Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sajnálat, szégyen, és megdöbbenés keveredett bennem. Szorított a torkom, és alig jutottam szóhoz - meséli legújabb kalandjáról Lulu.
Párkereső hősnőnk összefutott már magamutogató jogásszal, tuszkolt első randin lerészegedő jelöltet taxiba, sőt ápolta egy pánikbeteg terepjárós lelkét is. Kudarcai ellenére mégis kitart.
Lulu társat keres, 4. rész.
A sikertelen harmadik randim után azon tépelődtem, hogy letörlöm magam a Randivonalról. Úgy tűnik ugyanis, hogy az ismerkedésnek ezt a formáját nem nekem találták ki. Aztán a barátnőimmel megvitattuk a dolgot, és meggyőztek arról, hogy tegyek még néhány próbát, ha másért nem is, hogy legyen miről mesélnem a társaságban. Hozzáteszem, hogy egyikük szintén tagja a társkeresőnek, és attól eltekintve, hogy ő sem találja ott a párját, neki eddig teljesen átlagosnak mondható találkozásai voltak.
Személyesen is jó benyomást tett rám
Maradtam hát az oldalon, és tovább folytattam a levelezéseket. Kíváncsiságból megkérdeztem a férfiakat arról, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak. Kiderült, hogy náluk is akadnak érdekes történetek. Néhány napon át hosszasan diskuráltam egy operatőrrel, akivel munkánkból kifolyólag rengeteg közös témánk adódott. Kiderült, hogy ő is elvált, és szinte napra pontosan akkora a lánya, mint az enyém. Volt hát miről tapasztalatot cserélni, és ezúttal úgy álltam a dologhoz, hogy nem várok semmit, csupán egy kellemes, átbeszélgetett estét. Munka után futottunk össze, és megbeszéltük, hogy iszunk egy üdítőt egy zuglói étteremben. Az úton kellemesen elbeszélgettünk, majd beültünk a helyre. Zoltán nagyon kedves volt, és személyesen is jó benyomást tett rám. Rengeteg közös témánk akadt. Aztán az este közepén megkérdeztem, miért vált el. Nem akarta elmondani, de riporteri vénám nem engedett nyugodni. Hosszas kérdezz-felelek után végre kinyögte a történetét. Bevallom, lefagytam.
Nem kerteltem
Sajnálat, szégyen, és megdöbbenés keveredett bennem. Szorított a torkom, és alig jutottam szóhoz. Elmesélte, hogy megromlott házasságuk végén a családi házukban próbált meg öngyilkosságot elkövetni. A felesége hívott hozzá mentőt. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kislánya már aludt. Persze egyértelmű, hogy figyelemfelkeltés volt ez csupán, de hónapokig pszichiátrián kezelték a történtek után. Nem kerteltem. Elmondtam neki, hogy bár nem tudom teljes mértékben átérezni a helyzetét, nagyon sajnálom, és azt kívánom neki, hogy találja meg a lelki békéjét, és egyszer majd a párját is. Nem tagadom, megviselt a története, hiszen az első olyan férfi volt, akivel úgy éreztem, közös nyelvet beszélünk. De valakinek a súlyos terhét, történetét nem akarom magammal cipelni. Van saját múltam, és voltak démonjaim, amelyekkel én magam is megküzdöttem. Nem akarok, és nem is tudok egy ilyen súlyos hátizsákot a vállamra venni. Kövezzenek meg érte, de hazaérve kitöröltem a számát, miután kedvesen megírtam neki, hogy nem akarok második randit.
