Orvosilag ellenőrzött mumusgyár

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

​

Az első rész: A gabonafogyasztás olyan, mintha mindenki dohanyozna

Szendi Gábor nem megy el a legfrissebb és legfelkapottabb betegségek mellett sem. Többek között elbeszélgetett Dr. Keszthelyi Gyula tardi családorvossal, aki a blogjában így mutatkozik be:

”Dr. Keszthelyi Gyula háziorvos vagyok. Belülről látom azt, amiről az újságok kívülről írnak. Van torzulás. Ezeket igyekezem korrigálni. Hogy mi a téma? A kórházak. A körzet. A rendelő. A bűzlő magyar egészségügy.” - Keszthelyi a mostani oltási kampánnyal kapcsolatban súlyos aggályokat fogalmazott meg. Erről kérdezte Szendi Gábor egy rövid interjúban, melyből kiderül, hogy Magyarországon soha nem vizsgálták meg, hogy az oltottak és nem oltottak között a járvány után volt-e különbség a mortalitásban, morbiditásban, vagy a kiesett munkanapok számában. Tehát az oltási kampány után semmiféle utóvizsgálat nem történt a hatásosság (járványügyi és nem immunológiai) alátámasztására. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy cél volt pusztán: az értékesítés. Senkit nem érdekelt, hogy az oltás véd-e vagy sem a vad vírus ellen. Azt sem vizsgálták, hogy egyáltalán influenzás volt-e az a pár százezer ember, akiket ezzel a diagnózissal jelentettek. Ezek orvosi tippek voltak, tavaly 249 bizonyított eset volt 1190 beküldött anyagból, és ebből extrapoláltak 3-400 ezer beteget.

„Amikor tudósaink és vezetőink beleharsogják a köztudatba, hogy az új magyar csúcsvakcina hatékony, akkor szándékosan elhallgatják azt a tényt, hogy kizárólag a legutolsó típusú vizsgálat szempontjai alapján értékelt hatékonyságról beszélnek. Ez nem más, mint a laikus közvélemény tudatos és szándékos megtévesztése, ugyanis ez semmit nem jelent azzal kapcsolatban, hogy a beoltott személyek meg fognak-e betegedni az élő vad vírussal történő találkozáskor, vagy sem. Azt sugallja, hogy az oltás biztos védelem, pedig ez hazugság."

Az interjúból kiderül, hogy az új vírus rendkívül változékony, gyorsan mutálódik, és nagyon színes klinikai lefolyású eseteket láttunk, ritkán súlyos szövődményekkel, vagy máskor egyszerű nátha szintű két napos kórral. Halálozása eddig alacsonyabb a szezonális influenzáénál, de pl. Magyarországon olyan kevés, konkrét tenyésztésen alapuló diagnózis van (200 körüli), hogy nem is tudjuk, a járvány 23 hete alatt vajon csak 200, vagy már fél millió ember esett-e át a betegségen. 

Hogyan dagadnak a problémák óriásivá?

Szendi Pánik c. könyvének egyik fő célja, hogy lerombolja azt a hamis mítoszt, amit a pánik körül a biológiai pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt felépített. A pánik fogalma mára elvesztette tudományos tartalmát, s helyette a gyógyszeripar és a biológiai pszichiátria marketingfogalmává vált. A könyv röviden bemutatja, hogyan igyekezett a pszichiátria szabadulni átkos múltjától, melyben hatalmi eszköz volt csupán, s hogyan rombolta le a pszichiátrián belüli pozitív törekvéseket a gyógyszeripar a biológiai pszichiátria uralomra juttatásával.

Az utóbbi évtizedekben szemtanúi és áldozatai vagyunk annak, hogyan vált a biológiai pszichiátria a gyógyszeripar hatékony kereskedőjévé, s hogyan teszi az embereket "fogyasztókká". A kereskedőszerep része a gyógyszerek forgalmának mesterséges növelése, és az új és új betegségek kitalálása és árusítása is. A könyv bemutatja, hogy a pánik evolúciósan jól értelmezhető természetes életjelenség, amelyet a gyógyszeripari-pszichiátriai propaganda tett félelmetessé. Elemzi a pánik kezelésére javasolt gyógyszerek hatástalanságát, a „szerotonin mítosz” tarthatatlanságát. Bemutatja a pánik modern szemléletét, a pszichoterápiás megközelítés elveit. A szerző szerint a pszichoterápia lényege az élet új szemléletének, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le? Hogyan dagadnak a problémák óriásivá megoldási próbálkozásainktól? Az utolsó fejezet elemzi a pánikkal kapcsolatos tévhiedelmeket, a pánikként félrekezelt kórképeket, és szó esik arról, mit is tehet a pániktól szenvedő ember félelmeivel

Polgári pániktünetek

„A pánik, korunk „népbetegsége” valójában konstruált fogalom, a szociális és magánéleti válságok szorongásos tüneteit gyömöszölik bele ebbe a kategóriába, és a bizonyítottan hatásos pszichoterápiás kezelések helyett a pszichiátria a szorongást krónikussá, elhatalmasodóvá és a leszázalékolásig rontó antidepresszáns és szorongáscsökkentő „kezeléssel” próbálja megoldani.”

Ha ma egy polgár „pániktünetekkel”, azaz időszakosan rátörő szorongásos tünetekkel (mint mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, kapkodó légzés, szédülés, zsibbadások) jelentkezik a pszichiátrián - hisz hova máshova is mehetne - akkor garantáltan antidepresszánst és nyugtatókat írnak fel neki, pedig ettől biztosan nem fog szorongása megoldódni. Pszichés okokból, életnehézségekből kialakuló szorongásos állapotokat nem lehet vegyületekkel kezelni. A polgárnak egy esélye van a gyógyulásra: ha a gyógyszerek szedésével párhuzamosan rendeződik életében az a probléma, ami a szorongást okozta. Ezeket a gyógyszerektől függetlenül, vagy még inkább a gyógyszerek ellenére bekövetkező gyógyulást, állapotjavulást szokás a „hatásos” gyógyszeres kezelésnek tulajdonítani. A pszichiátria előszeretettel állítja be a szorongásos rohamokat betegségnek, holott ez nem betegség, bár a szorongásos tünetek tudnak igen kellemetlenek lenni.

Orvosilag ellenőrzött mumusgyár csoki szökőkúttal

„A pánik, mint diagnosztikus kategória a szorongásos tünetek mitizálása, a polgár rémisztgetése, hogy ha nem „kezelteti” magát, akkor agyvérzése, szívrohama lesz, alkoholistává válik és öngyilkosságot követ el. Mindez rémületet keltő propaganda, hogy a polgár alávesse magát a hatástalan gyógyszeres kezelésnek.”

Természetesen semmilyen metaanalízis nem képes korrigálni a gyógyszervizsgálatokban folyamatosan jelenlevő, a gyógyszernek kedvező csalások és hamisítások torzító hatásait. Az eredmények ezek fényében még meglepőbbek, mert a szépítések ellenére is a pánik gyógyszeres kezelése összevetve a pszichoterápiás kezeléssel, rendkívül gyatra képet mutat. Olyan képet, amelynek alapján, ha a pszichiátria komolyan venné a „bizonyítékokon alapuló orvoslás” hangoztatott jelszavát, azonnal leállna a pánik gyógyszeres kezelésével. Ilyet természetesen nem várhatunk, mert a biológiai pszichiátria lényege foszlana semmivé, ha lemondana a lelki problémák biokémiai felfogásáról.

Nem beszélve arról, hogy ki fizetné akkor a pizzát, a konferenciákat, utazásokat, az MPT kongresszusokon a csoki szökőkutat és hasonlókat. A pszichoterápia messze hatásosabb, mint az antidepresszáns kezelés, továbbá még a kombinált kezelésben is a kiegészítőként használt antidepresszáns csak növeli a kezelésből való kimaradást, de hosszútávon semmi pozitív hatása nincs. 

Bevesszük…?

Szendi Gábor egy korábbi interjúban rávilágított arra, hogy a pánikzavar kreált fogalom, de az orvoslás nem világosítja fel az embereket erről. Amikor nem voltak még nyugtatók, ugyanezt az állapotot nem pánikzavarnak nevezték, hanem félelemnek, ijedtségnek, és úgy kezelték, hogy a félelmet kiváltó tényezőt igyekeztek megszüntetni. A pszichofarmakológia korszakában a tüneteket, érzéseket elidegenítik az embertől, és elnevezik betegségnek. Ha félek, akkor azt mondják: maga nem szorong, hanem az agyával van baj, szerotoninhiányról van szó, nem tehet róla, vegye be ezt a gyógyszert, és jobban lesz! Ha fenyegető munkanélküliség hatására rosszul alszom, és szorongásrohamok törnek rám, az nem betegség. Szorongás esetén vagy a félelmet keltő körülményeket kell megváltoztatni, vagy pedig a gondolatainkat. Ha azért szorongok, mert öregszem, az ellen csak azt lehet tenni, hogy elfogadom az idő múlását.

A hülyítés intézményes

„A legnagyobb hiba általánosságban az, hogy a hülyítés intézményes. Egy orvosnak a dolga lenne, hogy felvilágosítsa a páciensét arról, mi a tünetképződés természete. Az első kérdés: mit kezdjen az illető a tüneteivel? A hiperventillációra légzéstechnikákat lehet alkalmazni, amelyekkel a felgyülemlett oxigént le lehet vezetni. A másik kérdés: mik azok a helyzetek, amelyek az emberben szorongást generálnak? A pánikzavar egyik összetevője a saját testtel szembeni fóbiás félelem. Az ember a tüneteit katasztrofizálja, és elkezd rettegni attól, hogy a teste legközelebb is csődöt mond. A szorongásos rohamokat az ember maga idézi elő, főként azzal, hogy a fejében vannak olyan hiedelmek, amelyek miatt torzítottan érzékeli a valóságot. Például ha egy anyuka sosem figyelt a fiára, esetleg otthon is hagyta, és elment moziba, akkor a kisfiú folyamatos szeparációs szorongást fog átélni, és felnőttkorában fokozottan érzékeny lesz olyan helyzetekre, amelyben azt érzi, nem szeretik, el akarják hagyni. Meg kell tanulni, ez a félelem hogyan kezelhető. És fel kell ismerni azt is, hogy önmagában sem a szorongásos tünetek, sem a spontán pánik nem okoz kárt a szervezetben. Ha tudom, hogy a rohamból semmi bajom nem lesz, akkor az olyan, mint amikor viszket a fülem, és megvakarom.”

Az első rész: A gabonafogyasztás olyan, mintha mindenki dohanyozna

Az év tanítói sorozat eddigi hősei:

• Müller Péter túltöltött lelki optimizmusa és mestermunkái
• Az egykori indiai színész hányattatott sorsa, regényes gyerekkora, és magyarországi karrierjének krónikája, azaz Joshi Bharat és Süsü sárkány kapcsolata