törőcsik franciska kovács harmat

„Megírtam az utolsó írásbeli érettségit, másnap hajnalban pedig már vitt a taxi a forgatásra”

Kovács Harmat szemtelenül fiatal, 2005-ös születésű, különleges tehetséggel megáldott lány. Betti szerepébe bújt a Hogyan tudnék élni nélküled? c. filmben, aki Eszter (Törőcsik Franciska) egyik legjobb barátnője.

Harmattal kinézünk egy üres asztalt, leülünk, majd mosolyogva, kíváncsian megkérdezi: "tetszett a film?"

Ebben a pillanatban megláttam őt, megcsillant, hogy ki is Kovács Harmat valójában. Annak ellenére, hogy nagyon tehetséges, nagyon otthon érzi magát mind a színpadon, mind a kamerák előtt, mégis csak az első mozifilmje forgatásán van túl, nagyon izgul, milyen is a fogadtatás. Ez persze nem tűnik fel első pillantásra, ugyanis árad belőle a magabiztosság, nagyon jól áll neki Betti és a filmsztárság egyaránt.

Kezdjük az elején, hogyan kerültél bele a Hogyan tudnék élni nélküled? forgatagába?

Felkértek rá. Felhívott Mandel Helga, és megkérdezte, lenne-e kedvem megcsinálni ezt a filmet. Először nem is akartam elhinni, hogy tényleg engem akarnak erre, azt gondoltam, lehet, hogy nem is az én telefonszámomat akarták hívni először (nevet). Hiszen egy mozifilmről beszélünk, ez már rengeteg emberhez eljut. Miután leraktuk a telefont, annyira boldog voltam, hogy ugrándoztam és kiáltoztam a szobámban.

Volt casting?

Persze, és nagyon jó élmény volt, és jól is sikerült. A strandos jelenetet kellett megcsinálnom, nagyon élveztem, és utána nagyon vártam az újabb telefonhívást, hogy most már akkor tényleg megkaptam-e. És aztán csörgött a telefon, hogy igen, enyém a szerep. Ez egy óriási megtiszteltetés nekem.

Szerintem sokáig nem is fogtam fel egyébként, hogy mi is történik velem, csak az első forgatási napon esett le. Az, hogy én egy mozifilmben fogok szerepelni, amiben Demjén Ferenc dalait énekelhetem.

Szerepeltél a Voice-ban is, így külső szemszögből úgy tűnhet, hogy eléggé egybeesett a filmforgatás és a tehetségkutató.

Nem, a Voice hamarabb volt, utána kezdtem forgatni. Úgyhogy már a megkereséssel sem folyt össze a verseny. Viszont az a vicces, hogy az érettségi viszont igen. Tehát én ezt a filmet úgy forgattam le, hogy közben le kellett érettségiznem (nevet).

Úgy volt, hogy május végén elkezdtem a forgatást, tehát megírtam az utolsó írásbelit, és másnap reggel ötre már jött értem a taxi, hogy vigyen a forgatásra. Egész júniusban is forgattam, akkor meg ugyebár a szóbelik voltak.

Tehát amikor nekem otthon kellett volna tanulnom a tételeket, én forgattam. De leérettségiztem, valahogy megcsináltam.

Talán ez volt az egyetlen nehezítő faktor a forgatásban, mert magát a munkát egyáltalán nem éreztem terhesnek soha. Sőt, feltöltődtem a rengeteg éneklésben és táncolásban. Úgyhogy ez egy nagyon sikeres időszak volt, leforgattam az első mozifilmem, és le is érettségiztem.

Bár rengeteget hallhattunk már énekelni, eddig főként modern popdalokat adtál elő. Át kellett kicsit képezni a hangodat, hogy a Demjén-dalok is hasonlón szépen csengjenek?

Nem gondolom. Hűnek kell maradni Demjén Ferenc slágereihez, tehát nyilván széthajlítva nem lehet elénekelni azokat, de én erre nagyon tudatosan készültem, hogy ezek másmilyen dalok, mint amilyeneket egyébként szoktam énekelni. Betti karakteréből sem az jön amúgy, hogy szét kellene hajlítania a dalokat, ő egy kedves, aranyos lány, jól állnak neki ezek a slágerek.

Maradhattam a saját hangomnál, és akkora kihívás sem volt, hiszen, mint mindenkinek, így nekem is már kicsi korom óta a fülemben vannak ezek az ikonikus dalok. Úgyhogy bettisen, harmatosan elénekeltem őket.

Mennyi van Bettiben Harmatból?

Szerintem nagyon sok. Alapvetően hasonló a karakterünk, én talán egy kicsit introvertáltabb vagyok, mint ő. Én is nagyon életvidám ember vagyok, mint Betti, és nekem is nagyon fontos a barátság, úgy, mint Bettinek.

Természetesen nem szabad, hogy egy szerep ugyanolyan legyen, mint az ember maga. De szerencsére nem volt olyan óriási eltérés Harmat és Betti között.

Mesélj kicsit a forgatási élményeidről, hiszen ez volt az első filmforgatásod. Milyen volt?

Képzeld el, az a legdurvább, hogy egyszer sem izgultam a forgatáson. Voltam már kamerák előtt, tudtam milyen így dolgozni, de azért mégis meglepett, mennyire otthonosan éreztem magam. Hiszen mégiscsak tök sok tapasztalt színésszel voltam ott, és még mielőtt elkezdtük volna a munkát, én kicsit féltem is tőlük.

Az volt bennem, hogy odakerülök 19 évesen, nagyjából semmi tapasztalattal azon kívül, hogy drámatagozatos vagyok a suliban, most járom az utolsó évemet. Féltem tőle, hogy rémisztőek, gonoszak lesznek a színészek, de teljesen a szöges ellentétét hozták az elképzeléseimnek. Egyáltalán nem éreztették velem azt, hogy én még nagyon tapasztalatlan vagyok.

Tudatos megfigyelő voltam a forgatáson, nagyon figyeltem, hogy hogyan dolgoznak a lányok. Leginkább tőlük tudtam tanulni, hiszen velük volt a legtöbb jelenetem.

Kitől tanultál a legtöbbet?

Lucától és Franciskától egyaránt nagyon sokat tanultam. Nagyon figyeltem miből építkeznek, hogyan is dolgoznak, de Ember Márktól is sok mindent ellestem.

Összességében ez egy elképesztő időszaka volt az életemnek, és remélem, hogy nem ez volt az első és utolsó mozifilm, amiben szerepet kaptam. Kíváncsian várom mit tartogat nekem a jövő.

„Ez egy csapatmunka, itt nincs versengés, mindenki segít a másiknak. Ez bizalmi ügy.”

Törőcsik Franciska nem véletlenül az egyik legismertebb színésznő ma Magyarországon, a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben is hatalmasat alakít, komplexebb a karaktere, mint azt az előzetesből gondolnánk. Franciska az egyik legkeresettebb színésznő, mindenki igyekszik elcsípni tőle néhány mondatot, érdekes szösszenetet a forgatásról, Eszterről, jövőbeli terveiről.

Éppen csak belépett a terembe, már hárman próbálták leszólítani, nyújtották felé a kamerát, a telefont. Aztán sűrűn elnézést kérve mindenkitől, leült velem szembe.

Milyen élmény volt leforgatni ezt a filmet főszereplőként?

Fantasztikus volt, Ember Márk és én már három éve tudtuk, hogy lesz ez a film, de valahogy idáig nem álltak úgy a csillagok, hogy meg is tudjuk valósítani. Szóval mi már lelkileg egész régóta készültünk rá, aztán már tavaly vagy tavalyelőtt, már nem is tudom pontosan, de a többi színésszel is elkezdhettük a próbákat.

Amikor megkaptuk a zöld lámpát, akkor lett igazán intenzív a próbafolyamat, ahogy bejöttek például a táncpróbák is.

Maga a forgatás hatalmas élmény volt, most a tánc nagyon nagy szerepet kap az életemben, először jött ez a film, aztán most megtalált a Dancing with the Stars is. Nekem nagyon nagy örömöt okoz a mozgás, úgyhogy ezeket a táncos jeleneteket csodálatos volt forgatni. Mindemellett pedig egy kiváló csapat állt össze ez alatt az idő alatt, mindenkivel nagyon jóban lettünk.

Sokat hozzátett az élményhez, hogy a Balatonon dolgoztunk, így néha kicsit azt éreztük, hogy egy táborban vagyunk, nem is egy forgatáson.

Az éneklés mintha egy új vonal lenne számodra, eddig még nem nagyon hallhattunk énekelni a filmjeidben. Sokat kellett képezned magad ehhez a szerephez?

Az az igazság, hogy nekem egész életemben jelen volt az éneklés, szóval annyira nem új vonal számomra. Az iskolában is mindig valamilyen zenés szakon voltam, meg természetesen a Színművészeti Egyetemen is tanítottak énekelni. Valóban nem a főprofilom, de mindig megtalált az éneklés, volt fellépésem a Hiperkarmával és a Lóci játszikkal is, énekeltem a Swingben is egyébként. De annak ellenére, hogy már van gyakorlatom benne, mégis más főszereplőként odaállni egy gyönyörű Demjén-dal mögé.

Nagyon örülök, hogy most talált meg ez a szerep egyébként, mert úgy érzem, hogy most már talán tényleg megérkeztem színészileg, és mindent bele tudok adni, amit megtanultam az évek alatt.

Nehéznek találtad Eszter karakterét?

Esztert nem, inkább a film műfajából adódóan nehéz megtalálni az arányokat, hogy legyen egy szórakoztató zenés film, de közben legyen mély is. Illetve az is ott van, hogy olykor egy 21 éves lány problémáit kellett előszednem magamból, a következő pillanatban pedig már egy 50 éves nőnek kellett átvennem a gondolatait. Úgyhogy ebből a szempontból volt benne kihívás, de én azt gondolom, hogy ha van elég idő próbálni, jó a színész partner és a rendező, akkor meg lehet találni a megfelelő előadásmódját egy ilyen szerepnek is.

Itt pedig volt rá idő, hiszen inkább csak az elmúlt egy év volt intenzív ebben a munkafolyamatban.

Ebben a filmben te vagy az egyik sztár, az a színész, akinek a legtöbb tapasztalata van, akitől a legtöbbet tanulhatnak a többiek. Milyen érzés volt ezzel a felelősséggel együtt dolgozni?

Megtisztelő ez a gondolat. Én személy szerint nem szerettem pályakezdőként, amikor a rendező háta mögött instruáltak a tapasztaltabb színészek. Már egyre jobban fogadom ezeket a tanácsokat, de szerintem egy pályakezdőnek amúgy is rengeteg minden zsong a fejében, nem feltétlenül tesz hozzá, ha mindig odamegy valaki, és magyaráz neki. Én törekedtem rá, hogy ne így tegyek a forgatás alatt.

Például Kovács Harmat is pályakezdő, és látom rajta, hogy nagyon tehetséges lány. Iszonyú mély vízbe lett bedobva ezzel a produkcióval, úgyhogy mi nagyon igyekeztünk Márkus Lucával, hogy ne legyen rajta semmilyen plusz nyomás.

De összességében ez egy csapatmunka, itt nincs versengés, mindenki segít a másiknak. Ez egy bizalmi ügy.

Lelkileg mennyire viselt meg ez a munka? Voltak hullámvölgyek?

Nem, lelkileg nem volt nehéz, sokkal inkább a táncos részek. Főleg az elején, amikor még tényleg semmi gyakorlatom nem volt benne, akkor nehéz volt a profikkal együtt táncolni, például abban a jelenetben, amikor Eszter szülinapja van. Frusztráló volt, hogy a profi táncosok szinte azonnal kamerakész állapotban tudtak lehozni egy mozdulatot, nekem viszont nem sikerült egyből.

Sokat hozzád tett ez a film?

Igen, rengeteget hozzáadott az életemhez. Csodálatos lehetőségek találtak meg az elmúlt három évben, amikért nagyon hálás vagyok. Minden műfajban kipróbálhattam magam, és mivel nagyon sűrű ez az időszak, így nem is nagyon tudom feldolgozni ezt a sok mindent, de hamarosan talán tudok majd szánni rá egy kis időt, és el tudok csendesedni.

Melyik volt az a szerep az utóbbi időből, amit a legközelebb éreztél magadhoz?

Nehéz kiemelni egyet, mert mindig más élményekkel távozik az ember egy-egy forgatásról.

A Hogyan tudnék élni nélküled?-ben a zene, a tánc ereje, a többrétegű szerelmes sztori az, ami nagyon közel került a szívemhez.

A Hunyadiban talán az volt érdekes, hogy ekkora kaliberű produkcióban még nem dolgoztam, és a szerep is egy gyönyörű szépen megírt, nagyívű női sors, ami úgy gondolom, hogy minden színésznő álma. Várom már, hogy ezt is bemutassák.

Hogyan tovább? Jöhet az elcsendesedés, vagy még várnak projektek?

Izgalmas, hogy most megtalált a Dancing, mert ez a műsor mindig nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem szerepeltem ez előtt TV műsorban. Úgyhogy most ez teszi ki az időm legnagyobb részét, nagyon jó lehetőségnek éreztem, és nagyon élvezem az egész folyamatot, Baranya Dávid kiváló partnerem ebben az utazásban.

A jövővel kapcsolatban is vannak terveim, kaptam felkéréseket, de még nem beszélhetek mindenről. Őszintén szólva még magam sem tudom pontosan, hogy mit hoz a jövő.

Tudtad, hogy Meryl Streep a halálos beteg szerelméért vállalt el egy szerepet. Itt olvashatsz róla részletesebben.