Popper Péter - kereskedelmi lelkizés nélkül

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

​

Akármennyire is rosszmájú a kritikus, és bármennyire is irritálja egy-egy önjelölt mester, Popper Pétert nem szívesen sorolja a többi kereskedelmi guru közé, mert amit és ahogy mond - mély meggyőződéssel és szeretettel - előad, az teljesen hiteles. A közösségi portálok felhasználói előszeretettel raknak a profiljukba különböző idézeteket tőle, ha jobb nem jut eszükbe, mely újabb bizonyíték arra, hogy hazánk rohanó polgárai valóban olvassák és felhasználják, mi több, megértik, amit mond.

Lexikon a szerelemről

Az azonos címet viselő kötet 1987-ben jelent meg, melyben merész vállalkozásba fogott többedmagával, ugyanis abban az időben nem jó szemmel nézte a szakma a feltörekvő szabadgondolkodó pszichológusokat. Ahogy ma sem nagyon. A nem hagyományos úton-módon, szabálytalanul felépített lexikon a férfi és nő, mint az emberiség két ellentétes polaritású ősprincimpiumának viszonyait, helyzeteit határozza meg. Címszavakba szedett lényegisége tárgyalja a szerelem, a szexualitás, az együttélés közismert és rejtett problémáit; foglalkozik a pszichoszexuális fejlődés, a gyermekkor, a serdülőkor, a felnőttkor és az öregedés sajátos kérdéseivel. A pszichológus, jogász, nőgyógyász és szociológus szerzők bevonásával kreált szócikkek nemcsak lexikális definíciókból állnak, hiszen egyfajta szabadabb kitekintést nyújtva, igyekeznek rávenni az olvasót, hogy együtt gondolkozzon a szerzőkkel változó szemléletünk, erkölcsünk, szokásaink következtében kialakuló konfliktusainkon - azokon belül a buktatókon, amelyek annyiszor vezetnek a szerelmi kapcsolatok megromlásához, és a házasságok felbomlásához. Őszintén szól a szexuális élet leggyakoribb zavarairól, a megoldásról, a gyógyulás lehetőségeiről is. A lexikon szellemiségét az életöröm, az előítéletek nyomása alóli felszabadultság és az egymásért érzett felelősség gondolata hatja át. Későbbi műveiben a szerző összetettebben is fogalmaz: „A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!"

Az ember politikát csinál a szívügyeiből

Valóban szerelmes vagy? Vagy csak az elméd játszik veled? Szerelem, szakítás, bánat - az örök körforgás. Valóban képtelenek vagyunk irányítani saját érzelmi világunkat? Sokan kétségbeesetten keresik a válaszokat azokra a kérdésekre, hogy: „Miért hagyott el a párom? Miért nem vagyok boldog? Hol nem találom meg a nagy Őt?" A kapcsolatok legnagyobb ellensége az, hogy az ember hajlamos politikát csinálni a szívügyeiből. Az egymás előtti megnyílás helyett a bizalmatlanság dominál, és ez minden baj és érzelmi anomália okozója.

Az Igazit keresi-kutatja mindenki, ám Popper Péter szerint ilyen nem létezik. Túl sok ideáll él a fejünkben, egy olyan személy, aki külsőleg-belsőleg megfelel az igényeinknek, de ez a kép túlságosan összetett, így annak az esélye, hogy megtaláljuk a hozzá passzoló személyt: nulla. A személyes színezetű mozaikokból álló vágyképünk igazából saját magunk vagyunk, ergo partnerünkben leginkább saját magunkat keressük, ami eleve holt vállalkozás, mert minden ember egyedi és megismételhetetlen. Elképzeléseink arra valók, hogy elszalasszuk egy ideális partner és egy új tapasztalás lehetőségét, esélyt egy teljesebb, boldogabb életre. Vágyaink elhomályosítják a valóságot. Ez az egyszerű elv nem axiómákról, megingathatatlan megoldásokról szól, hanem egy élő áramlat felhasználásáról.

Család vagy szingliség?

A szerző a családalapítást fontos vállalkozásnak tartja, ami teljes elkötelezettséget, odaadást követel, többet, mint amit életünk más területeire szánunk. A megoldást egyfajta hitrendszerben keresi, ami összetartja a családot, hiszen a régi időkben minden rendes család falán ott lógott Szűz Mária vagy Jézus képe, esetleg a Házi áldás szövege hímzett falvédőn. Ez erőt és hitet adott, a család kovásza és katalizátora volt. Popper szabad Istenértelmezése egyszerre merít a buddhista, a zen, a hindu és a keresztény kultúrák istenképeiből, és békésen megfér az univerzalista nézetekkel is. Isten nem egy misztikus, elérhetetlen eszencia, hanem egy olyan áramlat, ami akkor nyilvánul meg, ha mi felfedezzük. A legfontosabb azonban az élet tisztelete, ugyanúgy vonatkoztatva a mások életére, mint sajátunkéra, mindezt teher helyett örömként kell megélnünk. Ha ugyanakkora teret engedünk párunk szabadságának, mint a sajátunknak, akkor nem esünk a birtoklás mindent leromboló bűnébe. Gyakran előfordul az is, hogy a párkapcsolt útközben romlik meg, hosszú évek alatt, pedig annak idején ideálisnak indult. Nincs reménytelen eset, mert a tudat, az elme és a személyiség formálható, alakítható, nemcsak a reklámok, de közérthető filozófia által is. Máskor a válás a megoldás, amikor a felek túl későn ébrednek rá, hogy nem passzolnak. Ha a párbeszéd ideje elmúlt, a szakításra igenis szükség van - a bánatra viszont nem. Amikor beköszönt egy ideiglenes 'szingliség' fogjuk fel kényszerszünetnek és pihenjünk kicsit, időzzünk el és sütkérezzünk saját ragyogásunkban. Töltődjünk fel, hiszen a remény hal meg utoljára, és ha nyitott szemmel és szívvel járunk a siker törvényszerű.

„A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti."

„Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem."

Folytatjuk

fotó: Fejér Bálint