Vega sem volt a csapatban, de tíz perc alatt nyoma sem maradt a kajának. Steiner Kristóf vegánra fordít: "rakott krumpli" tojás, hús és tejföl nélkül.
Sokan élnek abban az alapvető tévhitben, hogy aki vegán, annak bizonyos gyerekkori kedvenc ízeket örökre el kell felednie, pedig – ahogy húsevő barátaim hangoztatják gyakran – „semmi sem ér fel egy jó kis szalámis zsemlével/roppanós virslivel/párizsis szendviccsel/kolbászos rakottkrumplival.”
Éppen ezért mikor legutóbb Magyarországon voltam, úgy döntöttem, meglepem őket: balatoni mini-szabink előtt elugrottam egy nagyobb bioboltba, és jól bevásároltam mindenféle vegán felvágottakból – volt mortadella, szalámi, virsli, és kolbász is, mind-mind gabonahúsból, istenien fűszerezve, gusztán becsomagolva, bármiféle fura adalék nélkül.
Balatoni nyaralásunk során mindannyian ámulva kémlelték, ahogy szaláminak látszó tárgyakat pakolok a zsemlémre reggeli közben. Utolsó napra már csak a kolbász maradt meg, és mivel előző este a kertben sütögettünk, volt vagy egy tucat héjában sült krumplink is, úgyhogy több se kellett, összedobtam egy full vegán rakottkrumplit.
Bár a társaság nagyrésze még csak nem is vegetáriánus, mintegy tíz perc alatt semmisült meg – sőt, talán még sokat is mondtam.
Hozzávalók:
10-12 nagy szem krumpli – parázson alufóliában, vagy a sütőben, nagyjából 45 perc alatt puhára sütve, majd karikákra vágva
1 kocka (kábé 300 gramm) tofu, felnegyedelve, majd vékony szeletekre vágva
3 fej vöröshagyma, meghámozva, vékonyan felkarikázva
1 csomag gabonakolbász, szeletekre vágva, ha nincs, használható helyette szárított paradicsom
Olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
Só, bors, pirospaprika
1 konzerv kókuszkrém (ha drága, vagy ha nincs, a „pótszer” otthon is könnyedén elkészíthető: 200 gramm kókuszreszeléket finom porrá őrlök a kávédarálómban, majd összekutyulom 2 deci vízzel és 1 deci olívaolajjal)
Vegánkodjunk!
1. A sütőt 190 fokra melegítem, majd összedobom a szószt: a kókusztejet egy keverőtálba, vagy csészébe töltöm, belepréselem a fokhagymát, sózom, borsozom, és beleszórok egy evőkanálnyi pirospaprikát.
2. Előkapok egy nagyjából 30X30-as tepsit, és alaposan meglocsolom olívaolajjal, meghintem sóval, borssal, és pirospaprikával, majd – mintha kirakóst játszanék – végigpakolom őket a krumpliszeletekkel, majd ezeket is kissé megsózom-borsozom-paprikázom.
3. Jöhet rá egy réteg tofu, pár lötyi olívaolaj, majd a hagymakarikák következnek, végül a gabonakolbász a soros. Ha egy réteg megvan mindenből, gálánsan rálocsolom az öntet felét úgy, hogy mindenhol érje, és ameddig van alapanyagom, ismétlen a rétegezést – nekem maximum kettő szokott kijönni, de nem is kell több igazából. A legfelső kolbászkarika-réteget különös műgonddal rendezgetem el, majd ráborítom a maradék öntetet.
4. Nyomás be a sütőbe, ahol mintegy fél óra alatt összeérnek az ízek. Mennyei összhangban van a kovászosuborkával, uborkasalátával, és enyhén ecetes paradicsomsalátával is. Ha pedig nagyon hiányozna a tejföl mellé, megfejelem néhány kanál szójajoghurttal, vagy ha épp nincs, a konzerv kókuszkrém tetején felgyúlemlett sűrű, fehér pasztát kanalazom ki, és keverem ki egy csepp ecettel, citromlével, sóval, borssal, és egy gerezd zúzott fokhagymával.
