Saját márkájának Facebook-oldala tette közzé tegnap annak hírét, hogy 86 éves korában elhunyt Horváth Rozi, akinek munkássága nélkül talán másképp fűszereznénk a vasárnapi ebédeket. A fűszermester médiaszereplései meglehetősen ritkaságszámba mentek, annak ellenére is, hogy az otthoni főzésre, a magyar gasztronómiára gyakorolt jelentősége igen nagy. A nevével fémjelzett fűszerestasakok tényleg minden kamrában ott vannak. Életének felidézésével emlékezünk Horváth Rozira.
Drozgyik Ilona: ezen a néven született 1939-ben a fűszerész, akinek országszerte ismert neve férjétől, Horváth Lajostól ered. A Horváth Ilona nevet semmiképp sem lett volna előnyös használnia, hiszen a magyar gasztronómiában az már foglalt volt a legendás szakácskönyvszerző révén, férje azonban Rozinak becézte, s így ismerte meg Magyarország is.
Amint azt születési évszáma is jelzi, háborúban érkezett – ahogy arról később beszámolt, nem volt tengernyi játéka, csak egy babája, amely egy bombatámadásban testét vesztette.
Eredeti álma a divattervezés volt, ám miután nem indult textiltervező szak a főiskolán, ezt fel kellett adnia, de így is rajztudásának köszönhetően érvényesült fiatalon. Porcelánfestőként és műszaki rajzolóként helyezkedett el, amikor azonban feleségül ment a már említett Horváth Lajoshoz, élete nagy fordulatot vett. Történet ez annak dacára, hogy volt már előtte is vőlegénye, aki nagy szerelmet jelentett számára fiatalként, ám ez a házasság mégsem köttetett meg, ahogyan arról egy interjúban beszélt.
Horváth Rozi Afrikából hozta a fűszerszerelmet
„Szerencse az, hogy találkoztam a férjemmel, aki kint dolgozott Algériában, és megismerkedhettem ezzel a világgal.
Ez a hatvanas években volt, amikor még nem lehetett több évre külföldre menni. A fűszer mint hobbi itt kezdődött az életemben.
Sok minden ragadt rám a szó jó értelmében: ha akkor nem vagyok ott, és nem tanulok meg franciául, nem lett volna belőlem ez a fűszerész sem” – fogalmazott.
Horváth Lajost tehát Észak-Afrikába, Algériába szólította a munkája, felesége pedig vele tartott. Itt nemcsak franciául tanult meg, hanem megismert rengeteg olyan ízt, melyekről ekkor hazánkban még senki sem hallott. Egy francia szakácskönyv segítségével tökéletesítette konyhaművészetét, s ezzel párhuzamosan elkezdett a fűszerkeverékekkel, az ízekkel is kísérletezni.
1974-ben tértek haza a kiküldetésből, de Rozi szenvedélye továbbra sem csitult a fűszerek irányában. Rengeteg ízt halmozott fel otthonában, olyannyira, hogy 1985-ben egy véletlen hozta vendégség közepette szakadt le a fűszerespolca.
Férje és az ő barátja vette rá a váltásra
Ekkoriban Horváth Rozi emlékei szerint a férje már egy ideje nógatta, hogy váltson pályát, ám ő nem akart. Az ominózus esetben vendégük azonban férje egy fűszeres cégnél dolgozó barátja volt.
„Az egész lakásban curryillat uralkodott, én kék-zöld voltam, próbáltam menteni, ami menthető. Onnan kezdve kapacitáltak a férjemmel együtt: a férjem barátja ugyanis szeretett volna fűszerkeverékeket létrehozni. Két hónap kemény munkájával átvittek a fűszeres céghez” – mesélt arról, hogyan talált rá későbbi hivatására. Fél év alatt hétféle keveréket alkotott grillezéshez, csirkére, halhoz, salátához és magyaros ételekhez.
„Levélmérleggel, gyűszűnyi pohárkámmal legfőképp otthon készítettem ezeket, zöld por lepett mindent, mert otthon készítettem az összes fűszert. Jópofa dolog volt, nem hétköznapi”
– mesélte egy interjúban.
Ami nehéz, azon túllépett
A Horváth Rozi márka 1993-ban született meg, tévéműsorok, könyvek, videokazetták is követték a tasakok boltokba kerülését. 2022-ben nyugdíjba vonult, utazgatott, kísérletezett és könyvet írt. Úgy gondolta, az embernek hinnie kell magában – ő érezte, hogy valami többre hivatott –, és a nehézségekre is egyfajta stratégiát kell kialakítania. „Így lehet mosolyogva megélni az életet. Élni, élni, élni, és ami nehéz, azon túllépni, és folytatni az életet, ha lehet, mosolyogva” – mondta.
Márkájának bevezetését követően a felmérések szerint az ország 98-99 százaléka ismerte nevét: ekkoriban ismerősei azzal szekálták, hogy ismertebb Göncz Árpádnál is. „Ezt felfoghatatlannak tartottam: a dolgom tettem, azt csináltam, amit szeretek.
Sosem kapott el a siker láza.
A párom, akivel a férjem halála utána éltem, mondta gyakran: tanuld már meg, hogy Puskás Öcsi csak egy volt, Horváth Rozi is egy van” – kommentálta mindezt. Elhivatottságát épp úgy kiemelik egykori munkatársai, mint emberségét és szakértelmét.
A nyolcvanas évek gasztronómiai ikonjairól szóló cikkünket is ajánljuk!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
