Nemcsak finom, de nincs is benne romlandó, így zárt dobozban akár heteking eláll. Mármint elméletileg, mert gyakorlatilag mindig azonnal elfogy.
Érdekes, hogy míg mondjuk a tiramisut senki nem próbálja sajtos-kávés piskótára magyarítani, a cookie-t képtelenek vagyunk békénhagyni. Szokás keksznek nevezni - pedig tökre nem az, és sütinek is hívják sokan, hát oké, de ez meg kábé annyira specifikus, mint mondjuk növénynek hívni egy orchideát. Persze azt is megértem, hogy egyetlen házigazda sem bírja ki pirulás nélkül, amikor megjelenik a kezében egy jól megpakolt tálcával, és így szól: "Ki kér kukit?"
Talán jobb is, ha hagyjuk a cookie etimológiát, és inkább arra fókuszálunk, hogy miért is imádjuk annyira. Nos, egyrészt mert a Szezám utca Sütiszörnye kiskorunk óta traktál minket vele, másrészt mert igazán jó cookie-t találni Magyarországon nem könnyű (régen Művész moziban lehetett kapni Nusi Nasi félét, na az egész jó volt).
Ezt a vegán - azaz tojás és terjtermékmentes - verziót pedig leginkább azért, mert mindössze húsz perc alatt készül el, és olyan finom, hogy legjobb, ha személyenként minimum három darabbal számolunk. Vagy öttel. Ráadásul mivel nincs bennük semmi, ami megromolhatna, lezárt dobozban akár hetekig is tök jól elvannak.
Én rendszeresen készítem őket ajándékként is, idén például egy nagy doboznyival indultam el a Jeruzsálemi Könyvfesztiválra dedikálni - gondoltam így legalább az is szóba áll majd velem, akit a legkevésbé sem érdekelnek a könyveim. Most pedig eljött az ideje, hogy te is megtanuld cookie-val manipulálni a környezetedet.
Hozzávalók (16-18 darabhoz)
Az alaptészta:
2 csésze liszt
1 csipet só
½ zacskó sütőpor
1 csésze durva nádcukor
1/2 csésze olaj
¼ csésze víz
Tippek az ízesítéshez:
fahéj, vanília, apróra tört fehér és/vagy fekete csokoládé, durvára őrölt olajos magvak - dió, mandula, mogyoró, mák (persze nem mind egyszerre)
Így készül:
1. Melegítsd elő a sütőt 190 fokra.
2. Ragadj meg egy nagy keverőtálat, és szórd bele a lisztet, sütőport, sót, és a cukrot. Ha megvan, hogy mivel szeretnéd felturbózni a cookie-t, készítsd elő azt is. Én most épp étcsokimorzsával és mogyoróvajmorzsával készítettem, de szórtam bele egy kiskanál fahéjat is. Alaposan forgasd össze a száraz keveréket. Akkor jó, a sütőpor akár az Óz a nagy varázslóból is idézhetne: "Mindenütt jelen vagyok, bár halandó szeme nem lát."
3. Kapj elő egy kisebb keverőtálat, és csurgasd bele az olajat, majd ezen a ponton ismét tiéd a pálya: felöntheted sima vízzel, de akár narancslével, esetleg pezsgővel is - ami a fehércsokis verzióval különösen klappol. Akárhogy is, egy kis (házi) vaníliaesszencia biztosan jót tesz majd neki.
4. Ideje összekutyulni a száraz és nedves összetevőket: a kis keverőtál tartalmát zúdítd a nagyobba, és folyamatos kevergetés mellett dolgozd homogén masszává. Nagyjából olyan állaga kell, hogy legyen, mint a kőrözöttnek. Ha túl száraz, vizezheted még egy kicsit, ha túl folyós, akkor c'est la vie, legközelebb óvatosabban a folyadékkal - de nyugi, azért így is finom lesz.
5. Bélelj ki egy tepsit sütőpapírral, és egy nedves kanállal halmozz pingponglabdányi tésztahalmokat egymás mellé. Vigyázz, hogy bőven legyen helyük terpeszkedni, különben összesülnek, és tizenhatos sziámiiker sütiket kapsz majd a végén. Ismét vizezd be a kanalat, majd a púpos felével lapogasd el a sütiket kicsit. Én a rusztikus, vad, szabadszellemű cookie-kat szeretem, de ha te valamilyen oknál fogva szakasztott olyan szabályos köralakú sütiket szeretnél, mint amilyen a Subway-ben van, egyesével golyókat is formálhatsz a tésztából, és lapíthatod őket úgy is.
6. A cookie sütési ideje trükkös, mert bár csak 11 percre van szükségük, kivéve őket a sütőből úgy néznek ki, mintha még legalább öt perc kéne nekik. Ez azonban merő illúzió: ha viszont visszapakolod őket, kiszáradnak és megkeményednek. A sütés utáni tíz percben kívül tökéletesen megkeményednek, belül pedig továbbra is szottyosak maradnak.
