Pedig az 1900-as években a Salmonella typhi nevű baktérium okozta hastífusz komoly veszélyt jelentett. Azok fertőződtek meg a legkönnyebben, akik szoros közelségben éltek idegenekkel: lakótelepi szegényebb emberek, katonák, intézményekben élők. Köztük nagyon gyorsan terjedt a baktérium, főleg azok körében, akik nem mostak kezet a vécéhasználat után. A tünetek az influenzáéhoz hasonlítottak: láz, fejfájás, hasmenés jelezte a betegséget, és kezeletlenül szív- és idegrendszeri szövődmények alakultak ki. A hastífusz csak addig tudott tombolni, amíg ki nem derült, hogy a fertőzöttek elkülönítése és a vízforrások ellenőrzése hatásos módszer. 1896-ban aztán Almroth Edward Wright jóvoltából elkészült a védőoltás is, így a tífuszos esetek száma meredeken csökkenni kezdett. A baktérium maga teljesen nem tűnt el, hiszen Indiában és Nepálban ma is előfordul, hogy megbetegedéseket okoz, de ezek antibiotikumokkal már jól kezelhetők. No de visszatérve az 1900-as évekre...
A 20. század elejére úgy tűnt, a világ megszabadult a hastífusztól, és az emberek végre fellélegezhettek. Éppen ezért okozott akkora riadalmat, amikor 1906-ban egy jómódú New York-i család tagjai ezzel a betegséggel kerültek kórházba. Nem érintkeztek katonákkal, lakótelepi emberekkel, megvolt minden lehetőségük a higiéniai szabályok betartására, és mégis. Egy szabadtéri pikniket követően mindannyian rosszul lettek. Szerencsére felépültek a betegségből, de még ekkor is csak találgatni lehetett, mi okozta a fertőzést. Hogy kiderüljön, mi történt, egy közegészségügyi mérnök állt a szolgálatukba. George Soper ki is nyomozta, kiről érkeztek a veszélyes baktériumok: a család 37 éves szakácsnőjétől, Mary Mallontól.
Maryt a nyárra fogadta fel a család, hogy besegítsen a főzésben és az édességek készítésében. Végül az is kiderült, hogy a házi készítésű barackfagylalt okozta a megbetegedést. Mary azonban nem úgy reagált a hírre, ahogy várták. Amikor szembesítették felelősségével, éktelenül dühös lett. Húsvillával a kezében fenyegetőzve tagadta meg, hogy bármilyen mintát is vegyenek tőle, majd szó szerint kikergette a nyomozót a házból. Ám az nem volt rest, elkezdett utánanézni az asszony múltjának, és kiderítette, hogy nem ez az első háztartás, amibe hastífuszt okozó baktériumokat vitt. Mary már valószínűleg 1869-es születésekor elkapta a fertőzést beteg édesanyjától, ám nála nem alakult ki a kór, így tünetmentes hordozóvá lett. Attól kezdve, hogy az ír származású lány 15 éves korában Amerikába emigrált, majd szakácsnőnek állt, egy sor embert megfertőzött anélkül, hogy tudott volna róla. Pontos számaink is vannak: 53 olyan esetet tártak fel, ami a nőhöz volt köthető, közülük hárman meg is haltak. Mary viszont ezt nem volt hajlandó elhinni.
Nem engedték főzni többé
A nyomozó végül öt rendőr kíséretében visszatért Maryhez, aki jó szokásához híven ismét húsvillát ragadott. Hosszan magyarázták neki a betegség mibenlétét, illetve azt, hogy ő az Egyesült Államok első ismert tünetmentes hastífuszhordozója, ám a tények nem igazán érdekelték. Mary csak azon ügyködött, hogy elszökjön fogvatartóitól, és ez sikerült is neki. A szabadságot azonban csak pár órán át élvezhette, ekkor ugyanis elfogták, kórházba vitték, és erővel mintát vettek tőle. Kiderült, hogy a széklete tele van hastífusz-baktériummal, és az is, hogy nem szokott kezet mosni. Soha. Ezek után nem csoda, hogy ahány háztartásban csak megfordult, betegeket hagyott maga után. A nyomozó az orvosokkal együtt – akiket Mary ugyanolyan fenntartásokkal kezelt – megígértette az asszonnyal, hogy soha többé nem áll be szakácsnak sehová. Mary ezt cseppet sem készségesen megígérte, majd eltűnt.
Márpedig nem megyek karanténba!
Vajon betartotta a szavát? Felfogta, milyen veszélyes betegséget terjeszt? 1915-ben New Yorkban huszonöt beteggel és két halálos áldozattal újabb hastífuszjárványt fedeztek fel. A szakértők Mrs. Brown szakácsnőhöz jutottak el mint a fertőzés forrásához. Találd ki, mi volt a keresztneve! Igen, a mi Marynk szorgoskodott a konyhában korábbi ígérete ellenére, és továbbra sem mosta meg a kezét vécézés után. A közegészségügyi hivatal azonban ezúttal már nem engedte megszökni. Először a North Brother Island-i kórházba utalták be, majd onnan egyenes út vezetett egy helyi nyaralóba, ahonnan engedély nélkül nem költözhetett el. Maryt végre sikerült elkülöníteni a konyhától és a többi embertől. Így, magányosan élt le két évtizedet azon morogva, miért tartják fogságban.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
