Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezelőtt közvetlenül arról volt szó, milyen vajon más karjában látni a kedvest. Azt valószínűleg egyikük sem tudja, hogyan jutottak ide, mindenesetre a jelek szerint Obaku egy kicsit kiakasztotta Bernit. A teljes sorozat elérhető itt: Vibrátorológia.
Ha annyira szeretnél egy fenékkel táncolni, hát legyen. Keress egyet.
Amit a kedvesed táncáról írsz azzal a bizonyos Ő-vel, az viszont hátborzongató. Nekem. Mit csináljak, nem vagyunk egyformák. Valószínűleg én még nem vagyok elég spirituális.
Így viszont azt gondolom, hogy aki hagyja, sőt élvezi, amint egy másik pasi gerjed a szerelmére és viszont, azzal valami nem stimmel. Két dolog lehet, vagy valami tompítót kevertek titkon a piádba, vagy nem is szereted őt. Ez utóbbit nyilván kilőhetjük, mivel eddig is azt állítottad, hogy szereted. Marad a tompikapor.
Mindegy, ebben az esetben már megint a barátnődbe szeretnék beleképzelődni, mert már megint vele érzek együtt. Szóval, most én vagyok ő, táncolok egy pasival. Nem rossz pasi, de én téged szeretlek. Most is téged figyellek, de csak óvatosan, hogy észre ne vedd. A válla mögül nézlek, mosolyogva üldögélsz, kezedben pohár. Minket bámulsz. Közelebb bújok a pasihoz, látványosan szagolgatom, azt szeretném, ha féltékeny lennél. De semmi. Ugyanaz a mosoly. Mintha drukkolnál is, jó ég. Mit akarsz? Feküdjek le vele? Lépjek le, hagyjalak el? Neked semmit se számít, hogy mit csinálok és kivel? Tessék, most tapogatja a fenekem és én hagyom. Na? Elegem van az egészből, vége a táncnak. Sírni szeretnék. Szerintem te már nem szeretsz engem. Ha szeretnél, nem engednéd, hogy megpróbáljanak elszeretni tőled. Ha szeretnél, félnél, hogy elveszíthetsz. Ha szeretnél, elzavarnád ezt a majmot, veszekednél velem, vagy legalább bemorciznál.
Itt vagyok, újra Berni vagyok. Légyszi, mondd, hogy egy kicsit azért mégiscsak féltél. Az olyan emberi lenne.
Hoppá! Csak nem valami androiddal levelezek én? Csípd meg magad, és írd meg, hogy érezted-e.
Szia Berni, aki újra vagy, és aki különbözik a Fenéktől, aki majd velem táncol. Ha a csajom azért kezdeményez másvalakivel, hogy megfeleljen nekem, akkor valamit nagyon félreértett. Ha úgy táncol összebújva, hogy közben sírni szeretne miatta, akkor elgurult a gyógyszere. Ha meg azért szagolgat a nyakába, hogy engem féltékennyé tegyen, úgy szánalmasan béna játszmát játszunk. Ebben az esetben, amellett, hogy az életünk sekélyes és többé-kevésbé elviselhetetlen, megállapítható, hogy
1. pont azt kapjuk, amit megérdemeltünk (ezt nevezzük instant karmának.)
2. te egy istenverte hülyével levelezel, és nem tisztázott, hogy erre mi okod van.
Kicsit nehezményezem, hogy döntéseket hozol a feneked nevében olyan kérdésekben, amelyek... legalább annyira tartoznak rá is.
Tévedsz, megkérdeztem a fenekemet és egyetértett. Nálunk demokrácia van. De csak amióta az észérveket is hajlandó végighallgatni. Volt idő, amikor folyton öntörvényűsködött, külön utakra vágyott, riszált jobbra-balra, amíg egy szép nap elegem nem lett és rá nem ültem. Tudom, kissé drasztikus nevelési módszer, de megzsaroltam. Vagy hajlandó végighallgatni engem szépen, nyugodtan, és megfontolni az érveimet, vagy addig ülök rajta, míg olyan lapos nem lesz, mint egy palacsinta.
Eleinte hisztizett, nyafogott, hogy már teljesen elzsibbadt és szálljak már le róla, de én hajthatatlan maradtam.
Tudod, akkortájt elköteleztem magam valakivel, amivel eleinte ő is egyetértett, de aztán kezdte megunni az ügyet és külön utakra vágyott. Elmagyaráztam, hogy ez csúnya dolog lenne, nem erre esküdtünk ő és én, meg az a másik. Emlékezzen csak, mondtam, ott feszített csipkebugyogóban a krinolinos ruhám alá bújva, és cseppet sem hadakozott, amikor kimondtuk, hogy örökké.
Hümmögött egy kicsit, próbált meggyőzni, hogy ugyan már, kinek ártana egy kis flört, fogadkozott, hogy nem fog feltűnősködni és tutira nem vetkőzik.
Nem hittem neki. És nem engedtem. Csak sokkal később. Ugyanis felkelést szerevezett, igazi palotaforradalmat, még a véremet, a sejtjeimet is beszervezte a dög. Álmomban támadt rám, aztán már nappal is, míg végül bevette az agysejtjeimet. Megdumálta a szürkeállományt, hogy korlátolt, prűd hülye, és hogy a szabadság nem ilyen, és hogy az igazi szerelem száll, a pillanatnak él, meg ilyesmi. Győzött.
Leléptünk – a fenekem meg én – és új hódításra indultunk.
Eltelt pár év, azóta már lehiggadt egy kicsit. Ne nevesd ki, de képzeld, megnőtt. Nem a terjedelme, bár... Hanem az önérzete. Már nem adja olyan könnyen magát.
Hát így.
Mindig gyanús volt a demokrácia... ha nem akarsz választani, majd köteleznek rá. A feneked is így mondhatta ki a holtodiglant, de aztán rájött, hogy csőbe húzták. Élete végéig ülhet ugyanott, riszálás nuku, legfeljebb rezeghet, amikor Berni habot ver a konyhában. Azokból a fenekekből lesz a leglelkesebb forradalmár, akiket előtte hosszú időre leültetnek. Azt hiszem, ezt maga El Che mondta egy női fórumon Kubában, mielőtt revolucionario masszázst ajánlott a zsibbadásra... ha összekevertem volna a történelmi tényeket, elnézést kérek.
Olyat már hallottam, hogy egy fenék a nyomásgyakorlás hatására látszólag jobb belátásra tért és egy ideig sikeresen megtévesztette gazdáját... de önérzetessel szerencsére még nem találkoztam.
Berni azt gondolja, hogy ő ül a fenéken és még filozofál is róla, de valójában a fenék ír levelet Berni kezeivel Obakunak. Aki be is kapja a horgot, fokozódó vonzást érez a fenék irányába, közelinek érzi, mert milyensége a levélben olyan jól domboríttatott, csipkebugyiba képzeli, egy kicsivel kerekebbre a sablonosnál, amitől csak még életszerűbb.
Hát ilyenek ezek.
Nem is tudom, mit mondhatnék erre, kicsit meg vagyok zavarodva, először is mert szépen, mívesen leseggfejeztél, másodszor mert tiszta skizofrénia ez az egész, ha igaz, amit írsz. Na már most, ezután hogy is mernék bármit kinyilvánítani, ha nem lehetek biztos abban, hogy ki pötyög és ki diktál, mi több, ki cenzúráz kit, utána is nézek mindjárt, és rendet csinálok (ki is?), még ha oly „kerek” is az egész, vagy csak annak tűnik az alulról jövő nyomás miatt.
Csak azon merengek, ha Fenék ily erősen hat rád, rád hat-e tényleg, vagy valaki másra, másodra, szintén altájon, aztán észre se vesszük, és ők csevegnek, konspirálnak itt a mi nevünkben ország-világ előtt. Tiszta kémregény már ez, tomporok, domborok lázadása, jaj.
Milyen, amikor más karjában látod felolvadni a kedvesed, és miért nem megy Berni táncolni Obakuval – Vibrátorológia a szenvedésről, a nyúlról, és az eddig méltatlanul elhanyagolt Fenék jelentőségéről. | Vibrátorológia – Más karjában látni a kedvest
• Más karjában látni a kedvest
• Van-e nyitott kapcsolat?
• A más ágyába mászó pasi
• Flört foglalt pasival
