Két lányom van: Tici 2006 áprilisában, Katka 2008 decemberében született, tehát a tavaszi és a téli szülésről vannak tapasztalataim. A december, hát, az finoman szólva is „hard core”. Megszületik a gyerek, az első két hét rendben, bent töltöd, mert úgyse nagyon lehetne kivinni a levegőre. Nálunk viszont ez a szobafogság úgy két hónapig tartott. Jó, ez egy picit azért túlzás, de ha nagyon hideg volt, nem vittem ki, ha nagyon fújt a szél, nem vittem ki, ha esett az eső, természetesen nem vittem ki, és ezek kombinációja csak tovább rontotta a sétálási kedvünket. Persze ha viszonylag meleg volt (min. +4-5 ºC), hétágra sütött a nap, a szellő se libbent, és még a madarak is csicseregtek, akkor szívesen kiraktam a teraszra a gyereket. Jól felöltöztettem, bebugyoláltam és betakartam, és így nagyokat tudott aludni.
De ez azért ritkaságnak számított.
Közben a dolog meg volt spékelve azzal, hogy Tici – azon a télen, amikor Katka született – a bölcsiből minden lehetséges vírust hazahordott, így először mindig Tici volt beteg, aztán én, aztán Endre (férj, apuka). Katka egy ideig ellenállt a vírusözönnek, de a végén ő is megbetegedett, amit mindannyian nehezen viseltünk, hiszen még olyan pici volt, mindössze két hónapos.
Na de a tavaszi baba! És a nyári… meg az őszi…
Tici érkezésének időpontja a fentiekkel szemben fantasztikus volt minden szempontból: áprilisban kezdődik a jó idő, azaz szinte rögtön ki lehetett vinni a szabadba. A terhesség is kellemes volt, mert mire a hasam már nagyon nagy volt, addigra elfelejthettem a nagykabátot, viszont még nem volt hőség a terhesség végén. Nyárra meg már megerősödött annyira a baba, hogy mindenfelé mehettünk együtt, a Balatonra nyaralni vagy a barátok közé.
A nyár szerintem azért kellemetlenebb kicsit, mert a mamának pocakosan és a babának rögtön születés után is nagyon melege van. Pihegünk mindketten, árnyékolunk nyakra főre, igyekszünk annyit szoptatni, ahányszor a baba igényli, és annyi folyadékot inni, amennyi belénk fér, mert aggódunk a kiszáradás miatt.
Az ősz a szülés szempontjából kellemes, de itt a nyarat kell végigtolatni nagy pocakkal, és nagyon hamar beköszönt a hideg, így megint inkább a benti programok jönnek számításba.
Összefoglalva, ha sorrendet kellene felállítanom, akkor a tavasz–nyár–ősz–tél sor lenne az én favoritom. DE: ezt az egészet úgysem lehet ilyen módon megtervezni, így függetlenül attól, hogy milyen évszakban, hónapban szülsz, úgyis óriási lesz az öröm, és teljesen mindegy, hogy mit mutat a naptár.
Így aztán nyugodtan el is felejtheted ezt az egész értekezést…
