Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már megvolt Mimi, az agár kölyök. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a baráti jótanácsokban és a neten fellelhető információkban. Új sorozatunkban tanácsokat adunk kezdő gazdáknak. Kutyanapló, 1. rész.
Amikor valaki babát vár, több hónapja van a felkészülésre, egy kiskutya érkezése nem mindig ilyen kiszámítható. Szerdán még úgy feküdtem le, hogy nincs kutyám, csütörtök este pedig már ott pislogott mellettem Mimi, az agár kölyök.
Az előző kutyám fiatal felnőttként került hozzám és fogalmam sem volt, mit kezdjek egy kiskutyával. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elveszünk a könyvek, baráti jótanácsok és a neten fellelhető információk végeláthatatlan tengerében, kapkodunk és következetlenül próbálunk megfelelni ezeknek a módszereknek.
Tornádó a lakásban
Az első pár napban Mimi kedves, ragaszkodó, összegömbölyödve alszik az ölemben, figyeli minden lépésemet. Első este, amíg nem néztünk oda, lelopta a pizzáról a pármai sonkát, de még örültünk is neki, hogy nem egy elveszett jószág. Ezt az akciót leszámítva, úgy viselkedett, mint egy vendégségbe érkezett gyerek, csendes, udvarias, próbált jókislány lenni.
Az ötödik nap fordulat állt be, Mimi ettől a pillanattól fogva kezdi otthon érezni magát, ha jó kedve van, szétcincál mindent, ami az útjába kerül, egyik pillanatban a kesztyűmmel a szájában rohan, a másik pillanatban a nád szőnyeget tépi a konyhában. Kétségbeesetten figyelem, ahogy cikázik a lakásban.
Kerülöm a durva szidást
A farkasfalkában a kölykök sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint növendék és felnőtt társaik, ennek fényében nem szabad folyamatosan korlátoznunk a kiskutyát, érdemes inkább megelőzni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amiből rosszaság lehet. Egy lépéssel előtte járok, elpakolom a rágásra csábító dolgokat, a zoknik és cipők helyett játékokkal vezetjük le a felesleges energiát és a fogzás okozta rágáskényszert.
Elkerülöm a durva szidást, mert azzal csak traumát és bizalmatlanságot ültetnék el a kiskutyában, persze, ez nem azt jelenti, hogy tétlenül nézem, ahogy a szennyesből kiráncigálja és darabokra tépi a ruháimat.
Mimi folyamatos figyelmet követel, de nem árt, ha már most megtanulja, hogy nem ő az életünk középpontja. Viszont fontos, hogy az első időszakban ne kapjon folytonos elutasítást, hiszen ez a későbbi viszonyt megalapozó kötődés kialakításának ideje. Ha zavar az evésben, mindenhol ott nyüzsög, lelkiismeretfurdalás nélkül elküldöm, de naponta sokszor játékra hívom, aktívan foglalkozom vele.
A gyes időszaka
Nem jelent folyamatos szobafogságot, ha a kutya éjjel-nappal velem van, kutyabarát éttermek és kávézók vendégei vagyunk, Mimi jó néhány megbeszélést és interjút hallgat végig – igaz, többnyire mély álomba merülve.
Nem riaszt vissza az üzletekre kiragasztott tiltó tábla sem, szinte sehol sem szólnak egy gombszemű kölyökkutya miatt, és a tömegközlekedés sem jelent gondot, mivel egy bizonyos méret és kor alatt úgy tűnik, az ellenőrök nem követelik a jegyet és a szájkosarat. Persze, most nem tudok egy egész éjszakát végigbulizni, sőt, még egy mozi is nehezen kivitelezhető – nem csak a kötődés kialakítása, hanem a lakás épsége miatt sem érdemes azonnal több órára egyedül hagyni a kölyköt.
Úgy döntöttem, legalább két hetet rászánok, mielőtt hosszabb időre otthon hagyom Mimit. Folyamatos szoktatással, pár percekkel növelve az időt, egyre közelebb jutok az áhított mozihoz, anélkül, hogy végig azon aggódnék, hogy szétrágja a vezetékeket, és áramütés éri.
Folytatjuk.
Szerző: Markó Barbara
