Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyáltalán nem D. következne, nem az időrendiség miatt, mert az eddig sem volt szempont; logikailag sem, sőt még az sem kizárt, hogy D-ről soha nem is akartam írni. Csak azért mégis, mert ma hosszú szünet után felbukkant Skype-on, ráadásul a technika is vicces kedvében volt, így aszimmetrikus beszélgetést folytattunk: én halottam, ő nem, amitől valószínűleg aszimmetrikus érzelmeim támadtak.
Igazából D.-t másfél évtizede ismerem, ismertem már akkor is, amikor E.-vel Isztambulban jártam. Akkoriban egy helyen dolgoztunk, nagyon jó csajnak tűnt, ami később fokozódott. Néha hónapokig nem láttam, aztán hirtelen nálunk lakott egy hétig, és olyankor a jó barátom volt. Egyszer elvittük egymást bulizni, megizzadva érkezett a nyári estében, majdnem beestem a dekoltázsába, és közben egészen közelről éreztem a szagát. Egy helyre mentünk aludni, de egy cigivel a kezében kisétált a szituból (a teraszig, és én nem sétáltam utána).
Utána e-mailben hülyéskedtünk, és ekkortájt már évek óta őszinte voltam magamhoz: tudtam, hogy régen átléptük a határt. Leírtam neki, milyen az ágyban a csajommal, és élveztem, hogy élvezi. Rákövetkező nyáron megint bulizni vittük egymást, erősen harminc pluszos tempónkban két koktéllal és sok ásványvízzel hajnalig. A padon rákérdezett egy különösen intim történet részleteire… és vannak annyira intim történetek, amelyeket csak annak tudsz elmesélni, akit szájon is csókolsz.
Volt öt napunk együtt, amikor többé-kevésbé csak ő létezett. Jelentős részét ágyban töltöttük. Játszadoztunk. Annyira természetesen sétált ki a szituból, aztán újra be, hogy néha alig tudtam követni. Nehéz követni egy meztelen lányt olyan nehézkes menetfelszerelésben, mint a szenvedély létezésébe vetett hit.
D.-től tudom, hogy a szenvedély nem létezik. Tőle tudom, bár csak egy évvel később értettem meg, így a helyszínen kétségtelenül bénáztam néha. Fontos tisztában lenni ezekkel a dolgokkal, mert különben az ügyek hajlamosak összekavarodni.
A szerelem valódi energia, és azt csinálsz vele, amit akarsz. Ez az „amit akarsz” többé-kevésbé a szex. A szenvedély meg az illúzió-összetevő, amely tűnhet szexnek is, szerelemnek is egy ideig. A lényeg érintetlen marad.
D. érzett engem. Elélvezett, aztán csak feküdt a karomban, és egyáltalán nem tett kísérletet a viszonzásra. Ez jó érzés. Amikor ő adott, akkor sem üzletelt. Aztán elment nagyon messzire, nem miattam. Van egy nagyvirágos szoknyája, abban szeretem a legjobban. Korábban nem volt testvérem.
Egy nagyon nagy vízesésnél tudatosult, hogy tényleg elment. A szenvedély játékait jól mossa a víz. Annyira kitisztított, hogy jelentéktelenebb ügyekben láttam a jövőt. Este olimipai focimeccs ment a tévében, hozták fel a labdát, amikor belém hasított, hogy a hátvéd jól el fogja kefélni, mert hátba lövi a hazafelé igyekvő ellenfelet, így a labda az elöl legelő egyetlen csatárhoz pattan, aki meglepetésében a váratlan seggpassztól kilövi a sarkot. A fiúk ez után lejátszották, de ez nem is volt kérdés – amikor látod a jövőt, egyértelmű a kényszerítő ereje. Tulajdonképpen tizenöt éve tudtam, hogy egyszer ez lesz D.-vel, és nagyjából így fogjuk lejátszani.
D. már csak azért is extra kitérő, mert tulajdonképpen nem is megcsalás. Akkor már rég nem az első komollyal éltem, hanem a minden bizonnyal örökre szólóval, és egészen máshogy léteztem, mint annak idején. D. abban is különleges, hogy ezt úgy fogadta el, ahogy van.
Az alábbiaktól nem lesz tisztább a kép, de…
L.-ről, akit érthetetlen módon tíz évre elfelejtettem. | A megcsalás módjai – az egyalkalmas
Őszinte hazugságokról, Isztambulról és E.-ről. | A megcsalás módjai – időrés
A fekete doboz illúziójáról, egy fekete lányról és a keskeny ösvényről. | A megcsalás módjai – a párhuzamos
