Még tavasszal kezdődött minden, úgy gondoltuk, teljen ez az évszak a wellness jegyében. Ne gondolj nagy dologra, tulajdonképpen mi szimplán uszodába jártunk, csak manapság az olyan snasszul hangzik. Szóval, legalább négyszer-ötször voltunk az utóbbi két hónapban wellnessuszodákban az ország különböző pontjain: Visegrádon, Siófokon, Velencén s még Debrecenben is.
Első tapasztalat: elég csak fél napra ilyen helyre menni két kisgyerekkel, mert kifáradnak ők is és a szülők is. Tehát ha van félnapos vagy pár órás belépő, akkor mi olyat szoktunk venni. Ja, és a feláras pluszszolgáltatásokra, mint például a szauna, a masszázs, nem érdemes jegyet váltani, úgysem lesz rá idő…
Tici igazi élvezője a wellnesshelyeknek, hiszen van minden, ami egy kisgyereknek kell: kismedence mindenféle játékkal (kacsa, amely vizet lövell a szájából, meg fel is lehet rá ülni, csúszda, csobogók, kis szökőkutak), nagymedence élményfürdővel (ide csak szülői felügyelettel szabad beengedni egy ilyen picit), játszószoba és büfé is.
Ilyenkor lehet látni, hogy mennyi energiája van egy háromévesnek: egész nap ki se száll a medencéből, jön-megy, beugrik, kimászik, bemutatót tart, fröcsköl. Néha kiszedem, és köré csavarok egy törülközőt, meg adok a szájába egy falat szendvicset, de nem sokáig bírja, megy vissza a vízbe. Egyedül a játszószoba gondolatának felvillantásával lehet szárazföldre terelni a gyereket: nagyon szeret ezeken a helyeken játszani, ahol szakképzett gondozók vigyáznak a gyerekekre, illetve irányított játékokat játszanak velük.
Néhány ilyen wellnessuszoda gondol a legkisebbekre (illetve a szüleikre) is: a legjobb, amit láttam, az volt, hogy a medence körül ki voltak helyezve járókák, amelyekbe be lehet fektetni a porontyot. Katka is nagyon jól eljátszott, sőt, aludt is egy ilyenben, addig én is tudtam fürdőzni. A vécében pelenkázó, de volt olyan hely is, ahol nyugodtan tudtam szoptatni egy erre létesített szobában. Általában a babakocsit is beengedik, de ha nem (és szerintem ez a jobb megoldás), akkor lehet ingyen bérelni az ő saját babakocsijukat, így senki nem visz be semmi koszt az utcáról.
Az is tetszik ezekben a helyekben, hogy az időjárástól függetlenül ide bármikor el lehet jönni, ősszel, télen, rossz időben is, mert nagyok a belső terek. Az árak nem alacsonyak, de egyszer-egyszer kibírható.
De mielőtt befejezném az áradozást, egy rövid – idevágó – sztori: úgy 10–12 éve elvittem az unokaöcsémet, Misit egy fővárosi uszodába (az egyik legrégibb és legpatinásabb budai fürdő) strandolni. Ő 6 éves lehetett akkor, én tizenkilenc.
Van élményfürdő része ennek az uszodának, és persze Misi végig ott akart pancsolni.
A medencében bizonyos időközönként beindul a csobogás, majd leáll. Misi a víz alatt maradást gyakorolta a medence fala mellett, amikor éppen beindult a csobogás. Kb. 10-15 másodpercig volt a víz alatt, és amikor feljött, elsírta magát, és riadtan belém kapaszkodott: kiderült, hogy pont a víz alatt volt, amikor beindultak a szökőkutak, és pont egy olyan fal mellett állt, ahol egy rács volt és a vizet elkezdte szívni a rendszer. Hát őt is majdnem „beszívta”: a szívóerő a gyerek testét a rácshoz tapasztotta, és alig tudott feljönni a felszínre. Amikor megnéztem a gyereket, egy gofrisütő sütőlapja ugrott be – szegénynek utána még napokig rácsos volt a háta. De szerencsére komolyabb baja nem történt. Utólag úgy megijedtem én is, hogy mindent megvettem neki a büfében… És máig bánom, hogy nem szóltam az úszómesternek.
Mindezek nem vették el a kedvem az uszodától, mert a gyerekeknek nagyon jót tesz a víz mint közeg (én is imádtam kiskoromban), és ha a két szemed mindig rajta a gyereken, akkor kicsi az esély, hogy baj történjen. De az is biztos, hogy két gyerek strandolós wellnessprogramja nem egyemberes szülői feladat. Legalább ketten legyetek velük!
