Amíg egy kiskutyát a szobatisztaságra szoktatás ideje alatt naponta rengetegszer ki kell vinni és szemmel tartani, addig a legtöbb idős kutya már rég szobatiszta. A kölykök mindent szétrágnak növő fogaik miatt, az idősebbek már nem. Egy kölyköt mindenre meg kell tanítani, még arra is, hogy a póráz mire való, míg az idősek többsége sok alapdologgal tisztában van.
Az idősebb kutyákról személyes leírást tudnak adni a menhelyi gondozók, ami megkönnyíti a helyes választást, míg egy kis kölyök kiforrott személyiség nélkül még elég zsákbamacska. Sokszor még azt sem sikerül megsaccolni, mekkorára fog nőni. Egy idős akkora, amekkora.
Arra nem térek ki, hogy pusztán a cukiságuk miatt miért nem érdemes kölyök mellett dönteni, hiszen mindenki tudja, hogy nagyon gyorsan megnőnek, sőt előbb-utóbb ők is ősz, lassú járású öregecskék lesznek.
Egy energiagombócot nem jó magára hagyni!
Amikor arról van szó, hogy mennyi idő és energia kell ahhoz, hogy egy kölyökből olyan felnőtt váljon, akivel kellemes együtt élni, sokan mondhatják, hogy ők nagyon szívesen foglalkoznak vele. A baj csak az, hogy attól, hogy kedvünk van, még nem biztos, hogy lehetőségünk is. Attól, hogy valaki szeret hétvégén túrázni, nem biztos, hogy jó választás egy fiatal, energikus állat, ha a hét többi napját egyedül kell töltenie otthon, míg a gazdi dolgozik.
A legtöbben kora este érnek haza a munkából, amikor nem mindegy, hogy egy idősödő kutya várja-e otthon, akivel elég egy kisebb kört tenni, vagy egy energiagombóc, akit órákig kell szórakoztatni, futtatni, sétáltatni egész napos unatkozása után. Attól, hogy kertben van a kutya, még foglalkozni kell vele, különben egy kerti törpe válik belőle, aki mellett csak elmennek. Ezt egy kutya sem érdemli. Egy idős kutyának sokkal több alvásra van szüksége, mint egy fiatalnak, így nem annyira viseli meg a munkaidő végét kivárni, mint egy fiatalt.
Miért szeretnénk kutyát?
Érdemes tehát átgondolni, hogy valójában miért szeretnénk kutyát. Az emberek többsége társat, sétapartnert, szeretni való barátot keres személyükben. Ennek ellenére rengeteg elvárásnak meg tud felelni egy befogadott kutya, ha megfelelően tanítják. Sok országban drogkereső, terápiás vagy romkereső kutyák válnak az egykori elhagyott állatokból. Ahhoz, hogy jó kutyánk legyen, nem kell, hogy díjnyertes szülei legyenek, hogy 2 cm-rel lejjebb vagy följebb álljon a füle, vagy hogy a legújabb divatnak megfelelő fajta legyen, sőt az sem, hogy kölyök legyen. Egy olyan kutya, aki már sok rosszat megélt, nagyon értékeli a szeretetet és a vele való foglalkozást. Mivel nagyon meg akarnak felelni az új gazdinak, hogy nehogy megint kitegyék őket, nagyon figyelmesek. Sokkal könnyebb egy ilyen kutyát tanítani, mint egy olyat, aki mindent elenged a füle mellett, mondván, van jobb dolga is, mint odafigyelni. Persze nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy egy kutya akkor lesz igazán jó, ha kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapszik a gazdi-kutya kapcsolat. A kutyánk akkor fog tisztelni, ha kiérdemeljük. Ebbe pedig nem fér bele a szöges nyakörv, az üvöltözés és az az elképzelés, hogy a kutya csak azért csinál valamit folyamatosan rosszul, mert buta. Érdemes végiggondolni, vajon nem siklott-e ki a kommunikáció valahol.
Tehát aki kutyát tervez, bátran fogadjon örökbe idősebbet, és megtapasztalja, hogy milyen fantasztikusak ezek a hálás kis öregek. Egy kis idő után majd büszkélkedhet vele a gazdi, hogy milyen kutyából milyen vált az ő gondoskodásának köszönhetően, és ez tényleg az ő érdeme lesz, nem úgy, mint egy fajta szépsége, amiért díjat osztogatnak.
(Fotók: Kovács Violetta, Diczku Anikó, iStock)
Ha még több kutyás cikket szeretnél olvasni, a Dívány figyelmedbe ajánlja a www.kutya.hu oldalt.
