Világítócápa harapás

A tengeri emlősökön és nagyobb halakon talált harapásnyomok alapján a tudósok eddig úgy vélték, hogy a világítócápa elsősorban ezekből a fajokból nyeri táplálékát, egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy szinte bármilyen állatot hajlandó megenni, így egyedülálló szerepet tölthet be az óceáni ökoszisztémában.

Tényleg világít

A világítócápa onnan kapta nevét, hogy hasi oldalán bőrébe ágyazódva fotoforok (fénykibocsátó szervek) találhatók, melyek zöldes fénnyel világítanak. Ez az összes többi fénytermelő cápáénál erősebb, és kifogása után akár még három órán át is kitarthat. A halvány fény elsődleges célja, hogy a felülről érkező derengő napfényben elfedje az állat körvonalait, így az rejtve maradhat az alulról közelítő ragadozók elől. Emellett arra is szolgál, hogy odavonzza a csoportban úszó világítócápákhoz a potenciális prédákat.

A nagyobb zsákmányokkal való táplálkozás során a világítócápa parazitaként tapad rá áldozatára. Ilyenkor a feje tetején található légzőnyílást lezárva kisebb űrt hoz létre, felső fogsorát beakasztja célpontja bőrébe, erőteljes alsó fogsorával pedig beleharap, majd testét megcsavarva egy félgömb alakú húsdarabot tép ki belőle. Harapása egy jellegzetes, körülbelül 5 cm átmérőjű, 7 cm mély sebet hagy hátra, amit már számos horrorisztikus fotóval sikerült dokumentálni. A világítócápa az emberre nézve nem veszélyes, de előfordult már, hogy búvárokat is megharapott, sőt több alkalommal a tengeralattjárók külső vezetékeit, szonárjait is megrongálta.

Nem válogatós, ha húsról van szó

„A legnagyobb, legkeményebb csúcsragadozóktól kezdve – mint amilyenek a fehér cápák vagy kardszárnyű delfinek – a legapróbb élőlényekig bármiből képesek táplálkozni”, idézte a Live Science Aaron Carlislet, a Delaware Egyetem adjunktusát, az új tanulmány vezető szerzőjét, aki szerint ez igen kevés másik állatról mondható el.

A tanulmány szerint a trópusi, szubtrópusi vizekben honos világítócápa akár 1500 méteres mélységben is élhet. Ha az ember találkozik vele, az leginkább éjszaka történik, amikor feljön a vízfelszín közelébe nagyobb prédákra vadászni. Vizsgálódásaik során a kutatók azt a felvetést ellenőrizték, miszerint a világítócápák főként ezekből a nagy állatokból táplálkoznak, és ehhez 14, Hawaii közelében befogott egyedet tanulmányoztak. Bár gyomruk nagyrészt üres volt, a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy mit fogyasztottak korábban.

Így derült ki, hogy a világítócápák az alacsonyabb mélységekben nagyrészt kisebb fajokkal, így rákokkal, tintahalakkal és apróbb halakkal táplálkoznak. Ha a préda elég kicsi, akkor egészben lenyelik őket. A nagyobb, óceánfelszín közelében élő állatok ugyanakkor az eddigi feltevésekkel ellentétben csak étrendjük 10 százalékát teszik ki, mutatott rá a tanulmány. Mivel a kutatás csak kis számú mintán alapult, amelyek egy adott földrajzi területről származtak, további vizsgálatokra lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy ez globális szinten is érvényes-e a faj egyedeire.

Ha érdekelnek a természet csodái, szemezgess előző cikkeinkből!