„A futóközösség egy kicsit kinyitja a világot”

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Elszántad magad, hogy ezentúl rendszeresen futsz, Egy versenyre is beneveztél, de valahogy nincs meg a motivációd, hogy a hűvös, őszi reggeleken is előbb felkelj, vagy munka után még lefuss egy szigetkört? A futóközösségek nemcsak a lelkesedést segítenek megőrizni, hanem szakmai és lelki támogatást is adnak. Futókör-alapítókkal és egy lelkes taggal beszélgettünk a közösségi futás előnyeiről és örömeiről.

„Eleinte csak azért mentem el rendszeresen futni, mert nem mertem lemondani a többiekkel megbeszélt közös futást. Most már magamtól is örömmel megyek”. Végre van, aki értékeli, hogy mennyit edzettem tegnap.” „Észre sem vettem, hogy lefutottam 5 km-t, olyan szuper hangulatban telt a futás” - a közösségben futók rengeteg közös élményről és új barátságról számolnak be. Míg vannak, akik magányos farkasként gyűjtik inkább a kilométereket, mások szívesebben edzenek csapatban, és persze az is jellemző, hogy mindkét módszer szerepel egy futó programjában. A futóközösségek előnyeit mutatjuk be.

Reggeli futás a hegyre - CoffeeRUN

A 4 éve létrehozott CoffeeRUN futóközösség egy éve sportegyesületté alakult. Száz tagja van, és csak 2017-ben 3500 embert mozgattak meg. Marton-Mlecsenkov Éva, a közösség alapítója azért kezdett el futni 6 évvel ezelőtt, hogy ledobjon magáról pár kilót a szülés után. Most ott tart, hogy egyéniben teljesítette az UltraBalatont és a 160 km-es Korintoszt, és azt tervezi, hogy kipipálja a 250 km-es Spartathlont is. Ahogy ő mondja, „eléggé belecsúszott” a futásba.

Először csak kedvtelésből járt futni minden péntek hajnalban a barátaival a Hármashatárhegyre, aztán úgy döntöttek, hogy közösségi futást szerveznek. Jól ismerték már a környékbeli ösvényeket, és meg akarták ezt mutatni a többi futónak is. A CoffeeRUN-csapat tagjai reggel 6-kor indulnak, 7.45-re vissza is érnek, mindenki letusol és indul a munkába. „Ezalatt csak magaddal törődsz, totál ki tudsz kapcsolni. Nagyon sokféle embert vonz be ez az egész, de van bennünk valami közös, ami miatt egy nyelvet beszélünk. A futások közben nagyon jó a hangulat, egyszerre 25-30-an vagyunk, sokat nevetünk - az emelkedőkön persze nagy a csend” - meséli Éva.

Jöttek a visszajelzések, hogy sokan csatlakoznának, de félnek, hogy nem bírják a tempót, nehéz a terep. „Azt találtam ki, hogy egy kezdőknek szóló futást is szervezünk. Ez lett a Coffee Melange, amit szombatonként tartunk, 10 km-es távokat futunk le, bevárjuk egymást, fotózunk. Aztán egy fiatal anyuka is jelentkezett, akinek sok lett volna ez a táv, így alakult meg a kezdőknek, újrakezdőknek a Macikávé nevű program, ami túrázós, belegyaloglós futás. Nem felejtettem el, hogy nekem is mekkora segítséget jelentett a szülés után az, hogy csapatban futhatok” - meséli Éva. Nyáron kéthetente naplementés jógát is szerveznek.

Éva logisztikusként dolgozott, de már egyértelmű, hogy ez az útja. Tavaly felmondott, csak a sportegyesületre és a futásra koncentrál, futóedzőnek készül.

„Ugyanolyan büszke vagyok a Macikávés csapatra, mint az ultrafutókra: ők is megugorják a saját határaikat, rengeteget dolgoznak, néha 2 km-ért is. Mindenki sikertörténet”.

Kvázi bárki csatlakozhat

A Kvázibárki egy 10 éves futóközösség, amit Józsa László, az ULTRA című film társproducere, maratonfutó alapított. Markocsán Sándor futóedző, többszörös magyar bajnok később csatlakozott a „küldetéshez”, aminek a lényege, hogy kvázi bárkiből lehet futó. „Egy olyan közösséget szerettünk volna létrehozni, ahová tényleg mindenki jöhet, korra, nemre való tekintet nélkül. Mindenki a saját tempójában futhat, mi pedig edzőként szakmai iránymutatást adunk, ha kell. És mindez ingyenes” - mondja a futóedző.

Kedden reggel 6.30-kor 1-2 szigetkör a Margit-szigeten, vasárnap reggelenként pedig hosszabb terepfutásra indulnak, mindig más helyszínen. A hangulat garantáltan jó, változatos terepeket választanak. Senki nincs magára hagyva, van olyan, aki direkt a lassabbakkal fut együtt, és az emelkedők tetején megvárják a többieket, de ha valaki gyorsabb tempót szeretne, „vezető” futót kap.

„Olyan visszajelzéseket kapunk a tagoktól, hogy mióta a Kvázibárkivel futnak, önbizalmat szereztek, és inspirálja őket a csapat. Itt nincs hierarchia, gyere le, akár kezdő, akár profi vagy, annyit futsz, amennyit akarsz” - mondja az edző.

„Csak 5 km-t fuss le”

Benes Bea, az Anyufut blog szerzője hat éve kezdett el futni, 36 évesen, „teljesen átlagos” okokból: hiányzott neki a mozgás és szeretett volna fogyni. Amikor a gyerek úszóedzésen volt, ő körbefutotta az uszodát - mesél a kezdetekről. „Rákattantam a dologra, és úgy nézett ki, hogy megy is nekem. Nem értem el nagy eredményeket, de nagyon kitartó vagyok és beleszerettem ebbe a sportba. Először 5 km-t tudtam futni, aztán 10 km-t, jöttek a versenyek, a félmaraton, stb. Jól reagált rá a testem, nem voltak sérüléseim, fokozatosan növeltem a távokat és arra törekedtem, hogy elsősorban élvezzem a futást, de persze egyen benne egy kis kihívás is”.

6. Kvázibárki Gerilla (Fél)Maraton

Fotó: Anyu fut blog

Bea több futóközösségnek tagja és lelkes motorja is. A CoffeeRUN-ba azért kezdett járni, mert először félt attól, hogy eltéved a terepen, a Backpack Running pedig nemcsak a futásról szól, hanem arról is, hogy ételt adnak az utcán élőknek. Az Ultra kék trail csapattársait egy online közösségben, az Almodóvar Futóegyletben ismerte meg. „A futóközösségben észreveszik a fejlődésed, motiváljátok egymást, mindig vannak új emberek, akiknek meg lehet mutatni, hogy ez miért is jó. Barátságok születnek, nemcsak futó ismeretségek, más területen is tudjátok egymást segíteni” - mondja a blogger.

A közösség Bea számára megkönnyíti a futást, ilyenkor nem annyira figyel a távra és a futásra, nincs kínos csend, mindig lehet beszélgetni valakivel. „Kicsit kinyitja a világot”, fogalmaz a futó.

Egy futótárs ötlete segített Beának átlendülni egy komolyabb válságon is. „Elveszett a motiváció, belebénultam az életembe, és sokszor már kimenni se tudtam/akartam. Elblicceltem edzéseket, amiket aztán be akartam pótolni, de nem ment, ettől meg csak a kudarcélmény erősödött. Elgondolkoztam azon is, hogy talán itt van vége, talán ennyi volt nekem ez a futás dolog, 5 szép év, de kiégtem, kipurcantam, mégsem nekem való ez” - írta erről az időszakról a blogon.

„Nem volt olyan, hogy fel akartam volna adni, de sokszor nehéz rávenni magam télen, esőben, munka után még átöltözni és kimenni futni. Az ilyen hullámvölgyeken mindig az szokott segíteni, hogy már tudom, utána jobb lesz, sokkal jobb kimenni, mint otthon maradni. Egy barátom mondása segített: csak 5 km-t fuss le. Tudtam, hogy azt le fogom futni, bármilyen lelkiállapotban is vagyok, aztán amikor elkezdem, akkor persze megcsináltam az előírt edzést” - idézi fel ezt az időszakot Bea. Azóta egyéniben teljesítette a Korinthosz 80 versenyt.

A cikket a Brand & Content készítette az SPAR       megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.