Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A női lélek sokszínűségét, bonyolult és nehéz kiismerhetőségét nem lehet fényképen ábrázolni – a legmodernebb technikákkal sem.
Mi tudjuk, érezzük vagy csak ösztönösen vállaljuk magunkat, nőiességünket és az ezzel járó érzékenységet, hangulati labilitást, látszólagos kiszámíthatatlanságot, a sajátos viselkedést. Ha őszinték vagyunk, nem is tehetünk mást, mert másképpen működik az agyunk, mint a férfiaké.
Középiskolai ismeret, hogy az agyunk két féltekéből áll, egy jobb oldali és egy bal oldali féltekéből. Ezeket vaskos idegi hálózat köti össze. A két félteke működése eltérő mindennapos tulajdonságokat végez. Ez évmilliók fejlődése során alakult ki.
A jobb félteke a mi pályánk
Képességeink, motivációink, reakciós megnyilvánulásaink, kreativitásunk, teljesítményünk vagy éppen viselkedésünk idegi központjai az agy állományában találhatóak, de nem egyenlően elosztva. Egy részük a jobb, a többi a bal féltekében található.
A bal féltekével tájékozódunk, számolunk, beszélünk, de a jobb féltekével viccelődünk, élvezzük a zenét. A bal félteke központjaival elemzünk, vagyunk logikusak, de a jobb félteke a megérzés, az intuíció otthona. A bal féltekéé a valóság, a jobbé a képzelet, a romantika.
Így már természetes, hogy a miénk, a nőké a jobb félteke – minden működő központjával, itt vagyunk otthon, ez a mi pályánk. Engedjük át a bal féltekét a férfiaknak minden gyakorlatiasságával, rendszerben való gondolkodásával, életvezetésével.
Csak mondjuk, csak mondjuk, csak mondjuk…
Magyarázatra szorul a beszéd kérdése. Ismert (nem csak a férfiak állítják), hogy a nők több szót használnak, mint a férfiak, sokat és szívesen beszélnek. Ennek oka, hogy nekünk mindkét féltekénkben van a beszéddel kapcsolatos központ. Beszédközpont-halmozók vagyunk. Meghagyjuk a férfiaknak a logopédust, mert köztük sokkal több a dadogó.
A mai modern eszközökkel már láthatóan kimutathatók a lelki funkciók agyállományon belüli központjainak elhelyezkedése, míg a görögök még az agynak sem adtak önálló nevet, csak „koponyán belüli szerv”-nek (encephalon) nevezték.
Nos, kíváncsi vagy? Beszéljünk még magunkról?
