A francia gyarmati időszakot követően Vietnámot kettéosztották: északon Ho Shi Minh vezetésével kommunista állam jött létre, míg az ország déli egyharmadában Bao Dai császár irányításával alakult rivális hatalom. 1955-ben Dél-Vietnám miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem egy meghamisított népszavazással eltávolította hatalmából a császárt, és kikiáltotta a Vietnámi Köztársaságot, amelynek elnökeként teljhatalmat gyakorolt az ország felett. A katolikus hitben nevelkedett Diem szigorúan korlátozta a buddhista hit gyakorlását, támadásokat szervezett a pagodák ellen és betiltotta a buddhista zászló használatát – rendelkezései komoly ellenállást váltottak ki a buddhista lakosságból.
Az USA legrégebbi hírügynökségének számító AP (Associated Press) 1961-ben – amikor már évek óta folyt a konfliktus a partizánakciókat végrehajtó kommunisták és az amerikaiak által támogatott Diem-rezsim között – úgy döntött, állandó tudósítót küld Dél-Vietnám fővárosába, Saigonba: a feladatra egy fiatal, ambiciózus fotóriportert, Malcolm Wilde Browne-t szemelték ki, aki korábban katonaként tudósításokat küldött haza a koreai háborúból. A harmincéves Browne nagy elánnal vetette bele magát a munkába, szándékosan kereste a szenzációt jelentő szituációkat, és jelentős kapcsolati hálót épített ki, hogy mindig időben értesülhessen a fontos eseményekről.
1963. május 8-án egy csoport buddhista szerzetes tiltakozó akcióként a betiltott zászlót lengette az egykori császári főváros, Hue utcáin – a Diem által kivezényelt katonaság sortűzzel oszlatta fel a tüntetést, melyben kilencen életüket vesztették. A szerzetesek nem adták fel, a következő hetekben újabb tiltakozásokat, illetve megemlékezéseket tartottak, június 10-én pedig az amerikai újságírók megneszelték, hogy másnap reggel valami igazán drasztikus dolog fog történni Saigonban, a kambodzsai nagykövetség előtti forgalmas kereszteződésnél.
A legtöbb riporter figyelmen kívül hagyta az információt, Browne azonban kiment a helyszínre, ahol 350 szerzetes vonult fel vietnámi és angol nyelvű transzparensekkel, vallásszabadságot és egyenlő bánásmódot követelve a kormánytól. A már-már vallásos áhítatban telt „ceremónia” során az egyik szerzetes, Thich Quang Duc leült az útra, majd, miután társai mintegy húszliternyi benzint öntöttek rá, gyufával felgyújtotta magát. A szerzetes a járókelők szeme láttára égett halálra, miközben meditatív állapotban ült és mozdulatlanul, és szó nélkül tűrte, hogy a lángok elemésszék – arcán egyetlen rándulást sem lehetett észrevenni.
A döbbenetes tragédiáról Browne több képet is készített, melyek fél napon belül bejárták a világsajtót, és végleg befeketítették Dien rendszerét Amerika és a nyugati országok szemében – a nemzetközi nyomás hatására az elnök reformokat jelentett be, amelyek csillapítanák a buddhista közösség ellenérzéseit, ezek végrehajtására azonban csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem került sor. A tiltakozó akciók folytatódtak, míg végül novemberben egy, az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével történt katonai puccs leváltotta hatalmából Diemet, akit megbuktatása másnapján kivégeztek.
A szerzetes haláláról készült képről John F. Kennedy elnök úgy nyilatkozott: „soha egyetlen fotó sem tudott még akkora érzelmeket kiváltani, mint ez”, hamarosan pedig megemelte a Vietnámban állomásozó amerikai haderő létszámát. Browne munkája elnyerte az év sajtófotódíját, és a Pulitzer-díjat is elhozta készítőjének, aki néhány évvel később kilépett az AP kötelékéből, és szabadúszóként, illetve a New York Times számára dolgozott a következő évtizedekben. A letaglózó erejű fénykép a ’90-es évek elején ismét bekerült a köztudatba a Rage Against the Machine zenekarnak köszönhetően, akik első nagylemezük borítóján szerepeltették azt.
