Az első nő az űrben Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova volt, aki e sorok szerzőjének azért is fontos, mert általános iskolában a Tyereskova raj tagja volt.
A szovjet űrutazó 1963. júniusában három napot töltött a Vostok-6 nevű űrhajó fedélzetén. A Csajka kódnévre hallgató kozmonauta első szavai a következők voltak: „Elfoglaltam a helyem a kabinban. Ellenőriztem a berendezéseket... Az űrruha jól működik. A beáramló levegő rendben. Az űrruha szellőzése automatára állítva". Majd így folytatta: „Igen, adjanak zenét. Jó lenne!"
(Aranyi László: Az első nő a világűrben, Haditechnika 2009/5 és 2009/6.)
Amerikából Sally Ride repült először 1983-ban. Vele kapcsolatos érdekesség, hogy küldetése során a magyar fejlesztésű, Pille nevű kozmikus sugárzásra hivatott mérőeszközt használta, amit már 1980-ban Farkas Bertalan magyar űrrepülő is magával vitt missziója folyamán. A Pillét egyébként a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) munkatársai fejlesztették ki, ahova maga Sally Ride is ellátogatott.
Az űrrepülés veszélyes mivoltát azonban mi sem bizonyítja jobban, mint a küldetésük során tragikusan elhunyt asztronauták, vagyis Judith A. Resniks és Christa McAuliffe (CHALLENGER 1986. januar 28.), illetve Kalpana Chawla (COLUMBIA 2003. február 1.).
A nemzetközi űrállomáson jelenleg tartózkodó nők neve szinte már ismerősen cseng, hiszen az STS-131 három résztvevője, Dorothy M. Metcalf-Lindenburger, Stephanie Wilson és Naoko Yamazaki április 5-én, illetve Tracy Caldwell Dyson április 2-án érkezett az ISS-re.
Az űrkutatás ezen és egyéb kevésbé ismert aspektusairól beszélgettünk Vizi Pál fejlesztőmérnökkel, a KFKI RMKI technikai osztályának munkatársával az intézet egyik űrtechnikai laboratóriumában. Az apropó pedig az ELTE leendő szakembereinek, vagyis fizikával, csillagászattal és földtudománnyal foglalkozó diákjainak tartott előadás volt, amin igencsak sok fiatal lány vett részt.
Vizi Pál elmagyarázta, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkoznak a magyar űrkutatók és mérnökök. A szakmának ez a része inkább a színfalak mögött zajlik, hisz a médiát és a nagyérdeműt főként a kozmoszban zajló események érdeklik. Kevesen tudják azt, hogy hány óra munkát rejt az a folyamat, aminek eredményeképpen a csillagászok és űrfizikusok olyan képeket és adatokat kapnak kézhez, melyek elemzésével magyarázatot találnak anyabolygónk és a naprendszer keletkezésére. A fent említett intézet munkatársai, kiknek sorában számos hölgy tevékenykedik, több eszköz fejlesztésével is részt vesznek az ESA (Európai Űrügynökség) projektjeiben. Korábban már említettük a Pillét és Farkas Bertalant, de ezenkívül számos más műszer is köszönhető a magyar kutatóknak.
Például 1984-ben a Vega űrszonda egyrészt a Tünde nevű magfizikai mérési egységet vitte magával a Halley-üstökös tanulmányozása céljából, és űrfizikai kutatásokhoz mért adatokat. S ami még egyedibb, az az űrszonda „szeme", leegyszerűsítve egy olyan kamera, ami pontos képi adatokat közvetített az üstökösről, s adott így fontos információkat a naprendszer kialakulásáról. Az a kamera a mai mobiltelefonok képességeivel rendelkezett, de ne felejtsük el, hogy közel harminc évvel ezelőtti technikáról van szó.
A KFKI ezenkívül létrehozta a 2004. márciusában indított Rosetta űrszonda Philae nevű leszállóegység több mérőberendezését, amelyek segítsévél az űrkutatók a Csurjumov-Geraszimenko üstököst hivatottak tanulmányozni.
S hogy mit szólnak ehhez a jövő kutatói? Lisztes Mónika, az ELTE diákja, kinek szerelme a csillagászat, elmesélte miként kezdődött űrbéli álma. Lisztes olyan gimnáziumban végezte tanulmányait, ahol inkább a humán tárgyaké volt a főszerep, ám fizikatanára egyszer kezébe nyomta A semmi könyve című ismeretterjesztő kötetet. Innen már szinte egyenes út vezetett a csillagászathoz, hisz a friss egyetemista a naprendszerrel és a csillagok életével, a kialakulástól a szupernovákig, szeretne majd foglalkozni. Szerinte rengeteg lehetőség van most az űrkutatásban, amelynek eredményeit idővel a hétköznapokba is át lehet ültetni. Legyen erre példa a teflon használata a mai konyhákban, amit ugyan még a harmincas években fejlesztettek ki, ám mindennapi értéke és elterjedése az űrprogramoknak köszönhető.
Április 24.-én ünnepeljük a csillagászat napját.
