Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A moziperec elkészítése nem ördöngősség, sőt, sós máz helyett akár csokimorzsába is forgathatjuk, és egyből wunderbar desszert lesz belőle.
Emlékszem, kamaszkoromban minden szerdán a Corvin moziba siettem a napvégi dupla tesióra helyett, Donáth tanárnő nagy bánatára. Ilyenkor baromi olcsó volt a jegy, így a hét premier filmjét (vagy épp századszor az Evitát) egy bécsi pereccel és egy "háromnegyedliteres" light kólával nézhettem végig, és bevallom, a belül puha, kívül édes-fényes perecek gyakran legalább akkora élvezeti értéket jelentettek számomra, mint a filmalkotás (kivéve ha az Evitát néztem, mert azzal ugyebár semmi sem érhet fel).
Évekkel később fedeztem csak fel, hogy a pereckészítéshez nem okvetlen szükséges egy olyan kis perecfogasnak használt vitrin, amiben a "Nagyi Perec"-et kiaggatják a mozi büfében. Az autentikus bajor perec ugyanis minimális összetevőkből, fél óra alatt összedobható, és reggelire, sőt só helyett csokimorzsával készítve desszertként is "wunderbar" találmány.
A recept egyik legizgalmasabb pontja, hogy a pereckéket nem csak sütjük, de főzzük is, ez pedig majdnem olyan bizarr élvezetet nyújt, mint a nyolcvanas évek alábeszélős, Bajorországban játszódó erotikus filmjei.
Hozzávalók
3 csésze liszt (én fehéret és teljeskiőrlésűt kevertem)
1 csomag instant élesztő
1 kiskanál só
1 evőkanál cukor
1,5 csésze szója vagy rizstej
1/2 csésze olívaolaj
1. Melegítsd elő a sütőt 190 fokra, majd fogj egy jó nagy keverőtálat. A lisztet, sót, és cukrot öntsd össze, majd szórd meg a közepét az élesztővel, és kapirgáld el kicsit az ujjaiddal. Ha meglangyosítod a tejet, látványosabb lesz, ahogy a tészta megduzzad, de egyébként nem feltétlen szükséges. Lényeg, hogy öntsd a lisztvulkán kráterjába, majd küldd utána az olivaolajat, és kezd el összedolgozni a kezeddel, míg nyúlós, de formázható, gyurmára hajazó tésztát nem kapsz.
2. A gombócot oszd nyolc részre (úgy lesz legpontosabb, ha mindig elfelezgeted őket), és lisztezetlen konyhapulton sodord őket helyes kis kígyókká, majd kunkoríts pereceket belőlük. Pakold őket sütőpapírral bélelt tepsire, és hagyd őket békén negyed órára – úgy megnőnek majd, mint Alíz a varázsgomba után.
3. Közben kapj elő egy csészét, hogy elkészítsd a sós mázat, amely nálunk afféle családi recept: előbb lengyel nagyanyám, Janka Mama kente a karácsonyi perec tetejére, majd anyukám is rákapott. Baromi szimpla: három evőkanál liszthez adj hozzá egy evőkanál sót, és lassan vizet adagolva kavirnyássz benne addig, míg sűrített-tejszerű mázat kapsz. Kész is van!
4. Közben egy jókora fazékban forralj vizet, szórj bele egy kiskanál szódabikarbónát, és ha a perecek megkeltek, lapos szűrőkanállal egyenként engedd le őket a forró jakuzziba, majd húsz másodperc, de legfeljebb fél perc elteltével kapd ki, és tedd vissza őket a sütőpapírra.
5. A legvastagabb kunkoroknál vagdoss a perecekbe vízszintes vonalakat - ettől lesznek olyan szép tigrismintásak, mint Nina Hagen topjai.
6. Told őket a forró sütőbe 20 percre, de öt perccel a cél előtt csepegtess rájuk itt-ott egy kis sós mázat.
Guten Appetit, mein Schatz !
