tarzan történet

Burroughs a sok vádaskodás és találgatás ellenére állította, a sokak által fikciónak hitt Tarzan-történetnek igenis van valóságalapja. Ám, ha egy kicsit jobban a sztori mögé nézünk, rájövünk, hogy Tarzan igaz története még furcsább is, mint a fikció. 

Több mint 110 éve keressük a válaszokat

Talán nincs olyan kisgyerek, aki ne hallott volna a indáról indára ugráló, közben artikulálatlanul kiabáló férfiról, a dzsungel uráról és a vadon szövetségeséről, a legyőzhetetlen Tarzanról. A legenda szerint a regény és a filmek hősévé lett irodalmi és filmklasszikussá vált figura egy dzsungelben rekedt gyerek volt, akit majmok neveltek fel, és csak később került kapcsolatba az emberekkel. De vajon igaz történeten alapul Tarzan legendája? 

A téma szakértői kiderítették, hogy a Tarzannal kapcsolatos igazság furcsább, mint a fikció.  A lenyűgöző karakter misztikuma már akkor rabul ejtette sokak képzeletét, amikor a mesét Edgar Rice Burroughs először publikálta a The All-Story című magazinban 1912-ben. Azóta a történet minden idők egyik legjobb könyvévé vált, Tarzan teremtésének titka pedig több mint száz éve foglalkoztat bennünket.

Ez a Tarzan-regény alapja

Tarzan története Burroughs regénye szerint arról a kisfiúról szól, akit, miután szülei Afrikában meghalnak, majmok nevelnek fel a dzsungelben. Az évek során megtanulja a majmok életét, és úgy nő fel, hogy a dzsungel egyedüli királya lesz, aki fák indáin hintázik, a rossz emberekkel elbánik, megismerkedik szerelmével, Jane-nel, és végül rájön, hogy ő valóban egy angol lord. 

Mi ihlette az írót a Tarzan történetének megírására?

Szinte a mai napig költői a kérdés, hogy Burroughs vajon honnan vette sikersorozatának ötletét, ahogyan az is, hogy a sztori valóban igaz történetből származik-e. Ez részben azért van, mert a szerző maga is hozzájárult ahhoz, hogy az igazság szinte soha ne derülhessen ki. Burroughs mindig azt állította, csak azért írt, hogy megélhetése legyen, bár kreatív zsenialitása tagadhatatlan. Mindig is ragaszkodott ahhoz az elmélethez, hogy az írás során elsődleges forrása Romulus és Remus, Róma alapítóinak története volt, akiket egy nőstényfarkas fogadott örökbe.

Burroughs jól ismerte a görög és a római klasszikusokat, melyeket iskolai évei alatt tanult meg. Vélhetően ő is a hőseposzokat alapul véve formálta meséjének minden egyes történetét.

Plágiummal vádolták a szerzőt

Burroughs nem véletlenül nem fedte fel regényötletének eredetét. Azzal vádolták, hogy Tarzan történetével lemásolta a Rudyard Kipling által írt Dzsungel könyvét, amely évekkel korábban, 1894-ben jelent meg, valamint Mauglit, a farkasok által nevelt fiút, aki szintén állatokkal barátkozott. 

De nem Kipling volt az első író, aki a civilizációtól a vadonban elszigetelődő ember ötletével állt elő művében. A 19. században volt néhány kitalált történet, amely szintén erre a cselekményre alapozott. Mint sok más irodalmi mű esetében, ebben az esetben is nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon ki állt elő az eredeti ötlettel, vagyis, hogy Tarzan az első, vagy csupán utánzata a korábban megjelent történeteknek. Burroughs rafinált módon soha nem társított semmilyen valós inspirációt a karakterhez, és határozottan tagadta, hogy Kipling karaktere bármilyen hatást gyakorolt volna rá.

Vajon Tarzan történetéből mi lehet igaz?

Nem véletlen tehát, hogy évtizedek óta folyik a találgatás, vajon Tarzan valóban egy valós, létező személy volt, vagy csupán Burroughs képzeletének szüleménye. Egy egyetemi professzorral folytatott levelezésben Burroughs tett utalást egy majmok által örökbe fogadott hajótörött tengerész történetéről, de erre vonatkozó hiteles forrást a levél címzettje soha nem talált.

A Tarzan-regényhez kapcsolódó mítosz mögött álló férfi első története is azt állítja, hogy a mese igaz lehet, csupán a neveket változtatta meg a szerző. Ebből fakad Tarzan veleszületett előkelősége, és annak különlegessége, hogy emberszabású majmok nevelték fel. Ennek köszönhető, hogy emberi intelligenciával párosultak az állatokhoz hasonlóan működő érzékszervei, valamint szintén az állatokra jellemző ravaszsággal rendelkezett.

Ő volt a „valódi” Tarzan?

Több Tarzan-legendával foglalkozó cikk is azt állítja, hogy az állítólagos valós Tarzan nem volt más, mint William Mildin, Streatham 14. grófja. Egy, az idős Mildin által kézzel írt emlékirat szerint a gróf éveket töltött az afrikai vadonban, ahogyan Tarzan is, miután hajótörést szenvedett. 

Visszaemlékezésében így írt erről:

„Csak 11 éves voltam, amikor gyermeki haragomban megszöktem otthonról, és kabinos fiúknak álltam a négyárbocos vitorlás, az Antilla fedélzetén, amely afrikai kikötőkbe tartott.”

A hajó, amin utazott, végül egy háromnapos vihar során megsemmisült, ám a katasztrófát állítása szerint Mildin túlélte, mert belekapaszkodott a hajóroncs egy darabjába. Visszaemlékezése szerint a víz valahol Pointe Noire és Libreville között vetette partra. Később hivatalos dokumentumokkal bizonyították, hogy az Antilla maradványait 1868-ban megtalálták.

Mildin visszaemlékezései azt állítják, hogy egy csoport majommal találkozott, amely tagjai táplálékkal látták el, és mint írja, valamilyen furcsa oknál fogva nem félt tőlük, mert ijesztő megjelenésük ellenére szelídek és ártalmatlanok voltak. Ám, miután a majmoktól kapott diót és gyökeret megette, rettenetesen rosszul lett. Elmondása szerint úgy tűnt, hogy a majmok ezt is megértették, és szenvedése közepette egy nőstény a karjaiba vette.

Mildin a szívességet azzal viszonozta, hogy tüzet rakott és szerszámokat lopott nekik egy bennszülött településről, hogy megkönnyítse a rönkök alatt lévő gyökerek ásását, illetve ágakat gyűjtött, hogy faházat készítsen. Mildin soha nem állította, hogy az állatok vezetője lett. A gróf végül visszatért hazájába.

A valós történet is átverés volt

Mindent összevetve a legfrissebb elmélet szerint Tarzan valójában soha nem létezett. Az „igazi” Tarzan története maga is kitalált sztori, amely immár bizonyított tény. „A Man's Adventure Magazine 1959. márciusi száma azt állította, hogy a Tarzan-történet William Charles Mildin, Streatham 14. grófjának valós történetén alapult, de maga ez az állítás átverés volt.
Kiderült, hogy Mildin összes naplóbejegyzése és minden történetét alátámasztó bizonyítéka csak kitaláció. Kiderült továbbá az is, hogy William Midlin grófja sosem létezett.

Tudósok megtalálhatták a helyet, ahol – az elveszett világ nem is ott van, ahol eddig gondolták.