Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam már, hogy valaki azt mondja: "Én amúgy lennék vegán, de sajnos a halat nagyon szeretem." Ilyenkor hiába mondom, hogy gulyást, hamburgert, sőt, pörköltet is lazán el lehet készíteni vega változatban, mert magam is belátom: a tengeri herkentyűk íze jellegzetesen utánozhatatlan. Pedig sokan nem tudják, hogy éppen a tengeri állatok vannak a legnagyobb veszélyben az ember kulináris kalandozásainak köszönhetően: szakértők szerint az óceánok a következő néhány évtized során szó szerint kiürülhetnek, ez pedig nem csak azt jelenti, hogy nem lesz többé lazac az Ikeában, vagy languszta az ünnepi asztalon, de valóságos ökológiai katasztrófát is eredményezhet.
Több nyomós okom is volt rá tehát, hogy elkezdjek kísérletezni a vegán tengeri herkentyűk elkészítésével - mégpedig egy valódi tengeri élőlény segítségével, amelynek abszolút megvan a tipikus "seafood" íze, viszont egyáltalán nem állat. Na mi az?
Naná, hogy a tengeri alga - amely ázsiai élelmiszerboltokban, vagy a nagyobb hiperek multikulti részlegén keresendő. Első körben egy viszonylag könnyű kihívást kerestem, így "tonhal" krémet készítettem, amely szendvicsbe pakolva, salátára kanalazva, tortillába tekerve egyaránt mesésnek bizonyult.
Hozzávalók (6 szendvicshez)
3 evőkanál szárított tengeri alga
1 csésze sárga vagy vöröslencse
1 marék dióbél
só, bors, és pirospaprika
néhány csepp szójaszósz
fél teáskanál magos mustár
2 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
1szál angolzeller
1 evőkanál friss, aprított kapor
1 evőkanál friss, aprított petrezselyem
1 citrom kifacsart leve
1. Az algát beáztatom, közben pedig felteszem a lencsét főni, kétszeres mennyiségű vízben.
2. Leöblítem az algát, és a lencséhez öntöm, majd letakarom, és nagyjából negyed óra alatt, kis lángon puhára főzöm.
3. Közben az újhagymát és zellert apróra vágom, a diót pedig mozsárban kissé összetöröm, hogy később könnyebben vigye a botmixer. Amíg főtt a lencse, leszaladtam a boltba, hiszen mindenki tudja, hogy a tonhalas szendvics gyöngyöző sörrel az igazi - de belátom, hogy ez a lépés hanyagolható... valaki számára. Számomra tuti nem.
4. Miután megfőtt a lencse, és a tengeri alga íze alaposan átjárta a főzeléket, két kanál kivételével az egészet sima krémmé turmixolom a botmixerrel, majd mehet bele a dió és a fokhagyma is - most pedig ismét jöhet egy kis turmixolás.
5. Utolsó körben belekanalazom a maradék pépé főtt lencsét és algát, a mustárt, és a zöldfűszereket, belecsepegtetek 2-3 csepp szójaszószt, és ráfacsarom a citrom levét, végül egy kanállal alaposan összekufircolom.
Jót tesz neki, ha áll egy kicsit a hűtőben - merthogy a rendes tonhalkrém is hidegen az igazi -, ezért én átpakoltam egy lapos tányérba, és benyomtam a mélyhűtőbe tíz percre, közben pedig előkészítettem mindent, ami a tökéletes tonhalas szendvicshez kellhet: paradicsomot és savanyú uborkát szeletelek, és lilahagyma-karikákat vágok egészen vékonyra, a kenyeret pedig finoman megpirítom.
Az alsó szeletre került két kanál vegán tonhalkrém, erre pakoltam az ubikarikákat és a lilahagymát, majd megpakoltam rukkolával és paradicsommal, és én egy kis vegán majonézt is kanalaztam rá. A felső szelet is kapott a krémből, majd összeborítottam őket, és már készen is állt a tálalásra.
Ahogy azt kell, egyáltalán nem-vegán, seafood-mániás barátnővel teszteltettem... a hatás pedig nem maradt el. Most pedig, hogy már megvan az alapmetódus, nem nyugszom, amíg nem lesz meg a perfekt "lazaz steak", és rántott "tintahal karika" - no de ezt majd legközelebb.
