Lulut az első randi megrázó végkimenetele sem riasztotta el attól, hogy a neten keresse másik felét. „Esélyt adok annak is, aki elsőre nem tűnik tuti befutónak..." – gondolta, ám az események ezúttal is extrém fordulatot vettek. Lulu pasit keres 2. rész.
A csúfos véget ért első randim után megvitattam az esetet barátnőimmel. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem is kell reagálni a jogász férfi obszcén mms-ére. Ha valaki itt tart felnőtt fejjel, azon már nem lehet változtatni. Hagytam hát a dolgot.
Randivonalas regisztrációmat azonban meghagytam, és munka után hozzáláttam a beérkezett levelek elolvasásához. Úgy döntöttem, ezek után nem a fotó, és nem is a leírt szavak fognak dönteni. Esélyt adok annak is, aki elsőre nem tűnik tuti befutónak.
Egy szállodában dolgozó alkalmazottal bonyolódtam levélváltásba, aki egy kedves, barna, kékszemű, magát sportosnak, szórakoztatónak, és 176 cm-esnek valló fiatalember volt. Néhány levélváltás után a Ferenciek terén beszéltünk meg randit, a Jégbüfé előtt. A kislányom hetente kétszer az édesapjánál alszik, így ezeket a találkozókat igyekszem akkorra időzíteni. Úgy érzem, neki semmit sem kell tudnia arról, hogy az édesanyja társat keres. Ha valaki kiállja az idő próbáját, úgyis megismeri majd. Felhagyva első randis elveimet, ezúttal magas sarkút és szoknyát húztam. Hét órakor pontosan érkeztem a találkára. Negyed órát ácsorogtam az utcán, mire megérkezett Tamás. Lefagytam, hisz ránézésre legalább tíz centivel volt alacsonyabb nálam, amitől olyan érzésem lett, mintha egy égimeszelő lennék a magam 174 cm-ével. Kiderült, hogy ő csak 172 cm, négyet behazudott, hogy szóba álljak vele.
Az első pillanatban tudtam, hogy ez nem lesz így jó. Nálam nem lehet füllentéssel indítani. Mégis úgy döntöttem, egy beszélgetést, egy esélyt megér, legfeljebb eltöltök valakivel néhány kellemes órát. Egy pubot választottunk, én fehér bort rendeltem, ő vöröset. Kellemesen telt az idő, egész jó beszélgetőpartnernek bizonyult, de egyre csak rendelte magának az újabb és újabb pohár borokat. Én kettőnél megálltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy randipartnerem időközben berúgott. De nem is akárhogy. Szófosása lett, majd kontrollálatlanul rendelte ki sorban az italokat. Végül a pincérlány szólt, hogy zárnának. Akkorra a fiatalember már állni nem tudott a lábán, artikulálatlanul formálta a szavakat, én pedig zavarban voltam. Mit csináljak egy vadidegennel, aki az első randin leissza magát? Rendeltem egy taxit, és betuszkoltam az addigra gyakorlatilag öntudatlan pasit. Kisvártatva elkezdett hívogatni. Tízpercenként csörgette a telefonomat – talán otthon kicsit magához tért –, és biztosított arról, hogy legközelebb is látni akar. Kapott még egy esélyt, de az az este is hasonlóan végződött. Én pedig úgy döntöttem, hogy köszönöm szépen, a jövőben nem vágyom egy állandóan piás társaságra.
