is nyernek? (mondjuk szerintem ők járnak jobban, mert legalább a realitás talaján maradnak – nem gondolják, hogy mert a kismillióból egyetlen irányba tehetségesebbek és állhatatosabbak a többieknél, attól ők valóban a dobogó legfelső fokára valók. és azt sem hiszik majd, hogy tragédia nem nyerni. de azért a nem nyertes élsportoló pályát sem szeretném gyermekemnek)

  • 2009.09.01 11:41:53anaticula

    Már a cím is rossz: mi az, hogy "feláldoznád"? Természetesen nincs jogom a gyerek helyett eldönteni, hogy versenysportoljon - enélkül is épp elég sok mindent kell a gyerekre kényszeríteni, pl. hogy iskolába járjon. Tehát tegye, ha kedve van hozzá, és ha tudom biztosítani egyébként a feltételeket; de nem eröltetném, ha nem akarja, vagy ha elege van belőle.
    Az igazi kérdés, hogy terelném-e a versenysport felé. A válaszom: nem, azt szeretném, ha minél több dolgot kipróbáljon, amihez kedve van, és minél később kötelezné el magát egy irányba. Az ilyen hozzáállás meg egyáltalán nem kedvez a versenysportnak, de nagyobb az esély rá, hogy boldog lesz a gyermekkora.

  • 2009.09.01 20:42:44jockos

    Feláldozni és áldozatot hozni szerintem sem ugyanaz! Áldozatot kell hozni az élsportolónak. Sok mindenről le kell mondani, cserébe sokakat képviselhet, dicsőséget hozhat... De ez nem feláldozás a szülő részéről.
    J.

  • 2009.09.02 23:03:06richtofit

    Érdekes a cikk. Más fórumon is találkoztam ilyen cimü topiccal, mintha vágóhidra vinném a gyerekemet azért, mert versenyszerüen sportol.

    Számomra a kisebbik rossz választása volt az, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy iskolás kortól minden délután edzésen legyenek. Egyedül nevelem őket és azt vettem észre az anyámnál minden délutánt a TV előtt töltöttek és a nagyszülők folyamatosan etették őket. A nagyobbik lúdtalpas, duci kislány volt, a kisebbik túl sovány és fáradékony. Én gimazistaként atlétizáltam és nagyon sokat adott az edzőm, az edzések, a kihivás, a feladatok. Nem vittem semmire és a szüleim is ellenezték, de szép emlék maradt.
    A gyerekeimet viszont 7-8 évesen öttusázni vittem, ami akkor úszás és futás volt, napi 1 edzés. Voltak jobb eredményeik, de nem volt kedvük 12-13évesen reggel is edzésre járni. Az akkori edzőjük is egy tahó volt...Én is láttam azokat az úszógyerekeket, akik félálomban botorkálnak be edzésre fél hatkor. Egyetértettem a gyerekeim döntésével, de azt kértem még egy sportágat próbáljanak ki.
    A nagylányom alkata miatt ( magas és erős ) a kajakozás mellett döntöttünk. Szerelem lett első látásra. A kicsit viszont nem tudtam hova tenni ( egyedülanya vagyok ) ezért kényszerből ő is lejárt a 35 kilójával.
    Azóta megnőttek, magasak, erősek, önállóak. Jól is tanulnak. A kajakozást össze lehet egyeztetni a tanulással, ha értelmes a gyerek. Világversenyekre járnak, edzőtáborokba, a nagyobbik már olyan országokba jutott el, ahova soha nem lett volna pénze. Ösztöndijakat kapnak, nemzetiszinü melegitőt, felszerelést.
    Már évek óta nem keltem őket reggel, ők kelnek fel tanitási szünetekben meg szombaton és rohannak edzésre. Nagyon ragaszkodnak a csapattársaikhoz. Úgy fogalmaznék, hogy szabad akaratukból járnak, én már rég nem akarom se rá- se lebeszélni őket. A gimnáziumban először akadékokodtak a kikérők miatt, de azóta rájöttek, hogy jól tanulnak a gyerekeim.

    Hogy mi az ami rossz ? Persze aggódik az ember az egészségük miatt, de ez nem egy tipikusan lesérülős sport. Egyiküknek volt egy térdsérülése, de nem sport hanem pakolás közben szerezte. Attól is félek, hogy bőrrákot kapnak a sok naptól. Az étkezésükre nagyon figyelnek, mármint hogy elegedő folyadékot, fehérjét , vitamint fogyasszanak. Ebben dietetikus segiti őket. Rendszerese járnak terheléses szivvizsgálatra. Minden második osztálytársuk cigizik, az se veszélytelenebb mint a sport.
    Ami nekem nagyon rossz, hogy az elmúlt tiz évben minden más programot alárendeltem a hétvégi versnyeknek, délutáni edzéseknek és ez igy is maradt. Eljárnak kb havonta 1x bulizni, de mindig csak a pihenő hétvégéjükön. Már szinte felnőttek, de a tanulás&sport mellett nincs idejük segiteni. Most már én is nemkivánatos személy vagyok versenyeken, úgy értem csak útban vagyok, sőt be sem egednek a biztonságiak nemzetközi versenyekre. A főzés meg a mosás viszont komoly napi teher, más mint nem sportoló fiataloknál. Nem mindegy mit esznek és néha brutális tempóban hozzák haza a táskányi szennyest. Ez az árnyoldala a karrierjüknek.

    Összeségében pozitiv irányba billen a mérleg. Nem volt jobb é olcsóbb alternativa a sportnál általános iskoláként.
    Bocs a hosszú hozzászólásért.

  • 2009.09.03 07:22:40richtofit

    Eszembe jutott még valami. Nem mindenki tehetséges. Egerszegi Krisztina millióból egy születik. Ha a gyerekemnek valamihez kivételes tehetsége van, nemcsak sport , akár matematika, zene vagy tánc vagy bármilyen müvészet, akkor miért ne bontakoztassa ki ? Más dolog az élsport egy olyan gyerek számára akinek se fizikai se lelki adottságai nincsenek hozzá és más egy olyannak aki labdazsonglőr vagy hihetetlenül jól fut.

  • 2009.09.03 14:00:15tarajos

    egy gyereket elég az elején kondícionálni, elnyomni azt, hogy ő merre menne. később már nem kell, magától követi a beültetett programokat. szóval elhiszem hogy így volt. erre gondolok:

    "Már évek óta nem keltem őket reggel, ők kelnek fel tanitási szünetekben meg szombaton és rohannak edzésre. "

    látod? MÁR nem kelted. de amikor még aludtak volna helyette, akkor keltetted őket, így programozva be az elméjüket. aztán ezt elfelejtik, és azt hiszik, a saját választásuk az egész. és racionalizálják is fontos csapattársak, barátok képével, meg a sikerélménnyel, meg az eljutással számtalan országba. de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy ha az elején szabad akaratukat nem töröd meg, akkor jópárszor nem keltek volna reggel, ergo élsportolók se lehettek volna. és ez NEM jelenti azt, hogy a MAGUK módján mégis nem jutottak volna el akkor is számtalan országba.

    szóval ez egy tyúk vagy tojás ügy, és csak a felszínen van - látszólagos - igaza a postolónak. a függöny mögé nézve látszik, hogy döntését csak olyan értékellel tudja utólag igazolni, amely értékek csak ANNAK a gondolatmenetnek a mentén léteznek. (pl sikerélmény ugye, ami csak a célvonalon való elsőkénti áthaladásért jár a postíró nézőpontjából, ami nem tartalmazza azt a sikerélményt ami magával a mozgással jár és független annak eredményétől...).

  • 2009.09.03 17:23:04richtofit

    Sületlenségeket beszélsz és eléggé agresszivan, már megbocsáss. Olvasd el alaposabban, mit irtam : azért hagyták abba az öttusát ( ami abban az életkorban még csak futás meg úszás napi 1 edzés délután, amikor a legtöbb gyerek otthon számitógépezik meg bámulja a TV-t ) mert szerintem még 12-13 évesen is kegyetlenség hajnalban kelni és 12-13 éves koruktól reggel is kellett volna járni. Én magam járok néha hajnalban úszni és láttam úszógyerekeket és nagyon sajnáltam őket. A 12-13 éves kajakosok megint csak délután edzenek 1x.
    Kb 2-3 éve van, tehát a legvadabb serdülőkoruk kezdete óta, hogy versenyidőszakban vannak hajtósabb heteik és SE oda SE iskolába nem kell őket keltenem, hanem maguktól kelnek, szervezik a dolgaikat.

    Ez miért baj? Valószinüleg érettebbek, tudatosabbak ,most 17-18 éves korukban mint az osztálytársaik. Persze ez lehet amiatt is, mert egyedül nevelem őket. Nemcsak a sportban, másban is önállóan döntenek, már nem is emlékszem mikor kellett számon kérni rajtuk leckeirást. Igaz, rendetlenek és hozzák azt a rengeteg mocskos holmit, meg is mondták, hogy nekik prioritásaik vannak és verseny előtt főleg ne várjam, hogy rendet csinálnak a szobáikban.

    Nagyon sokan igy köpködnek ránk, de közben azt látom, hogy másoknak az a legnagyobb gondja, hogy a gyerek le se tojja a tanulát, füstöl mint a gyárkémény stb nekem meg az, hogy télen Ausztráliába meg Olaszországba utazott, most meg Portugáliába és Szingapurba fog .

    14 éves koruktól normális gyereket NEM tudsz olyamire rávenni amit nem szeret, nem akar. Legalábbis az én gyerekeimet képtelenség. Még arra se tudtam rábeszélni őket, hogy milyne nadrágot hordjanak, nemhogy a szombat reggeli edzésre, ha ők nem akartak valamit. Még azelőtt is nehéz volt néha, de elmagyaráztam, hogy a jó úszni tudás az létfontosságú főleg mert sok az asztmás a családban.

    Azt nem tudom, tornászoknál, úszóknál akik korán kezdik milye a versenysport, de ahol tiniként kell kezdeni a komolyabb munkát, kajka-kenu, vivás, kézilabda, ott azon múlik, hogy a gyereket érdekli-e, tetszik-e neki.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta