Rózsavölgyi Márk zeneszerző, hegedűművész, a csárdás műzenéjének atyja rendkívüli tehetség volt, munkássága a mai napig egyedülálló. Talán nem véletlen, hogy haláláig szoros barátság fűzte egy másik zseniális művészhez, Petőfi Sándorhoz. A költő 1844-ben elismerő cikket írt játékáról, majd halálakor költeményében örökítette meg alakját.
Rózsavölgyi Márk Balassagyarmaton Rosenthal Marcusként ortodox zsidó családban született 1789-ben, igazi, a magyar népi kultúra iránt elkötelezett hazafi volt. Sírja ma is a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben található.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Különböző zenei hagyományok találkozása
A klasszikus verbunkos muzsika utolsó nagy reprezentánsa igazi magyar kultúrkincset hagyott maga után. A balassagyarmati Rosenthal család igazi zenészcsalád volt: Rózsavölgyi Márk édesapja, Mordhele Rosenthal egy ideig a bonyhádi klezmerek (zsidó zenekar) vezetője volt, jól ismerte a falusi zsidó és a magyar népzenei hagyományt is. Fiát, Márkot, nyolcévesen kezdte hegedűre tanítani.
A családtörténet tipikus kelet-közép-európai zsidó történet, akárcsak a Napfény íze hősei, ők is azt az utat választották, hogy magyarrá váljanak nemzeti identitásukban. Rózsavölgyi nemcsak tehetséges zenész volt, de hamar felismerte azt, hogy a magyar parasztság népzenéje nemcsak „felgyűjtésre” érdemes, hanem a magas kultúra zenéjébe beemelendő, egyedülálló lehetőség. A csárdás atyjaként elhíresült zeneszerző, a legismertebb magyar tánc motívumait komponált műveiben használta fel és tette széles körben ismerté a korabeli társasági élet elit köreiben.
A verbunkos a XVIII. század második felében kialakult zenei műfaj, amely a német werbung szóból ered és magyarul toborzást jelent, a magyar parasztlegények katonai szolgálatra való toborozása ugyanis ekkoriban tánccal egybekötött verbuválással történt. Mária Terézia uralkodása idején az ehhez alkalmazott zenét elsősorban rezesbanda, gyakran cseh fúvószenekar játszotta. A magyar területeken viszont cigányzenészeket vontak be a verbuválásba. A XVIII. század végére új magyar verbunkos zenei és táncstílus jött létre, amely a magyar népzenéből származott. A magyar verbunkos a cigányzenészekkel lett népszerű a környező területeken is: a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, Kárpátalján, Morvaországban vagy a bánáti bolgároknál. Erre a jellegzetes zenére és táncra figyelt fel Rózsavölgyi és tette világhírűvé műveiben a különleges hagyományt.
A Magyar Nóták jelentősége
1824-ben Rózsavölgyi Márk kapcsolatba került a Veszprémvármegyei Zenetársasággal. E társaság azzal a céllal alakult, hogy összegyűjtse, és a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből c. sorozatban nyomtatásban is közkinccsé tegye a magyar nemzeti muzsika értékeit. A 136 magyar táncot tartalmazó füzetben Rózsavölgyinek 18 műve látott napvilágot.
A tizenöt kisebb kiadványban közölt Magyar Nóták nem a mai értelemben vett „magyar nóták”, a sorozat a magyar zenetörténet szempontjából nézve is igen jelentős. Veszprém megye különösen alkalmas volt ilyen nagyszabású mozgalom életre hívására, a megyében népszerű volt a magyar muzsika, de a kor nemzetközi művészi zenéje is, a megyei jómódú urak pénzadománnyal támogatták a mozgalmat, és hangsúlyozták, hogy „mindenekelőtt szellemi igényük is a magyar muzsika megörökítése”.
Rózsavölgyi 1808-ban Pestre költözött, ahol egy nagykereskedőnél könyvelő lett. Nagyon hamar Pesten is felfedezték kiváló zenei képességeit, virtuóz hegedűtudását, s meghívták a Magyar Színházhoz hegedűsnek, az előadások zenei irányítójának. 1812-ben az Angyal Bandi bemutatójának plakátján már zeneszerzőként olvashatjuk a nevét. 1813-ban nagy hangversenykörútra indult, melynek célja Oroszország volt.
Rózsavölgyi öröksége
Zsidósága miatt életében rengeteg intrika érte, a közönség mégis a verbunkos hagyomány autentikus művelőjének látta. A korban a nemzeti öntudat harcolt a magyar színpad megteremtéséért, amivel többen a magyar tánc felé igyekeztek a közfigyelmet terelni, nemzeti ügyként tekintettek arra, hogy a báltermekbe bekerüljön a magyar tánc. Rózsavölgyi ebben a folyamatban vett részt, és valószínűleg nem véletlen, hogy a verbunkostól a csárdásig ívelő stiláris fejlődés épp az ő nevével függött össze.
Rózsavölgyi élete és munkája fontos példa az utókor számára is a különböző kultúrák közös motívumkészletének megragadására, valamint a nemzeti szimbólumrendszerek, jelen esetben a magyar néptánc (csárdás és verbunk) motívumainak mélyebb megértésére, összeegyeztethetőségére. A családi hagyományt fia, Rózsavölgyi Gyula vitte tovább, aki a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó megalapításával jelentősen hozzájárult a magyar zene világhírnevéhez.
