A paradicsom hasított, a paprika nem akart megnőni, a hangyaállományom viszont egyre csak gyarapodott. Ronda virágládák és exveteményes az ötödiken.
A legutóbbi veteményes poszt óta – egész nyáron – szüreteltem a koktél-, és sima paradicsomokat, illetve a mini paprikákat is. Igen, sajnos nem jött be a még-várok-egy-kicsit-hátha-nagyobb-lesz dolog, mert addig vártam, amíg egy kicsit túlérett. Jó, nagyon. Az egész paprika tök vörös volt, amikor learattam, az íze viszont nem volt rossz. Hogy jövőre is lesz-e veteményesem az alig teraszon?! Naná! De akkor majd beszerzek pár spenót-, padlizsán- és cukkinipalántát is. És persze, korlátra szerelhető kaspókat. Hogy eddig hol voltak? A kérdés jogos!
Úgy kezdődött, hogy korlátra szerelhető kaspót kerestem a kertészetekben és barkácsáruházakban. Természetesen mindenhol csak az a barna műanyag szörnyűség volt (megfizethető áron), amivel egyáltalán nem szerettem volna elrontani az amúgy nagyon klassz kilátást. Arra gondoltam, egyelőre maradjanak ilyenben a palánták, de amíg nem találok jobb megoldást, a földön is jó helyük lesz. Nos, nem találtam, így nyár végéig el sem mozdítottam őket onnan.
Persze, az első hónapban még bosszankodtam ezen, de aki igazán szívott, az a kutya volt, mert a zöldségek elfoglalták az amúgy is szűkös helyet, ahol ugatni szokott a nagyvilágra. (Nyugodjon meg minden állatbarát, megígértem neki, hogy jövőre találunk erre megoldást.) Mondjuk, simán megoldotta, hogy az első két mancsával a veteményesem tetején tekintett le a budapesti végtelenbe, illetve oldalazó mozdulatokkal kerülgette (vagy gyengéden lökdöste) a ládákat. Érdekes viszont, hogy soha nem érzett késztetést arra, hogy megjelölje a növényeket. Szerencsére…
A földön többet soha!
Szóval így telt el a nyár: volt paradicsom és paprika is. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy bővült a kertészetem – nem, nem egy újabb zöldséggel… Mivel kezdő termelő vagyok, fogalmam sincs, hogy normális jelenség-e avagy sem: a nappalit ellepték a hangyák. Szépen lassan elkezdték átvenni az uralmat a lakás felett, és beköltöztek az egyébként fűnek kinéző, pontosan ilyen szőnyegbe. Sosem tapasztaltam előtte hasonlót, úgyhogy bizton állítom, a veteményes miatt kedvelték meg a lakásomat. Pánikba estem, és azonnal rászórtam pár zacskó szódabikarbónát a szőnyegre, illetve a szőnyeg és a teraszajtó közötti útra. Pár óra múlva az egészet felporszívóztam, és mindent kezdtem elölről. Nem tudom, hogy tényleg a por volt-e hatásos, vagy ijedtemben agyontapostam a betolakodókat, de itt-ott összezsugorodva feküdt pár tetem. Fellelkesülve tovább folytattam az irtást a házi praktikával, és körülbelül 4-6 nap alatt sikerült is megszabadulnom a kéretlen lakóktól. Ekkor döntöttem el, hogy SOHA TÖBBET NEM LESZ VETEMÉNYES A FÖLDÖN! Szerencsére ez alig pár napja történt, így legalább az ősz beköszöntével búcsúztathattam a friss bio zöldségeket. Na, és akkor vissza a paprikára.
Hej, paprika, paprika, mért nem nőttél nagyobbra?
A műanyag ládákat azért megtartom, de nagyon remélem, hogy jövőre találok valami menőt jó áron, ami majd nem rontja el a kilátást. Esetleg van ötlete honnan lehetne ilyet beszerezni? Írja meg levélben , vagy a Dívány Facebook oldalán!
