Lassan egy éve is van már, hogy felhívott az egyik barátom, S, a bróker, hogy menjünk el este valami szórakozóhelyre, dumáljunk, kivel mi történt. S ötvenes, jóképű, nagydarab pasas, aki korábban megcsömörlött laposra sikeredett házasságában, kiugrott, és most egy 22 éves csajjal él – nyitott kapcsolatban.
F, a csaja is vele volt, és szinte egész este ecsetelte egy hallucinogénektől tartósan darabokra szakadt egyetemi csoporttársa történetét. Eközben S előbb energikusra, majd lassan letargikusra itta magát, jelezve, hogy őt nem érdekli a szétesett ember sztorija, amúgy is hallotta már elégszer.
F nagyon közvetlen lány, szeret hosszan elmerülni beszélgetőpartnere tekintetében, lágy a nézése, kedves a hangja, és gyakran érinti is sztorizás közben az ember kezét, vállát. Néha, a legváratlanabb pillanatokban átölel, mert épp örül valaminek. Jót beszélgettünk, meglehetősen intim légkörben, éreztem néha, hogy több is rezeg a levegőben. Közben átmentünk a Piafba, ahol S végleg elveszítette a fonalat, majd kiment levegőzni, és eltűnt.
Egy darabig kerestük F-fel, de ő 10 perc után kijelentette, hogy S hazament, egész biztos benne, menjünk mi is utána. Az éjszakai 6-ossal mentünk, nem szóltunk egy szót sem, csak kapaszkodtunk, néztük az éjszakai várost, aztán F egyszer csak odabújt hozzám. Elengedte a kapaszkodót, szorosan átölelt, fejét a mellemre hajtotta, és lógott rajtam.
Mintha a csajom lenne, pont ugyanúgy, elfeledve mindent, belém bújva. Hm. Furcsa érzés volt. Szabad karommal én is átöleltem, és vizsgálgattam, mi is játszódik le belül. Megérintett, éreztem, hogy belül pezseg az energia. De volt egyfajta távolságom az érzésektől, mintha nem is velem történne. Aztán a szűk lift, egy valószínűtlenül hosszú perc, amíg a nyolcadikra érünk. Kiszálltunk, F odahúzott magához… megcsókolni – vonzott, de valahogy mégsem bírtam belemenni… Így érkeztünk meg S-hez, aki tényleg otthon volt már.
Motyogott valamit, kotorászott a hűtőjében, töltött mindenkinek egy bivalyerős szilvapálinkát, aztán akkurátusan elájult. Én meg ott maradtam F-fel meg a budai hegyek panorámájával a nyolcadik emeleti konyhában. F le-ledobott magáról néha egy ruhadarabot, és fél óra leforgása alatt bugyira és trikóra vetkőzött. Közben többször hosszan a szemembe nézett, majd elment zuhanyozni. Hm. Arra gondoltam, hogy elég fura helyzetben vagyok, van egy hortyogó S-em a szomszéd szobában, és egy pucér csaj, aki mindenáron el akarja velem mélyíteni a kapcsolatot, és én legalább annyira nem akarom ezt az egészet, mint amennyire igen.
Közben F, végzett a tusolással, és kijött a fürdőből. Az öltözékét persze gondosan megválogatta: csak vízcseppekkel fedte magát. F finom, fehér bőrű, vékony lány lapos hassal, kissé széles csípővel, apró mellel és átható, világosszürke szemmel. Besétált a szobába, és mielőtt még eltűnt az ajtóban, visszaintett, hogy kövessem.
Na és most? Egész este sodródtam, nem tettem a program alakításában semmit, végig úgy történt minden, ahogy akart. És tessék, ülök a budai hegyeket nézve, miközben egy mezítelen lány hív az ágyába.
A csajom biztosan szarul veszi majd, amikor elmondom neki. Van egy aranyszabályom, ami kettő:
– mindent elmondok,
– annyit csinálok, amennyit el is szeretnék mondani, és nem teszi tönkre a kapcsolatomat.
Leheveredtem S konyhakövére, és sokáig feküdtem. Nem hiszek a hűségben, kreált fogalomnak tartom, és sokszor ellenkezik az ember saját természetével. Az este folyamán többször megérintett F, éreztem, ahogy megmozdultak bennem az energiák. Csócsálgattam a helyzetet, megpróbáltam ráérezni, mit is tennék szívem szerint. Csendben feküdtem a kövön, és engedtem, hogy az érzések a belemenés irányába mozduljanak bennem. Aztán beengedtem a csajom energiáit magamba, felidézve a lényét, azt, amilyen, amit szeretek benne, az érzékenységét, a nőségét.
Próbálgattam, hagytam, hogy a dolgok keveredjenek bennem, aminek fel kell merülnie, az jöjjön. Aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy föl kell állnom, és elindulnom. Egy egyszerű és tiszta érzés volt: nincs ebben az egészben már semmi dolgom, EDDIG tettem meg azt, ami volt vele. Fölvettem a cipőmet, a kabátomat, beköszöntem F-nek és a hortyogó S-nek, és elsétáltam – tele energiákkal, frissen, feldobottan. Beértem a Móriczra, messziről láttam, hogy áll egy éjszakai, amely az én irányomba megy. Nem siettem, nem szaporáztam meg, éreztem, hogy ritmusban vagyok. Éreztem, hogy pont azt és úgy tettem, amit és ahogy kellett, mármint nekem abban a pillanatban. Tudtam, hogy a buszhoz sem kell sietnem, és nem: odaértem, fölléptem a lépcsőjére, a sofőr pedig beindította a motort, és 10 perccel később már otthon voltam.
A csajom nagyon nehezen fogadta, amikor elmeséltem az este történetét. Mármint, hogy mit keresek én egy olyan szituban, ahol meztelen csajok rohangálnak előttem, és az ágyukba hívogatnak. Sokáig tartott elmondanom neki, hogy mit és miért kellett tennem. Hiszen, ha a buszon elutasítom az ölelést, az nem azt jelenti, hogy nem indult meg közöttünk semmi, csak azt, hogy megpróbálom tagadni. Ezért bele KELLETT mennem. Megvizsgálni, hogy akarom-e, és hogy mi is az az egész, hogy van egy csajom, akit szeretek, és mégis megérinthet valaki más. Ezért KELLETT föl is mennem S-hez. Éreztem a játszmát, de a saját döntésem kellett, azon a ponton, ahol annak jönnie kellett. Nem tudhattam, mi lesz az este vége, csak azt éreztem, hogy hibát követek el azzal, ha kiszállok, mielőtt tényleg ki szeretnék. Tudtam, hogy a csajomnak fájni fog, de azt is, hogy nem emiatt kell kiszállnom, és nem ott, ahol ez jelezne.
Folyt. köv., mert ez a sztori itt nem ér véget. Nem F-fel, általában véve. Mert egy élethosszon mindig vannak F-ek, és a csajom életében is lesznek X-ek. Akikre van, hogy nemet szeretnék/szeretne mondani, de lehet, hogy épp igent. És a köztünk lévő szeretetnek meg kell engednie a teljes szabadságot, függetlenül attól, hogy bárki bármikor él-e vele vagy sem. És hát beszélhetünk-e egyáltalán szabadságról, ha már nincs rabság…
Kattints ide, ha a Dívány HOT! gyűjtőjére mennél további, témába vágó cikkekért!
