Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pénzügyi döntéseinket nagymértékben befolyásolják kulturális tényezők, beleértve az etnikai hovatartozást, a nemet és a társadalmi-gazdasági státuszt. A család, amelybe születtünk, akár generációkra visszamenőleg szintén hatással van pénzügyeinkre. Ezeknek a gyakran tudattalan transzgenerációs hatásoknak a felszínre hozása és megértése azért fontos, hogy minél jobb anyagi döntéseket hozhassunk, akár kapott mintáinkon túllépve.
A pénz egy összetett pszichológiai szimbólum, amely több évszázados transzgenerációs mintákat képvisel. A pénzről alkotott felfogásunk attól függ, mit láttunk a családunkban, hogyan bántak, gondolkodtak a pénzről. A pénz lehet tiszta vagy piszkos, jó vagy rossz, etikus vagy etikátlan, kemény munka vagy erőfeszítés nélküli könnyedség eredménye. A pénz gyakran tabutéma is, mind a személyes, mind a szakmai kapcsolatainkban, ennek ellenére vagy talán pont emiatt is mindennapjaink fő aggodalmává válhat, arról nem is beszélve, hogy a pénzről való kommunikáció nélkül a praktikus tudás, a pénzügyi felelősség sem adódik át a családban.
De miért ennyi a kimondatlanság, a szégyen, a nehéz érzelem az anyagi ügyeink körül? A „nem keresek elég pénzt” könnyen lefordítható arra, hogy „nem vagyok elég jó”. Gyakran nem a pénzről van szó tehát, hanem a pénz reprezentációjáról, más szóval arról, hogy mit jelent a pénz. „A klienseimmel folytatott beszélgetések újra és újra megerősítették, hogy amikor anyagiakról beszélünk, valójában érzelmekről beszélünk: szégyenről, csalódottságról, szeretet utáni sóvárgásról, igazságtalanságokról, elégtelenségérzésről, hatalomról vagy éppen kontrollról” – írja Orvos-Tóth Noémi Szabad akarat című könyvében.
Levendula Lilla külföldön végzett pszichológus, szociális munkás saját praxisában is számos pénzzel kapcsolatos transzgenerációs attitűdöt fedez fel, melyek akár párkapcsolati konfliktusokat is generálhatnak. Valaki számára a pénz biztonságot jelent, mert nagyon szegény sorból származik, ennek negatív következménye azonban az lehet, hogy túlhajszolja magát a pénz elvesztésétől való félelem miatt. „Más azért nem mer felvenni hitelt, mert a családja a nagy történelmi anyagi válságok idején mindent elveszített. Amit tanultunk a pénzről, befolyással van megtakarításainkra is, hitelhasználti szokásokainkra, arra, hogy hajlandóak vagyunk-e kölcsönadni, de mintázataink öröklődhetnek befektetési vagy adózási stratégiáinkban is” – mondja.
Milyen téglákból épül a világunk?
Az anyagiakhoz fűződő viszonyunkat tehát tudattalan transzgenerációs forgatókönyvek is irányítják, melyek gyerekkorunkban alakulnak ki. Ezek a forgatókönyvek számos magatartásban ölthetnek testet, ilyen például a túlmunka, a túlköltekezés, a pénzügyeink számbavételének elkerülése (a fájdalmas érzelmek elkerülése miatt), a túlzott takarékosság, a pénzügyi segítség miatti szégyenérzet, a pénz bálványozása, státuszszimbólumként való kezelése vagy veszélyforrásnak való tekintése. A pénzről alkotott feltevéseinket közvetlenül befolyásolják azok a feltételezések, amelyeket a családunk a pénzről alkotott. A családok mind negatív („a gazdagok rosszak és etikátlanok”), mint pozitív („a gazdagok okosak”) ítéleteket is megfogalmazhatnak a pénzről. Persze a képlet egyáltalán nem ennyire fekete és fehér, sőt semmi sem olyan érzelmileg telített, mélyen személyes vagy kulturálisan összetett, mint maga a pénz. Gyerekként megfigyelés útján tanulunk, és újrajátsszuk azt, amit otthon láttunk. Lehet, már nem emlékszünk azokra a mondatokra, amelyek a családban hangoztak el a pénzről, mégis ezek a gyakran hallott szólásmondások, szállóigék, átvett érzések, gesztusok, működésmódok tudattalanul működnek bennünk tovább, észrevétlenül irányítják életünket.
Ezek az úgynevezett transzgenerációs téglák (TT), vagyis azok a családi üzenetrendszerek, amelyeket gyermekkorunkban alapvető igazságnak fogadtunk el a szüleinktől. Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus szerint ezek a téglák olyan szólás-mondások esszenciái, melyek egy mondatba sűrítenek egy olyan igazságot, amit a gyermek feltétlen életigazságnak tekint. A TT-ket gyakran elfelejtjük, de lélektani „igazságuk" egész sorsunkat határozza meg döntéseink, választásaink révén még felnőttként is. Ilyen pénzügyi transzgenerációs téglák lehetnek például
„a pénzért keményen meg kell dolgozni”, „sok pénzt tisztességesen nem lehet megkeresni”, „nem a pénz számít, hanem a tiszta lelkiismeret”
stb. A TT-k bizonyos szinten szükségesek, hiszen ezekből építjük fel világképünket, ám egy idő után áthatolhatatlan, áttörhetetlen fallá, börtönné változnak, megfosztanak minket más utak járásától, a pénzügyi kiteljesedéstől.A TT-k lehetnek önbeteljesítő hatással rendelkező jóslatok („nem viszed semmire, mint apád”), általános jó tanácsok („előre jutni csak sok munkával lehet”) is, melyek végül ugyanazt a valóságot építik fel számunkra, mint amilyen valóságot a szüleink, nagyszüleink teremtettek maguknak.
Ami egykor kapaszkodó volt, teher lett
A felmenőink pénzügyekkel kapcsolatos hozzáállásának természetesen számos társadalmi és rendszerszintű oka van. Az esetleges társadalmi, etnikai megkülönböztetés és a szegénység feldolgozatlan történelmi tapasztalatai pedig a trauma továbbörökítéséhez vezethetnek a pénzügyeik terén is, például dédanyáink, nagymamáink nélkülözése túlzó felhalmozásban, gyűjtögetésben ölthet testet, véli Levendula Lilla.
A pénzzel kapcsolatos negatív attitűdök akkor is előjöhetnek a szakember szerint, ha egyébként valaki meghaladta a szülei társadalmi státuszát, pénzügyi helyzetét, mert tanult, jobb szakmát választott. „Van, aki szégyenkezhet, amiért jobban él, mint a szülei. Más kompenzál, túlzottan elkezdi segíteni a szülőt, hogy bepótolja mindazt, amit gyerekként nem engedhettek meg. De kialakulhat egyfajta irigység is a családban a jobb anyagi körülményekkel rendelkező felnőtt gyermek iránt, aki minduntalan azt élheti meg, hogy kirekesztődik, valahogy nem tartozik már abba a családba, ahová született” – mondja Levendula Lilla. Ez mind pedig azt üzenheti, hogy „nem éri meg jobban élni, mint a szüleink”. – Az önszabotázsolyan viselkedés, amellyel saját magunknak ártunk. Sok esetben ez együtt járhat egy negatív belső hanggal – „nem érdemlem meg”, „nem tudom megcsinálni”, „nekem ez úgysem fog sikerülni” -, és halogatással, vagy a határidők véletlenszerű lekésésével. Előfordulhat például, hogy az illető valahogy mindig elfelejti befizetni a számláit, ami aztán akár nagyobb adósságot is magával vonhat.”
Fontos megérteni azonban, hogy szüleink a legtöbb esetben nem rosszindulatból adják át nekünk ezeket az üzeneteket, a transzgenerációs örökségeink tudatosítása pedig nem felmenőink hibáztatása. Lehet, hogy ezek az életigazságok egykor még segítették is a család túlélését, csak a későbbi generációk számára váltak teherré.
Milyen téglákkal bástyázom körbe magam?
Mégis felnőve fontos megvizsgálnunk, milyen hiedelemrendszert örököltünk szüleinktől, átgondolnunk, ebből mi az, ami a javunkat szolgálja. Milyen tipikus mondatok hangzanak el a családi beszélgetéseken? Felmenőinknek mik voltak a kedvenc bölcseletei, idézetei, szófordulatai a pénzzel kapcsolatban? Milyen volt apám/anyám szerint az élet? Amíg nem ismerjük fel transzgenerációs tégláinkat, addig ugyanazokat a pszichés köröket fogjuk futni, és ugyanolyan anyagi döntéseket hozunk majd, mint a szüleink.
Az elkerülés a pénzügyi traumák egyik jele, ezért van ereje annak, ha szembesülünk azzal, hogyan érezzük magunkat a pénzzel kapcsolatban. Ismerjük el a pénzzel kapcsolatos fájdalmas érzelmeit vagy tapasztalatait, és engedjük meg magunknak, hogy átérezzük ezeket. Ha úgy találjuk, hogy nehezen viselhetőek ezek az érzések, itt az ideje, hogy támogatást és útmutatást kérjünk a folyamatban való eligazodáshoz. Levendula Lilla szerint minél hamarabb érdemes elkezdenünk a generációs örökségeink, mintázataink, hatásaink feldolgozását, valamint gyerekeink pénzügyi nevelését, amit elsősorban modellkövetéssel, vagy akár pénzügyi társasjátékokkal, szerepjátékokkal tehetünk meg
„A kisgyerek még nem fogja fel a pénz fogalmát, de maga a műveletsor például, hogy boltosat játszunk: fizetünk, visszajárót kapunk, megragad benne, és később magával tudja vinni. Beszélhetünk az öngondoskodásról, pénzügyi célokat is nyugodtan felállíthatunk neki, a saját életkorának megfelelően beavathatjuk a család pénzügyi döntéseibe is. A fontos az, hogy a pénz ne legyen tabu a családban.”
A mindennapi életünkben is érdemes odafigyelni arra, hogy mikor, mire költünk. Ebben segítségünkre lehet az OTP MobilBank már ismert Kiadásfigyelő funkciója. Azon ügyfelek számára, akik szeretnének konkrét célokra kisebb-nagyobb összegeket rendszeresen megtakarítani, az OTP Bank kifejlesztette a Persely funkcióját.
A szolgáltatást az OTP internet- és mobilbankban, a Megtakarítások menüpontban lehet igényelni. Ennek keretében több persely is létrehozható, amelyekhez különböző célokat, összegeket és céldátumokat lehet rendelni. Így nyomon tudjuk követni, hogy pénzügyi céljaink megvalósításában hol tartunk.
A tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül ajánlattételnek, célja kizárólag a figyelem felkeltése. További részletekről kérjük, tájékozódjon az OTP Bank bankfiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből. Az OTP Bank fenntartja annak jogát, hogy a tájékoztatásban szereplő termékek és szolgáltatások kondícióit módosítsa.
A cikket az OTP Bank támogatásával a Dialogue Creatives készítette, nem a Dívány szerkesztősége.
