Ikkjú nagyon felbosszantotta a jamabusikat. A jamabusik aszkéta életet éltek, és a hegyekben gyakoroltak magányosan, hogy természetfeletti képességekre tegyenek szert. Az, hogy Ikkjú bosszantotta a jamabusikat, és nem utóbbiak őt, valószínűsíti, hogy Ikkjúnak lehetett igaza. Ikkjút nem érdekelték a természetfeletti képességek, ellenben szerette a nyolckarú polipot.
A nyolckarú polip volt a kedvence. A nyolckarú polipnak pedig Ikkjú verse volt a kedvence. Életed áldoztad értem / imádlak, citrommal körítve. Ez a két sor különösen megható egy polip nézőpontjából.
A feljegyzések alapján rekonstruálhatjuk azt a pillanatot, amikor Ikkjú belép az étterembe. Szerzetesi köpenye viseltes. Türelmesen vár, amíg a pincér felszolgálja az ételt. Tengerbiológiai szakkönyvekből a nyolckarú polipot is rekonstruálhatjuk, bár semmiképp sem azt, amelyet Ikkjú épp jóízűen elfogyaszt. Az elkészítési módot illetően csak találgathatunk. A citromot a mester maga említi, így ennek létét tényként kezelhetjük.
A tenger íze oly mennyei!
Bocsáss meg, Buddha!
Ezt az egy fogadalmat
nem tudom megőrizni.
Azért is szerette jobban a közönséges halétkezdéket, mert egyszer, amikor ugyanebben a viseltes ruhában érkezett egy menő házba, egy gazdag kereskedő meghívására, koldusnak nézték és elkergették. A halétkezdében Ikkjúnak szolgálták fel az ételt, és nem a ruhának. Ez jó hír volt, mert szerette maga elfogyasztani. Nem érdekelték a ruhák és a tisztségek. A Nyoian-templom apátja volt, de lemondott, mert megundorodott az álszenteskedéstől. Inkább múlatta az időt ebben a halétkezdében.
Ez a tíz nap a templomban
egészen felkavart lelkileg!
Lábam között a vörös bot egyre ágaskodik.
Ha később beszélni szeretnél velem,
jobban tennéd, ha egy halétkezdében,
egy szakéüzletben
vagy egy bordélyházban keresnél engem.
Mint az egyszerre tűnik ki a versből, Ikkjú amellett, hogy szerette a nyolckarú polipot, azon kevesek közé tartozott, akik valóban foglalkoztak Sógen kérdésével.
A kérdést a mester így fogalmazta meg:
„Azért, hogy teljes tisztaságában meglásd az utat, meg kell értened egy alapvető dolgot, amit nem lehet elkerülni: a lábunk között ágaskodó szenvedély vörös botjától nem lehet elszakadni. Csak kevesen szállnak szembe a problémával, mivel nem lehet könnyen megoldani azt. Habozás vagy meghátrálás nélkül közvetlenül a kérdés megoldására irányulj: hogyan érhető el a megszabadulás?”
Ikkjú – zen mester a 15. századból
Bemutatásához felhasználtunk tényeket és versrészleteket
Szigeti György Naparcú Buddha című könyvéből.
