KEDVENCEK

Nem fér bele a szabványba, hogy a feleségem vert meg

2011. május 2., hétfő 18:47

Megalázottság, szégyenérzet, éveken át tartó pszichológiai terror, aminek valahogy mindig a gyerek issza meg a levét. XXI. századi történet a családon belüli erőszakról, ahol a férfi tűr, a gyerek szenved. Egy férfi kálváriája előítéletekkel, a bírói gyakorlattal, és a bebetonozott statisztikákra alapozott ítéletekkel.

Első rész : Véletlen volt, beleszaladtam a késbe, nem az ő hibája

Az alábbi történettel nem szeretnénk indulatokat kelteni, nem akarunk igazságot tenni, általánosítani meg aztán végképp nem. Azonban azokkal a statisztikákkal sem nyugtatnék senkit, melyek még mindig azt mutatják, hogy a nők több erőszakot szenvednek el kapcsolatban, családon belül, és csak azért nem, mert még mindig nem tudjuk, a férfiak milyen arányban lesznek áldozatok, és ők hogyan élik meg az ilyen helyzetet. Utóbbiról ugyanis egyáltalán nincsenek adatok.

Ezt a néhány soros levelet egy olvasónktól egy korábbi cikk kapcsán kaptam: "A cikkében megfogalmazott gondolatok egyoldalúan és a társadalomban rögzült reflexek alapján közelíti meg a családon belüli erőszak kérdését. Bántalmazott férfiként magam azzal szembesültem, hogy mennyire lehetetlen és – fogalmazzunk őszintén – nevetséget kiváltó próbálkozás igazságot keresni olyankor, ha a fizikai és lelki erőszak elkövetője nő." Vele beszélgettem. A nevét - érthető okokból, hiszen a per még nem zárul le -  nem vállalta.

Tehát nem csak válásról beszélgetünk most, hanem erőszakról is.

Nem fogok hazudni. A mi kapcsolatunkban voltak nagyon viharos időszakok, komoly veszekedések és pofonok. Nem szívesen verekszem, de úgy vagyok vele, ha megütnek, azt nehezen viselem. Házasságon belül, tudom jól, ez nem működik. Ha én hozzáérek a feleségemhez, azonnal kellemetlen helyzetbe hoznak. A bíróság nem is kérdezi, mi történt. Ha van egy látlelet, férfiként az ember borítékolhatja az ítéletet. Erre is volt példa. Nem egyszer próbálta kierőszakolni, hogy megüssem. Veszekedéseknél odaállt elém, s kiabálta: "Mi van, nem mersz megütni? Üss meg!" És tényleg nem mertem.

Egy lakásban élnek?

Igen, ez is a vita forrása. A feleségem gyakran nem engedte, hogy akárcsak a házból kivigyem a gyereket. Egyszer, amikor már több napja nem beszéltünk egymással, a fiamat szerettem volna elvinni valahova, megint nem engedett ki, elállta az ajtót. A veszekedés odáig fajult, hogy félrelöktem őt az ajtóból. Beperelt könnyű testi sértés miatt. A tárgyalásra nem jött el, így a kereset nem ment végig. Rájöttem, hogy ez így nem működő megoldás. A feleségem viszont rákapott az ízére, hiszen tudta, feltételezte, hogy én nem üthetek vissza. Ezt használta ki. De kaptam én már az arcomba pisis pelenkát, egy tálca süteményt, és zártak már ki a saját házamból.

Mikor mondta, hogy elég?

2007-ben adtam be a válókeresetet. A legelső tárgyaláson a feleségem azt mondta, hogy nem foglalkozom a gyerekkel. A bírónak ennyi elég volt, innentől kezdve csak arra volt kíváncsi, hogy fizetek-e tartásdíjat. Mondtam, hogy az 50 nm²-es lakás az én külön tulajdonom, a feleségem megismerkedésünk után egy bőrönddel költözött be hozzám. Itt lakunk hárman. Én fizetem a rezsit, a nagybevásárlásokat, és a feleségem havonta 40 ezret kap egyéb költségekre. A Gyes/Gyed-del, és korábban, amíg dolgozott, és volt ilyen, saját bevételeivel is ő gazdálkodott, gazdálkodik. A közösen elérhető bankszámlánkról, a válási szándékom benyújtása után több mint egymillió forintot szó nélkül leemelt.

Amikor a bíró másodszorra is megkérdezte, hogy fizetek-e gyerektartást, és én azt mondtam, hogy nem, egy villámgyors ideiglenes intézkedésben megállapította a gyerektartás fizetésére való kötelezettséget. A feleségem pedig közölte, hogy válás után a gyerek láthatásáról ne is álmodozzak.

Mit csinált ezután?

Akkor visszavontam a válási keresetet, nem láttam más utat. Aztán tavaly egy márciusi napon megint durván vitáztunk. Nem kellett bemennem dolgozni, ezért elvittem reggel oviba a fiamat. A gyereket hetente 2-4 alkalommal hozom, vagy viszem az óvodából, a többi napon az anyjával megy. Bevittem, majd hazamentem, hogy elvigyem otthonról a laptopomat, de a feleségem nem engedte. Kiabált, csapkodott, majd engem is elkezdett csapkodni, végül megrugdosott. A személyes holmijaimat kihajigálta az udvarra. Ekkor elegem lett. Rendőrt hívtam. Miközben vártam az ajtóban a rendőröket, próbálta elvenni tőlem a számítógépet, s addig rángatott, míg az ajtó előtti lépcsőn legurultam. Közben végig üvöltözött, a hangját próbáltam felvenni a telefonommal. Észrevette. Kiverte a kezemből a telefont. A rendőrök megérkeztek, elmondtam mi történt, a feleségem tagadott, majd néhány perc után a rendőr közölte, ha akarok menjek el, vetessek látleletet.

Elment az orvoshoz?

Igen, látleletet vetettem, s feljelentettem. A rendőrőrsön egyszerre voltam hitetlenkedés és nevetségesség tárgya. Ott ül egy férfi, akit a felesége képes megverni. Ezt vagy nem hiszik el a rendőrök, vagy ha elhiszik, kiröhögik.

De minden ugyanúgy ment tovább.

Igen, de úgy éreztem, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ezért újra beadtam a válópert, és folytatódott minden ugyanúgy. Volt olyan, hogy a gyerekkel mesét akartunk nézni a számítógépen, de a feleségem nem engedte. Fel akartam venni a patáliáját a telefonra megint, de ő ki akarta csavarni a készüléket a kezemből. Majd egyszercsak azt vettem észre, valamivel hátulról fejbecsapott. Megint rendőrt hívtam. Kijöttek, mondtam, hogy felvétel is van a veszekedésről, nem érdekelte őket, menjek orvoshoz, ha akarok.

Újból feljelentette a feleségét?

Ekkor már nem. Elég volt nekem az előző feljelentés „békéltető tárgyalása”. Az éppen néhány nappal korábban volt – az ügyben eljáró bírósági titkár figyelmeztetett, hogy mennyire visszásan sülhet el, ha egy házastársi kapcsolatban a válási procedúra közepén, valaki megalapozatlanul vádolja a másikat bármivel.

Vagyis úgy érzi, nem hitt önnek?

Igen, úgy. A tényleges bírósági tárgyaláson aztán a bíró finoman javasolta, hogy álljak el a pertől, pontosan azért, mert amikor egy férfi áll a bíróságon azzal, hogy megverték, az nem csak kellemetlen, de hihetetlen is. Egyszerűen nem fér bele a szabványba. A bíró nem látta a helyzet súlyát. És valóban nevetségesnek tűnhet kívülről, hogy vérzik a kezem, s ezzel perre megyek. De az már talán nem az, ha a feleségem 5 éven át tartó hisztérikus rohamai után tettem meg, amit a feleségem szinte nap mint nap elkövetett.

A tárgyalás végén már nem javasolta a bíró, hogy álljak el a pertől, hanem szinte megfenyegetett. A feleségem ugyanis viszonvádat nyújtott be, miszerint én is bántalmaztam. A bíró azt mondta, hogy álljak el a keresetemtől, mert akkor viszonvád sincs. A jogban ugyanis vád és viszonvád egyidejűleg kioltja egymást. És mivel most már én is vádlott vagyok, gondoljam meg.

Elállt a pertől?

Nem. Kimentünk a tárgyalóteremből, mert berekesztették a tárgyalást, de engem visszahívott a bíró. Ekkor már érzelmileg próbált rám hatni, hogy gondoljam meg, mert ő maximum a feleségemet pénzbírsággal sújthatja, adhat neki megrovást, de fel is mentheti őt. Ez pedig a problémát úgysem oldja meg.

Az előbb említette a viszonvádat. Mivel vádolta önt a felesége?

Azzal, hogy egyik veszekedésünk során kicsavartam a kezét. Nekem meg szerencsém van, mert – bármennyire is nem az én dolgom lenne, hogy bizonyítsam ártatlanságomat a váddal szemben – bizonyítani tudom, hogy nem követtem el, amivel a feleségem megvádolt. Csak kitaláció volt, és végül a viszonvádból nem is lett semmi.

A hozzám írt levelében lelki erőszakról is ír. Beszélne erről?

Volt, hogy el volt törve a lábam. Két mankóval járkáltam. Kimentem a konyhába reggelit csinálni magamnak. Ő is kinn volt, és valamin felhúzta magát. Fél lábon állva kentem magamnak a kenyeret, a mankóim mellettem voltak a falnak támasztva. Fogta a két mankómat, behajította a szobába, és közölte, hogy akkor most ugráljak fél lábbal a mankóm után. Ez sem sérülés, mégcsak nem is becsületsértés, egyszerűen csak megalázó. Ahogy az is, amikor az ember viszi a gyerekét valahova, s a hisztériázó feleség utána dobja a pisis pelenkát, bele az arcába, hogy "Ezt még előtte dobd ki!" Na, ezekből lett elegem.

A veszekedések a gyerek előtt zajlottak. A gyereknek milyen az édesanyjával a viszonya?

Abban teljesen biztos vagyok, hogy szereti. Amikor viszont a feleségem elveszíti az önuralmát, rá sincs tekintettel. A gyerek már nagyon rossz állapotban van. Rendszeresen járunk vele pszichológushoz és pszichiáterhez. Nem szabálykövető, nem rajzol, nem ül meg nyugodtan, felesel, és hat éves korához képest egyáltalán nem iskolaérett. A pszichológus egyértelműen az otthoni feszültséget okolja ezért. A feleségem a gyerek előtt szid engem, szidja az előző házasságomból született nagyfiamat, és lekurvázza annak anyját.

Megtiltja, hogy a kisfiú elmesélje nekem, mi történik akkor, amikor nem velem van, de kikérdezi őt, mi történt, amikor apával volt. A gyerekben már akkora torzulás van, hogy következetesen nemet mond az anyjának, mert úgy logikázza ki, ha nem mondhatja el apának, mit csináltak anyával, akkor úgy érzi, fordítva sem szabad elmondania.

A feleségem önmagát mindig is temperamentumos embernek nevezte, ami annyit jelent, ha visszautasítják őt bármiben, nehezen dolgozza fel, üvölt, hisztériázik, úgy, hogy az ötéves gyerekünk sokszor sikított a félelemtől. Volt, hogy olyan hisztit vágott le, hogy a gyerek egész éjjel hányt. Nyugtatgattam, hogy anya csak ideges, megnyugszik hamar, miközben a feleségem a fejünk felett üvöltött torkaszakadtából. Majd nem bírtam, felkaptam a gyereket, és el akartam vinni. A feleségem az ajtó elé állt, s elkezdett sikítozni, mint akit ölnek. A gyerek remegett. A feleségem másnap csak annyit mondott, hogy azt kell csinálnom, amit ő mond, s akkor nem lesznek jelenetek.

Volt, hogy úgy érezte, a felesége korlátozza önt bármiben?

Ez érdekes, mert régen szerettem sárkányrepülni. Ez volt az álmom, később a hobbim. Még nem volt a gyerekünk, s eleinte még ő is jött velem, majd kijelentette, hogy ne menjek többet, mert mi lesz vele, ha velem történik valami. A férfi hiúságomat legyezgette ez a féltés, de hamar kiderült, ez inkább arról szólt, mi lesz vele, miből fog élni.

Egyébként bármikor, amikor a barátokkal sörözni szerettem volna, hiszti lett belőle, hogy képzelem egyáltalán. Az utóbbi időben a vita sokszor abból adódik, hogy engedelmeskednem kellene, ahogy ő fogalmaz, és akkor nem lenne probléma.

Lassan 10 éve élnek együtt, hat éve házasságban. Nem voltak a kapcsolat legelején előjelek, nem figyelmezette senki, hogy rossz vége lehet?

De igen. A házasság előtt is számos jele volt, hogy nehezen viseli a feszültséget, de én ezt csak hisztinek gondoltam. Hagyományos tányérdobálós, ajtócsapkodós hiszti. Próbáltam mindent. Hallgatni, elmenni otthonról, kiabálni, visszacsapkodni, hatástalan volt. A feleségem jobban bírta. Édesanyám még a kapcsolatunk elején azt mondta, hogy meglátom még egyszer, ettől a nőtől nem fogok tudni szabadulni. És van benne valami.

De mégis elvette.

Igen, de fokozatosan lett minden egyre rosszabb. Volt, hogy 13 hónapig nem volt munkám. A félretett tartalékból gazdálkodtunk. Gödörben voltam, a pénzt feléltük. A feleségem mindig részmunkaidőben dolgozott, 4-6 órában, ez idő alatt hol volt munkája, hol nem. Mivel "én voltam otthon", a háztartást én vittem, takarítottam, kertet rendben tartottam. Ő szinte semmit nem csinált, arra hivatkozva, hogy nekem úgysem tetszene, ahogy ő végezné a munkát, ezért csináljam meg én, ha akarom. Amikor terhes lett, akkor erre való tekintettel csináltam meg mindent. Amikor megszületett a gyerek, kijelentette, hogy mosni és mosogatni hajlandó, és "elviseli", hogy a többit én csináljam, mert ő a gyerekkel van egész nap. Később, mikor újra lett munkám, bejárónőt fogadtunk, és az ételt is hozattuk a szomszédos idősek otthonából. Egy idő után a vasalást is rám hagyta, mondván, csak nekem vannak vasalnivaló ingeim.

Mire számít a legközelebbi tárgyaláson?

A bíróságon mindezt nem lehet előadni férfiként, részben azért, mert az erőszakot mindenki csak fizikai bántalmazásként fogalmazza meg, s nem hiszik el, hogy a férfi, akiről feltételezik, hogy erősebb, elszenvedője lehet egy ilyen családon belüli erőszaknak. Másrészt pedig a lelki részét ignorálják. Azt nem veszik erőszakszámba. A tárgyaláson a veszekedésre kihívott rendőrt tanúként is meghallgatták, aki azt mondta, hogy azért nem foglalkozott az esettel, mert nem tartotta hihetőnek, amit mondtam.

A feleségemnek jó ügyvédje van. Ő szeretne a válásból egy jelentős összeggel kikerülni, és a gyereket is vinni, ami számára jelentős anyagi biztonsággal is járna. Bár nincs más lehetőségem, de nem az a legnagyobb veszély, hogy a saját házamból ki kell költöznöm, hanem, hogy a kisfiút is viszi magával. Tudom, nem vagyok könnyű ember. Rengeteg hibám van, de úgy érzem, a viszonyom a fiammal sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az anyjával. Az én tekintélyemet jobban elfogadja, pedig nem ütöm-vágom a gyereket. A vitákat pedig mindig ő sínyli meg. Én sokszor már az ő érdekében nem merek visszaszólni, hagyom, hogy a feleségem kiőrjöngje magát.

Szeretném a fiamat megkapni, de apaként nagyon rosszak a kilátásaim. A 6 éves gyerek véleményét nem veszi figyelembe a bíróság. Nem hagyom, hogy a gyerek rámenjen erre az egészre, ezért inkább vállalom, hogy eljövök otthonról. Így talán nem lesz több veszekedés, amit hallgatnia kell, bár nem tudom, mi van akkor, ha nem vagyok otthon. Csak azt, ha otthon vagyok, mindig vita van.

Esélyt sem lát arra, hogy a gyereket önnél helyezzék el?

Férfiként rosszabb – sokkal rosszabb az esélyem. Nem mondom, hogy ártatlan bárány vagyok. De nem tudom, mit kéne tennem ezekben a helyzetekben. A legrosszabb az, hogy nálam okosabbak sem tudják. Komplikált esetekben a válás úgy 3 év alatt 6-7 tárgyalás. Nem irigylem a bíróságot sem. Hatszor 50 perc alatt nem lehet eldönteni, ki hazudik, ki nem, ki többet, ki kevésbé, és kinél kell elhelyezni a gyereket. Sokszor már csak ezért is érthető a bíróság döntése, mivel a statisztikák is azt mutatják, hogy a nőknél kell elhelyezni a gyereket. A probléma csak az, hogy a tényeket is figyelmen kívül hagyják a statisztikai biztonság érdekében. Ezt és a sztereotípiákat használják ki az ügyvédek. Azon bizonyítékok és tények értékelését, mint pl. az említett hangfelvételek a feleségem hisztijeiről, amelyek a megszokott sztereotípiákkal ellentétesek, a bírósági gyakorlat nem veszi figyelembe.

Én nem kétlem, sőt tudom, hogy fordított esetben a nők hasonlóképpen kiszolgáltatott helyzetben vannak egy ilyen kapcsolatban. Csak míg egy nő mondja ezt, mindenki hisz neki, addig, ha egy férfival történik mindez, az már a társadalom szerint nem fér bele a férfiképbe és nyilván nem hisz neki senki.

Andrea, olvassa el bármelyik női civil szervezet nők elleni erőszakról szóló közleményét! A nemek tetszőlegesen kicserélhetők, nyugodtan helyettesítse a feleség szót a férjjel! Higgye el, valós kép!

És ami legutóbb történt

Az utóbbi, de még mindig nem az utolsó tárgyalás 5 órán át tartott. A feleség rokonait és barátait tanúként hallgatta ki a bíró, és mivel a meghallgatással nem végzett, júliusra tűzte ki a tárgyalás folytatását. Március közepén azonban született egy gyermekpszichiátriai vélemény, mely szerint a kisfiú a kialakult helyzet miatt veszélyeztetett, ezért soron kívül kerül majd sor igazságügyi szakértő kirendelésére. Az apa és az anya is kérte a gyermek ideiglenes intézkedéssel történő elhelyezését. Erre is várni kell, nem tudni, meddig.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.03 11:06:23Brannagh

    Szerintem nálunk Magyarországon ritkán van érdemben szükség a házassági szerződésre. Ki mit bevitt a házasságba, az az övé a válás után is, ezt házassági különvagyonnak hívják. A másik pedig, hogy viszonylag ritkán fordul elő, hogy a két fél annyira eltérő nagyságrendben keressen, hogy azt ne lehetne fele-fele arányban megosztani. Teszem azt takarítónő - utasszállító pilóta már elég nagy különbség lenne. A háztartásbeli anyukákba ne menjünk bele, mert az páronként eltérő, hogy ki mennyit konyházik, stb.

  • 2011.05.03 11:25:36project640

    Én a saját bőrömön éreztem ezt a fajta terrort. 3-an voltunk testvérek és anyánk a szemünk láttára provokálta aput. Sokszor megütötte. Hiába volt kihívva a rendőr, hiába könyörögtünk gyerekként, hogy ez így volt, nem történt semmi. Ez ment 2 éven át. Apu nem mert elválni, mert kiskorúak voltunk, és minket anyunak adtak volna, pedig nem szerettük őt. Apu azt csinálta, amit egy erős ember tud csinálni. Megvárta, hogy 14 évesek legyünk. Ekkor mindannyiunkkal elbeszélgetett, elmondta, hogy nagy harc lesz, de ha kitartunk, akkor sikerülni fog. Beadta a válókeresetet. 2 év, mindannyian apuval voltunk, a bíróság előtt is ezt vallottuk, és elmondtunk mindent, amit láttunk, ... és 2 év után mind a hármunkat apunak adtak, eladtuk a házat, és új életet kezdtünk már anyu nélkül. Maga volt a menyország!!!! De az a 2 év, azt nem kívánom senkinek. Így felnőttként tudom csak felfogni, hogy apu mit tett, míly nagy szerűt cselekedett!!!!

  • 2011.05.03 11:36:23Melee

    Nagyon sajnálom az illetőt, de elsősorban azt javaslom neki, hogy sürgősen keressen fel egy szakembert, aki őt magát megváltoztatja, hogy képes legyen betölteni férfi szerepét, és úgy kezdje újra az életét. Közös pénz elérést alapból letiltani, értékeket eltüntetni, feleségre valakit ráálítani, hogy miből fizeti a jó ügyvédet. Az ütést már ott elrontotta, mikor elsőre nem tisztázta, hogy több ilyen nincs, vagy ő visszaüt. Hogyhogy kicsavarja a felesége a kezéből a telefont? Minden szempontból hatalmas hátránnyal indul, és a gyereke, aki miatt az egészet csinálja sínyli meg a legjobban. Ha meg a gyereket megüti úgy, hogy nyoma marad, akkor tessék róla látleletet vétetni, és jegyzőkönyvbe foglalni, hogy ki tette. Ilyen esetben a gyerek szavát - hogy ki ütötte meg - figyelembe veszik.

  • 2011.05.03 11:37:32Void Bunkoid

    "A feleségem a gyerek előtt szid engem, szidja az előző házasságomból született nagyfiamat, és lekurvázza annak anyját."

    Tudom hogy ronda, és ironikus hozzászólás a kedves levélírónak, de ezé' nem kell negyvenes-ötvenes középkorú emberként temperamentumos huszonéves fruskák után kajtatni. Me' azokat csak egy darabig fogja megszédíteni az egzisztencia meg a lóvé, utána beleszoknak, mintegy elvárják az eltartást, és onnantól kezdve már csak egy undorító béna, égő bácsika vagy, akit nemhogy nemlehet elvinni mint "pasit" a csajokkal közös bulizás során, de igen hamar már otthon is idegesítő leszel a fiatal asszonka számára, így addig fog csesztetni-terrorizálni amíg TE le nem lépsz, akár áldozatok árán is - ja és úgy intézkedve a válóper során, hogy a gyerek NÁLA maradjon (merthogy az esetek nagy részében bezony az anyánál marad). Utána meg ő szépen eléldegél, keres majd magának fiatal pasit, akivel elvan tökjól, te meg fizetheted a gyerektartást meg viheted el hétvégére a kölköt amíg ő a pasijával/barátnőivel tombol az East Balkánban.

  • 2011.05.03 11:46:35neoteny

    Az én apám "csak" azt szervezte meg hogy 15 éves koromban elkerültem 200 km-re kollégistának gimibe. Ő és a testvéreim anyámmal maradtak; mondjuk anyám igazán apámra meg rám fújt.

    Azt hiszem az lett volna a jó(bb) ha apám letiplizett volna velem együtt, de valamilyen oknál fogva nem húzta meg ezt a lépést.

  • 2011.05.03 11:50:53neoteny

    "ezé' nem kell negyvenes-ötvenes középkorú emberként temperamentumos huszonéves fruskák után kajtatni"

    "There's no greater fool than an old man in love with a young woman."

    Nincs nagyobb bolond a vénembernél aki szerelmes egy fiatal nőbe.

  • 2011.05.03 12:43:44Buci-Bigyo

    Void Bunkoid
    Pont így járt a tévés betlenjani.komárlacibácsi is.

  • 2011.05.03 12:48:00Szirgyu28

    Az eset kapcsán egy - a sportban rengetegszer hangoztatott - közhely jutott az eszembe: "Úgy kezdődött, hogy visszaütütt". A sportban is mindig azt bűntetik, aki visszaüt.
    A pénteki, királyi esküvő emelkedett hangulata után kijózanítólag hatott ez a történet.

  • 2011.05.03 13:12:29Rapthor

    Valami nagyon hasonló helyzetben vagyok... Ugyan nem fajult tettlegességig a dolog, inkább zsarol. Azonban eddig nem tehettem meg, hogy kilépjek a kapcsolatból. Most már jobb a keresetem így tudok lépni! A gyerekeket sajnos nem fogom megkapni, ezt én is tudom. Pedig ami nálunk van az nem tesz jót nekik sem érzelmi, sem egészségi szempontból. Talán, ha a Gyermekvédelmi szakszolgálatnál be tudom bizonyítani, hogy nincsenek nála biztonságban.

  • 2011.05.03 13:33:51Void Bunkoid

    Illetve reflektálva a saját hozzászólásomra, vannak bizony ám sokan - méghozzá nagyon sokan - idősödő/középkorú, fiatal feleséggel élő emberkék, akik beletörődnek a dologba, és nyugtázzák saját pénztermelő robot/pótapuka szerepüket a házasságban - röhejes kijelentés, de az is előfordul, hogy a kedves nyuggerférj maga viszi el autóval tűzrőlpattant kisfeleségét a szeretőjéhez...de ez már leginkább csak nyugdíjasok esetében fordul elő, akik nemigen járnak már semerre, otthon meg senki nem fogja sem kiröhögni, sem sajnálni őt a férfiként megsemmisítően megalázó szerepe miatt, és jól van ez így. Idővel - ugye ma már nőknél a HARMINC is rettentő kornak számít ;) - majd az asszonyka hozzáöregszik, és - ha addig valamelyik szerető nem upgradeli magát igazi szerelemmé és nem lép le a nő - akkor nagyon aranyos nagypapakiszolgálós háziasszonnyá szelídül majd, a végső stádiumban meg - kb a nő ötvenes korában - takaros özvegyasszonnyá, aki majd talán férjhez megy egy takaros ötvenes agglegény/elvált úriemberhez, talán pont olyanhoz, mint amilyen a férje is volt. Csak nem kellett volna harminc évet sietni :)

  • 2011.05.03 13:36:08Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és az Állatkert

    kedves posztíró,

    nagyon megértem az érzéseidet.

    a csbe 95%-át férfiak követik el nők ellen, te, és a meleg kapcsolatokban jelenlevő csbe a maradék 5%-ba tartoztok, tehát a problémád valós és súlyos.

    amit mondtál a rendőrségről-bíróságról, mind úgy van, ahogy leírtad. nekem azért nem hittek, mert én nő vagyok, ergo egy hazug büdös ribanc, aki csak a pénzt akarja, neked azért nem hittek, mert férfi vagy, és férfiak hagyományosan a több hatalommal rendelkezők a kapcsolatban. mindketten a nemünk által meghatározott társadalmi sztereotípiák áldozatai vagyunk.

    hatékony segítségért, asszertivitástréningért, és a jogaid védelméért (mert hogy neked ugyanolyan jogaid vannak a gyerekeddel kapcsolatban, mint a feleségednek, és hacsak nem vagy a gyerekkel erőszakos - márpedig nem hiszem, hogy erőszakos lennél vele) pedig keresd meg a www.stop-ferfieroszak.hu férficsoportját, ahol szívesen fognak neked segíteni.

    kívánom neked a legjobbakat, hogy kikerülj ebből a pokolból.

  • 2011.05.03 13:40:40wowerman

    nők.....

  • 2011.05.03 14:03:29wowerman

    buci-bigyo köszi hogy bemutatod milyen az élhetetlen nő :) amúgy meg húzz el

  • 2011.05.03 14:07:43ezer éve a padon

    "nem fér bele a szabványba"
    "férfi vagyok több előjogom van"

    Az azért érdekes, hogy 95%ban férfiak bántalmaznak nőket és gyereket, ennél brutálisabb módon és az csak akkor hír, ha már vér folyik vagy extrém brutál helyzet.

    Ha nem lennének az ostoba nemi sztereotípiák, a rendőrség is hatékonyabb lenne az ilyen helyzetekben, mert nem valami mondva csinált indokkal nem venné az illetőt komolyan.

    Az is érdekes, hogy nagyon kevés hozzászóló az aki a bántalmazáson akad fen, majdnem mindenki azon lovagol, hogy nő bánt férfit, mintha fordítva jogosabb lenne.

  • 2011.05.03 14:08:51ezer éve a padon

    Ez egy bántalmazó helyzet, semmi köze nincs a feminizmushoz.

  • 2011.05.03 14:15:50Winnipeg

    Több kommentelő nekem ugyanilyen bántalmazó típusnak tűnik, csak valamiért azt nem tartja problémásnak.

  • 2011.05.03 14:17:25wowerman

    "Az azért érdekes, hogy 95%ban férfiak bántalmaznak nőket és gyereket,"

    ez a tévhit. te is bedőltél neki.

    mi pont azért vagyunk a nőn fennakadva mert a társadalom azt hiszi hogy ők a kedves jóindulatúak a férfiak meg az agresszív szexmániás bűnözők.

  • 2011.05.03 14:22:16Winnipeg

    95% nem tévhit, evvel foglalkozom, ez a munkám a nők elleni erőszak.5%ban van az, hogy nők vernek férfit illetve a melegkapcsolatok.

    A társadalom a nőket legtöbbször nem kedves jóindulatú embernek látja, lásd anyós viccek, meg a sok meztelen fotó és a mindenféle sértő szexuális elnevezésük.

  • 2011.05.03 14:25:49Winnipeg

    Párkapcsolati erőszak során, 95%ban nőt ver férfi, a maradék 5%ban van az, hogy nő veri a férfit, illetve a melegkapcsolatok.

    Ha nem tudod, a 95% mit takar.

  • 2011.05.03 14:28:41Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és az Állatkert

    winnipeg,

    szerintem hagyd, nem fogod meggyőzni...

    ha még nem ismered, gyere hozzánk beszélgetni:
    www.nokert.hu
    www.megeroszakoltak.blog.hu

    gondolom, ezt már valószínűleg ismered (vagy még talán ismerjük is egymást)
    www.nane.hu
    www.stop-ferfieroszak.hu

  • 2011.05.03 15:02:09wowerman

    hm látom valakiknek nem sikerült elolvasni a cikket. na mindegy

  • 2011.05.03 15:18:21Hacker0

    Azért lássuk be, a sztori alapján messze a férj
    az áldozat. A bekamerázós ötlet nem rossz, sőt nem ártana, ha egy kívülálló követné a nőt nyilvános helyeken, hátha veri a gyereket is.
    (Ha gyakran előfordul, minimális erőszak is elegendő, hogy ne a feleség kapja a gyereket.)
    Emellett be kell ismernünk, hogy az ilyen történetek is hozzájárulnak a házasságok és a regisztrált élettársi kapcsolatok drasztikus csökkenéséhez.

  • 2011.05.03 15:43:22newtehen

    Hú, amikor olvastam, felszakadtak bennem a régi sebek.
    Annó én is így jártam a volt feleségemmel, ős is provokált folyamatosan. Persze minden fórumon előadta magát, és a gyereket pajzsként maga előtt tartva levette az összes gyámügyest, bírót a lábáról.
    Egy férfi annyira hátrányos helyzetben van egy nővel szemben ilyen helyzetben, hogy esélye sincs.

    Winnipeg:
    A lelki terrorban élő párkapcsolatok 95%-ban a nők tartják lelki terrorban a férfiakat.
    Meg merem kockáztatni, hogy a hajléktalanok 50% mögött legalább egy ily módon kisemmizett, 10 év lelki terror után elcsattant pofon miatt anyagilag tönkretett ember áll!

  • 2011.05.03 15:44:49Winnipeg

    Persze, hogy a férj az áldozat, azt vitatta valaki, hogy nem ő?

    Mondjuk ismerek olyan esetet, személyesen és nagyon jól, ahol az egyik fél (legyen x) beadta, hogy a másik fél (legyen y) mennyire üldözi őt és bántalmazza, de a valóság az volt, hogy a y fél volt bántalmazva, főként verbálisan, de fizikálisan is, csak a külvilágnak nagyon jól be tudta adni azt az illető, hogy őt bántják. Pszichopaták erre különösen képesek, pert is megnyernek sokszor.

  • 2011.05.03 15:51:44Gergő77

    Winnipeg, Vérnyúl-Döme:

    Azt senki nem vitatja, hogy a társadalom tudomására jutott esetek aránya jelenleg 95%-5%, azt vitatjuk, hogy ez a szám a _valóságot_ fedné. A nő elleni erőszaknál megy a sajnálkozás, hogy hát szerencsétlen nem mer segítséget kérni, meg mennyire kiszolgáltatott helyzetben van. Ez sokszor igaz is lehet... de ha végül mégis kér segítséget, ott van egy egész segítő hálózat, plussz ha elég hangossá válik az ügye, melléáll a társadalom. Míg a cikkben szereplő fordított változat esetében vagy körberöhögik, vagy elküldik a fenébe a férfit, hogy mi a fenét akar, védeni a nőket kell, lásd a 95%-ot. Így válik ez a 95% egy önmagát beteljesítő statisztikává és egyben az arányokat szóvá tevők elleni bunkósbottá.

    Egyébként azt nem vitatja senki, hogy fizikai erőszakot több férfi követ el nő ellen, mint fordítva, ez az egyszerű testi fölényből adódik. De valószínűleg nem 95-5 az arány, hanem teszem azt 70-30... a lelki erőszak meg nagy valószínűséggel sima 50-50, hacsak nem éppen a nők "jobbak" benne. Csak éppen ezt semmilyen komolyabb helyen nem kutatják - és itt jön képbe a feminizmus, ami elhitette a nyugati társadalommal, hogy a nő csakis áldozat lehet.

  • 2011.05.03 15:51:56cdrom70

    Nem irigylem a blog írót és a kommentelők egy részét. Nekem is volt olyan barátnőm aki kapcsolatunk közben bekattant, gyorsan otthagytam, orvos rokonai is pszichiátriára akarták küldeni de nekik nem sikerült.
    Az biztos, hogy nehéz magyarországon ahol jogszolgáltatás és nem igazságszolgálatás van.

  • 2011.05.03 16:01:59Afroditta

    Hát nem tudom, hogy fajulhat el a dolog a tettlegességig. Se én, se a férjem sosem emeltünk kezet egymásra, mondjuk szavakkal elkívántuk az biztos, de megütni??
    Szerintem beteg a nő, egy elmebeteg, aki ilyenre képes, komolyan sajnálom az ilyen férfit igazán...

  • 2011.05.03 16:07:44Gergő77

    Ja, meg arra is kíváncsi lennék, hogy a NANE vagy valamelyik hasonszőrű szervezet, ha egy férfi fordulna hozzájuk, mennyire lenne következetes a saját családierőszak-ellenes elveihez, és követelné-e ugyanolyan hangosan az áldozatvédelmet, a távoltartást, az elkövető példás megbüntetését, stb...? Vannak ezügyben kétségeim. Ahogy mondjuk nő által az apának fizetett gyerektartásról se nagyon hallottam még, pedig elvileg ebben az irányban is működnie kéne.

  • 2011.05.03 16:09:17newtehen

    [link]

  • 2011.05.03 16:16:37tejcsokoládé

    sajnálom a cikk íróját, de... aki végigolvassa, abban nem egy férfi képe áll össze, hanem egy tehetetlen, életképtelen, puhány alaké. tőle kellene a kisfiúnak férfi-képet tanulnia?
    engem egy férfi egyszer tudna megütni, többször nem lenne rá lehetősége, és úgy gondolom, ez a férfiak esetében is így kellene működjön.
    biztosan beteg a nő, de itt a férfi sem egészséges.

  • 2011.05.03 16:29:50Gergő77

    tejcsokoládé:

    kicsit én is hajlok arra, hogy az illető valahol magának kereste a bajt, elvégre tudta már az esküvő előtt, hogy ez a nő kiféle-miféle. Csakhát a nők elleni esetekben ilyenkor megy a szájtépés, hogy ez nem releváns érv, meg hogy ne mentegessük az elkövetőt, pedig többnyire az erőszakos férfi se előjelek (és kiváltó okok) nélkül válik azzá. Hát akkor most ebben az esetben is engedtessék meg irrelevánsnak tekinteni, hogy tudta-e előre, vagy nem.

  • 2011.05.03 16:45:33Impalané

    Ha a lakás a cikkben szereplő férfié, akkor azonnal zár csere, asszonyka holmiját pedig bőröndbe az ajtó elé kitenni.........
    Kitartást!

  • 2011.05.03 17:47:28meh

    A Nane nőkkel foglalkozik, szokták hívni őket férfiak, főleg idősebbek, velük is foglalkoznak.
    Arról nem a Nane tehet, hogy nincs olyan szervezet ami a bántalmazott férfiakkal foglalkozik.
    A nők elleni erőszakkal foglalkozik.
    Van egy erőszak típus, az jellemző a legtöbb bántalmazó férfira, és avval foglalkoznak, azt nem mondja, a Nane, hogy nincsenek bántalmazó nők, de nekik nem az a profiljuk.
    Ha a gyerekvédelemhez megy egy férfi azt se biztos, hogy szakszerűen el tudják látni.
    Aki hiányol egy férfiak elleni erőszakkal foglalkozó szervezetet, az hozzon létre, senki nem akadályozza.

  • 2011.05.03 17:50:39meh

    Van előjele annak, hogy ha bántalmazó egy férfi vagy egy nő, könyvek is vannak erről, hogy hogyan lehet őket kiszűrni azoknak akiknek nincs emberismerete.

  • 2011.05.03 18:05:25wowerman

    na végre gergő kicsit megértette a dolgokat

  • 2011.05.03 18:21:54meh

    megértette= egyetértek vele lol

  • 2011.05.03 18:24:57Advanced Flight

    waszabi: természetesen a kapcsolatból mehetett volna el, így értettem, nem a saját lakását kellett volna otthagyni.

    Ezt a lelki erőszak még rosszabb kezdetű ócska terelést meg hagyjuk már...mintha ez a nők privilégiuma lenne. Amikor egy férfi terrorizálja fizikailag a családját, akkor szinte mindig megvan a verbális, pszichikai terror is ugyanúgy...vagy mit gondoltok, üti a nejt, és közben dicséri, hogy milyen szép meg aranyos vagy, szeretlek? :-)

  • 2011.05.03 18:36:27Advanced Flight

    woverman: valóban nem 95 %, hanem 87%...

    [link]

    Esetleg kuksizz meg egy hivatalos statisztikát arról, hogy a (bármilyen) erőszakos cselekményért börtönben lévők között milyen arányban vannak a férfiak? Jééé...csak nem ott is 90% körüli az arány? Hogy mik vannak....

  • 2011.05.03 19:19:44meh

    Személyes tapasztalataim alapján sokkal többször gyötörtnek lelkiterrorral férfiak nőket, mint fordítva.

  • 2011.05.03 19:23:51meh

    Börtönviselt embert sokkal többet ismerek aki férfi, nőt alig, ha egyértelmű helyeken is vannak eltérések, akkor gyanús, hogy a burkoltabb helyeken is, attól függetlenül, hogy tapasztalataim is vannak.

    Terrorizáló nők, munkahelyen vannak sokan és általában másik nőt készítenek ki, nem pasit.

  • 2011.05.03 19:42:37pöndörödő macskafülszőr

    .

  • 2011.05.03 19:43:26pöndörödő macskafülszőr

    Kedves Posztoló!
    A szemét picsa nejed bőven kimeríti a beszámíthatatlanság fogalmát. Ehhez azonban olyan bizonyítékot kell szerezned (skypo-os ismerős, beszerelt kamera, diktafon, mobil, tanúvallomások), melyek azt támasztják alá, hogy a picsa nem csak rád, de a GYEREKRE IS ÉLETVESZÉLYES. Ha máshogy nem megy, legyen félreérhető a videora vett jelenet: például téged akar megütni, miközben fogod a gyereket - ezt lehet úgy magyarázni, hogy a kicsit akarta megütni...stb. Legyél kreatív és ügyes, ez a rohadt tyúk mindent megérdemel! Szorítok Neked és a gyerekednek!

  • 2011.05.03 20:27:37neoteny

    "Van előjele annak, hogy ha bántalmazó egy férfi vagy egy nő, könyvek is vannak erről, hogy hogyan lehet őket kiszűrni azoknak akiknek nincs emberismerete."

    ... es aki nem (idoben) olvasta a konyvet, az magara vessen? a nok is?

  • 2011.05.03 21:34:58meh

    Hol írtam olyat, hogy magára vessen?

    A bántalmazásra nincs mentség, és a bántalmazott nem felelős azért, ha egy szemét őt veri akár szavakkal akár fizikálisan, akár szexuálisan. Kicsit tudatosabban kéne párt választani, főleg , ha gyerek is lesz.

  • 2011.05.03 21:46:43neoteny

    "Kicsit tudatosabban kéne párt választani"

    Feltetelezve hogy a csaladon beluli (nem csak fizikai) eroszak aldozatai valoban a nok 95%-ban, akkor ez a tanacs is es a konyvek olvasasa is elsosorban a noknek szol, ugye?

  • 2011.05.03 22:03:18project640

    Sok kommentet elolvastam és sajnálatosan látom, hogy sokaknak 'fingjuk' nincs, hogy miről van szó. van egy apa, aki a gyermekével együtt akar maradni, de van egy állat felesége. Hogy üsse meg a nőt? 3 perc alatt eltitltják a férfit, kidobják a lakásából, és soha nem látja a gyereket. Persze a fórumozó társaim között vannak nagyon okosak. tegyék össze a kezüket, hogy nem kerültek ilyen szituba.
    A nőhöz akár kisujjal sem szabad hozzáérni! A bíróság 10x-er jobban hisz a nőnek, mint a férfinak. Elég egy kis barátnőcskét odahívni, aki azt mondja, hogy a férjem szeretője volt. A férfi hiába állítja, hogy elősször látja, úgysem neki hisznek. Elég a nőnek egy kicsit megvágnia magát, és egyből rendőrt hívni! Higgyétek el, akivel ilyen történik az élete egyik legnehezebb időszaka. Kívánom a posztolónak, hogy legyen ereje, de ha a gyerek fiatal még, akkor én is azt mondom váljon el, bármi áron!!!! A lakást, pénzt össze lehet szedni.

  • 2011.05.04 02:47:43troll ellenpólus

    Nevetségesek ezek a kommentárok, és nevetséges a nők kiborulásait egy sorba állítani a férfiak brutalitásával. Be kellene látni, hogy IGAZI családon belüli erőszakot csak férfi tud elkövetni, és ennek az erőszaknak mindig része a rettenetes lelki terror is. Nők az utóbbiban semennyire, az előbbiben pedig abszolút a világon sehol sem veszik fel a versenyt a férfiakkal. Élek a gyanúperrel, hogy ezek a borzalmas erőszakos, verekedős, lelki terroros nőkről szóló rémtörténetek maguk is a férfiak erőszakosságának és dominanciájának megnyilvánulásai: nem elég nekik, hogy uralkodnak a nőkön, megalázzák és bántják őket, és a nők szenvedése minden elképzelhető mértéket meghalad, de még azt is be akarják bizonyítani, hogy ez voltaképpen fordítva van. Teljesen, teljesen nevetséges és szánalmas elgondolás...

  • 2011.05.04 03:16:42neoteny

    Ah megérkezett az igazi radikális feminista, aki nem fél megmondani hogy a férfiak sátánfattyak, a nők pedig földre szállt angyalok.

    Ha a gyakorlat mást mutat, akkor mindenki más készüléke hibás mint az övé és elvtársnőié.

    Az hogy a nők 'kiborulásaikkal' hogyan terrorizálják egymást, szintén csak aljas rágalom.

    Az hogy a nők hogyan terrorizálják gyermekeiket szintén szemenszedett hazugság, vagy ha nem, akkor a férfi miatt tették.

    Sztálin elvtárs mosolyog...

  • 2011.05.04 15:07:37quentin.m.

    Boarderline személyiségzavar. Állítólag 40 éves kor felett kinőhető, és főleg nőket sújtja. A következményei pedig a férfiakat! Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom és a "kedves" pont ilyen volt. Csak menekülni lehet. Szerencsére nem voltunk sem házasok, sem gyerek. És én is elvált vagyok, mint a poszt írója, és kitűnő a kapcsolatom a volt nejemmel, és a gyermekeinkkel. Együtt érzek Vele!

  • 2011.05.05 21:06:12Sadist

    Winnipeg 2011.05.03 14:22:16

    Pontosabban 95-5 az arány a napvilágra került eseteknél. Csak vedd bele azt is, hogy a férfi méginkább szégyellni fogja, hogy egy nő megveri, mint fordítva. Plusz ezekbe valószínű nem tartozik bele az, hogy a nő nem bántalmazza, hanem "csak" lelkileg terrorizálja, zsarolja a férfit.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta