Zanza!

És feláldoznád-e a gyerekkorát? Vagy elegendő-e, ha a testet-lelket próbára tevő élsport helyett a tömegsportot választja? Mit sportoljon a gyerek? Azt, amit a szülő helyesnek gondol? Kedvére vagy versenyszerűen tegye?


És hány éves kortól kezdje el? Mert vannak ugye a „meg kell tanulni sportok” meg a „szülő álma sportok”, és „a barátnőm fia is oda jár sportok”, de ezeket jobb elfelejteni. Ha nem akarjuk elvenni a gyerek kedvét a sportolástól, nagyon meg kell gondolnunk, hogy…

Mit és mikortól?

Kerékpározás: az 5-6 éves gyerekek egyensúlyérzéke már elég fejlett ahhoz, hogy biciklizzenek. Edzéseket azonban csak 12–14 éves kortól érdemes elkezdeni.

Foci: a gyerekek 10 éves kor körül már alkalmasak a szabályok elsajátítására.

Kézilabda: nagyon megerőlteti az ízületeket, ezért az edzést serdülőkorban tanácsos csak elkezdeni.

Kosárlabda, röplabda: 10–12 éves kortól ajánlható.

Atlétikai edzéseket is 12–14 éves kortól ajánlott elkezdeni.

Tenisz: az idegrendszer 14 éves kortól elég erős az állandó küzdelemhez.

Úszás: 8–10 éves kortól ajánlható már edzésszerűen is

Kajak és kenu: 10–12 éves kortól.

Küzdősportok: szakszerű irányítás mellett már nagyon korán, akár 5 éves kortól űzhetőek.

tornaszok

Melyek a veszélyek?

Egyes sportok túl korai kezdése károsan befolyásolhatja a gyerek fejlődését. A talajtorna vagy a súlyemelés például gátolhatja a növekedést. A legtöbb veszélyt a sérülések, a csont- és ízületi bántalmak jelentik. Amikor a gyerek még nő, a csont- és ízületi kapcsolódások különösen sérülékenyek. Mielőtt belevágnánk az edzésekbe, minden esetben nélkülözhetetlen az előzetes orvosi vizsgálat.
A gyermek sportorvosi vizsgálatának mindenre kiterjedőnek kell lennie, különös hangsúlyt fektetve a felépítési rendellenességekre és a szívműködés ellenőrzésére. Az orvos arra is felhívja a szülők figyelmét, hogy milyen esetleges hátrányok miatt ellenjavallt a választott sportág a gyermek számára. Tessék elhinni neki!

Élsport vagy tömegsport?

Ha engem kérdezel, az utóbbi. De te döntesz. Azért hallgass meg két történetet. Az első arról szól, hogy mi történt egy ausztrál sportversenyen. A játékos versenyfutás után a bennszülöttek az elsőként célba érőt ugyanúgy megünnepelték, mint az utolsóként érkezőt. A versenyen jelen volt egy amerikai hölgy, aki megpróbálta megmagyarázni a bennszülötteknek, mit jelent egy verseny az Egyesült Államokban. Nem értette, hogy Ausztráliában miért ünneplik azt is, aki utolsóként ért a célba. Elmagyarázták neki, hogy náluk a versenyen mindenki a saját öröméért fut, és aki végigfutja teljes erőbedobással a távot, az legyőzte saját lustaságát, felülmúlta önmagát, és megérdemli az ünneplést. Minek is futnak azok Amerikában, kérdezték, akik nem nyernek? Hiszen őket ezek szerint senki nem ünnepli.

uszoA másik történet. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszónk mesélte, hogy neki évekkel a müncheni olimpia után egy barátja ezüstláncot vett a születésnapjára. Ettől ő teljesen összeomlott. Sírva magyarázta az illetőnek: hát te nem tudod, hogy nekem nem szabad ezüstöt venni? S bár mi, amatőrök ezt talán soha nem fogjuk megérteni, higgyük el Gyarmati Andreának, hogy az élsportban csak egyetlen győztes van. Mindenki más vesztes. És ahogyan Andrea édesanyja, a többszörös olimpiai bajnok úszó, Székely Éva írta könyve címében: sírni csak a győztesnek szabad. Ezért legyen bármilyen ügyes, rátermett vagy tehetséges, élsportra csak akkor hagyjuk gyerekünket kiválasztani, ha személyisége és idegrendszere (valamint a mi személyiségünk és idegrendszerünk is) elég erős a kudarcok elviseléséhez.

 

Ha tetszett ez a cikkünk, olvasd el ezeket is:

Hogyan vásárolj a gyerekkel, hogy elkerüld a nehéz helyzeteket, s hogy ne kelljen legalább ötvenszer azt mondanod, ezt nem vesszük meg… Bevásárlás gyerekkel, túrából tortúra

Mi van, ha a gyerek úgy dönt, holnaptól extrémsport-bajnok lesz? Engedd vagy ne engedd? Egy anyuka feljegyzései. Megölöm, ha extrém sportolni kezd!

 

Blogmustra