A lekvárfőzésről minimum 20 kiló gyümölcs, hatalmas lábasok, gyümölcsben úszó konyha és három napig szenvedő nagymama képe ugrik be? Pedig megy ez máshogy is, kicsiben, gyorsban, aranyosban. Két-három kiló gyümölcsből is neki lehet állni, és akkor nem megy el rá az egész nap, ráadásul kis mennyiségekben lehet különféle extrákkal is kísérletezni.
Maki Stevenson
Szereti a házi lekvárt
Hétvégén a szentedrei szigeten jártunk, az út mellett pedig számtalan szedd magad eperföld is van. A lusták és kisgyerekesek számára jó hír, hogy a frissen szedett epret kis felárért dobozban/zacskóban is meg lehet venni. Néhány helyes nénitől gyönyörú, édes, aprószemű epret vettem, két és fél kilót, aminek meg nem evett része még aznap este levendulás eperlekvárrá változott. Ezt a receptet nyugodtan megcsinálhatjátok levendula nélkül is, úgy is veri az összes boltit.
Az eperlekvárhoz legtöbben 2:1 vagy 3:1 befőzőcukrot használnak, amiben a cukor mellett zselésítőanyag, pektin is van. Erre azért van szükség, mert az eper önmagában nem tartalmaz eleget, és gyors főzéstől nem sűrűsödik be. Bár tudom, hogy a pektin teljesen természetes, én mégsem szeretem ezeket a befőzőcukrokat használni, csalásnak érzem, hülyeség, de ez az én heppem. A hosszan főzött eper viszont hajlamos rá, hogy fáradt színű és ízű legyen, ezért most kísérletezni kezdtem.
A maradék bő két kiló eper kétharmadát-háromnegyedét megmostam, lecsumáztam és lecsepegtettem. Egy nagyon masszív lábosba tettem, és krumplinyomóval viszonylag alaposan áttörtem. Rengeteg vízet nyomtam ki belőle, rózsaszín cafrangok úsztak sok lében. Ezt feltettem a tűzhelyre, nagy lángon felforraltam, majd kicsire vettem, és főztem-főztem, hogy besűrűsödjön. Időnként, ha arra jártam, megkevertem, mivel a lábosom nagyon vastag, nem égett le. Körülbelül két, két és fél órát főhetett, közben volt egy teljes gyerekfektetős kör is. A végére az eredetinek körülbelül a negyedére-harmadára fogyott, és teljesen besűrűsödött.
Ekkor hozzátettem az itthon lévő levenduláscukor készletet (ez kb. 15 deka lehetett, annyi maradt a tavalyi adagból), ha ez nem lett volna, levendulavirágokat tettem volna egy teatojásba, és azzal főztem volna az epret.
Néhány kisebb befőttesüveget félig megtöltöttem vízzel, és beraktam 10 percre a mikróba, a tetejüket, a merőkanalat és a csipeszt pedig egy lábos vízben főztem nagyjából ugyaneddig.
A megmaradt megpucolt és lecsöpögtetett eperszemeket a lábosba zuttyantottam, és mivel nem találtam elég édesnek, még adtam hozzá 3 evőkanál barna nádcukrot. (Ha olyan lekvárt főztök, amiben nem túl sokáig főzött egész vagy nagyobb gyümölcsdarabok vannak, érdemes az ízt az elvártnál kissé édesebbre venni, mivel a gyümölcsök is vesznek majd fel cukrot, így a végeredmény a frissen kóstoltnál valamivel savanykásabb lesz.)
Az egész eprekkel és a nádcukorral egyet forraltam rajta, majd a lekvárt a sterilizált üvegekbe töltöttem, a lezárt üvegeket fejjel lefelé betettem a tűzhelyen hagyott, forrásban lévő vízbe pár percre, utána pedig mentek a dunsztba, ami nálam az ágyneműtartó törülközőkkel és takarókkal kibélelt szeglete volt.
Ebből a mennyiségből négy kis, 3 decis üveg lekvár lett, ami nem túl kiadós, ha onnan nézem, hogy befőzőcukorral akár a dupláját is kihozhattam volna belőle. Viszont a végeredmény életem eddigi legintenzívebb ízű, halványan levendulás, elképesztően epres lekvárja lett, vagyis azt mondom, részemről a kísérlet sikerült, próbáljátok ki bátran.
Bár nem méricskéltem, úgy tippelem, hogy az egész adaghoz nagyjából 22-25 deka cukrot használtam fel, vagyis sokkal-sokkal kevesebbet, mint amennyi a bolti lekvárokban van. A házi lekvárfőzésnél figyeljetek oda arra, hogy az alacsony cukortartalom miatt a lekvár könnyebben romlik. (A sok cukor önmagában tartósít.) Ezért az ilyeneket érdemes inkább kis üvegekben eltenni, és odafigyelni rá, hogy mindig csak tiszta kanállal nyúltjatok bele.
Hozzászólások jöhetnek a facebookon, további Alapkonyha cikkek az Alapkonyha fejlére kattintva.
