pszichoanalízis ferenczi sándor pálos elma

A 36 éves idegorvos, Ferenczi Sándor Sigmund Freud nagy tisztelője és barátja volt. Kettejük levelezése azonban nem csak szakmai kérdésekről szólt: Ferenczi rendszeresen beszámolt mesterének magánéleti problémáiról is. Ferenczi először 1909-ben tett említést  kapcsolatáról, amely a nála nyolc évvel idősebb, férjezett barátnőjéhez, Pálos Gizellához fűzte, immár több mint tíz éve: „… az az igaz viszony, mely köztünk lehetséges, talán még kevésbé teszi lehetővé számomra, hogy egy másik nőhöz kössem magam tartósan, ámbár hogy más nők iránt is érzek szexuális vágyat, mind neki, mind magamnak bevallottam, sőt mi több, még korát is szemére vetettem. Sok mindenki ő számomra, ehhez aligha férhet kétség: szerető, barát, anya, tudományos téren pedig tanítvány, vagyis gyermek.”

Pálos Gizellának két nagylánya volt: Magda ekkor 20 éves, Elma pedig 22. Magda Ferenczi öccsével, Lajossal alkotott egy párt, és Elma is házasságra készült. Amikor anyjával és Ferenczivel Bécsbe látogattak, a magyar pszichoanalitikus megkérte Freudot, hogy „egy nehéz ügyben (a leány házasodása és szerelmi ügye)” adjon nekik tanácsot. Freud fogadta Elmát, majd azzal a meglepő diagnózissal szolgált, hogy a lány korai demenciában szenved. „Kevéssé vett részt a beszélgetésben, és többnyire üres arckifejezéssel ült” – számolt be Freud az analízisről Ferenczinek, aki ezek után úgy döntött, maga veszi analízisbe Elmát. Az analízis nem haladt a terv szerint, Elmát megviselte, hogy egy férfi, akivel korábban szerelmi kapcsolata volt, öngyilkosságot követett el miatta, Ferenczi pedig bevallotta Freudnak, hogy arról fantáziál, hogy Elmát feleségül veszi – bár ekkor még úgy gondolja, mindez csak azért fordulhatott meg a fejében, hogy Gizellához fűződő kötődése alól egy kissé mentesüljön.

Vedd el a lányát

Ferenczi elmondta Gizellának, milyen érzéseket táplál a lánya iránt, a nő pedig „rendíthetetlenül kedves és szeretetteljes” magatartással fogadta a hírt. Az analízis megkezdése után fél évvel pedig már arról írt Ferenczi Freudnak, hogy az Elmával kötendő házasság „eldöntött ügynek látszik. De még hiányzik az atyai áldás”. Freud figyelmeztette magyar kollégáját, hogy milyen kockázat rejlik egy olyan házasságban, amely annak az elhallgatására épül, hogy a férfi „korábban a szó legteljesebb értelmében az anya szeretője volt”, de végül nem ez hiúsította meg a villámházasságot, hanem az elmaradó atyai beleegyezés. Ekkor Ferenczi ismét Freudhoz irányítja a lányt. 

Bizonyítsd be!

Freud infantilisnek, kényszeresnek látja Elmát, aki nehezen tud túllépni a Ferenczihez fűződő kapcsolatán. Ferenczinek viszont, úgy tűnik, ez nem okoz különösebb nehézséget: „a G. asszonnyal való meghitt és szeretetteli érintkezés, valamint az Önnel való tudományos kapcsolat kellő kárpótlást nyújt a veszendőbe ment családi boldogságért” – írja. Elma az analízis után visszatér Budapestre, ahol – érthető módon – türelmetlenül várja, mit hoz számára a jövő. Anyja, Gizella továbbra is feleségül adná őt Ferenczihez, a pszichológus viszont úgy látja, a lány „mint szexuális tárgy (!) is kevésbé vonzóvá vált számomra”. Ferenczi mindazonáltal még mindig nem határozott, úgy érzi, Elmának be kell bizonyítania, hogy alkalmas és vonzó jelölt az ő számára. 

A nő veszélyes, csábító lény

1912 tavaszán Ferenczi ismét analizálni kezdi Elmát, és teljes őszinteséget vár tőle. Korabeli szexizmussal így ír róla: „Néha az a benyomásom, mint feleség és anya meg tudna felelni az én, persze csökkentett várakozásaimnak – feltéve, hogy belátja és eltűri, az anyjával való érzelmi és szellemi kapcsolatom változatlan formában él tovább.” Elma mindeközben egyre szerelmesebb: „Ha egyszer el is fogadod tőle, hogy Érted élhetnék, akkor sem tudnám megmutatni Neked, mennyire a Tiéd szeretnék lenni” – írja Ferenczinek, aki természetesen lefordítja és elküldi ezt a szerelmes levelet Freudnak. Ferenczi csábítónak, kacérnak, gonosznak festi le a szerelmes Elmát, összhangban azzal a korabeli szexista elképzeléssel, miszerint a nők elszánt csábítók, akiket féken kell tartani. (Közben azt bizonygatja Freudnak, hogy már nincs rá erős szexuális hatással a lány.) Az anya, Gizella, aki eddig mint áldott jó asszony, szellemi és érzelmi társ jelent meg a levelekben és a háromszögben, egyre nehezebben viseli a helyzetet, és tudatja Ferenczivel, hogy ha létrejön a házasság, szeretne kilépni a férfi életéből. 

Két házasság

Végül Elma az, akinek elfogy a türelme ebben a kegyetlen játékban. 1914-ben férjhez megy, és az Amerikai Egyesült Államokba költözik. Az Elma-epizód azonban még sokáig kísérti Ferenczit: amikor egy fiatal páciensét az első alkalommal megcsókolja, „az Elma-eset ismétlődésétől” tart. (Ez nem következett be, mert a fiatal nőt is elutasította végül, az pedig öngyilkos lett a Ferenczi iránt táplált szerelem miatt.) Ferenczi végül 1919-ben vette feleségül – Freud unszolására – a már két éve elvált Gizellát. 

Elma házassága nem volt boldog. Tíz éven belül elvált férjétől, a norvég származású John Laurviktól. Budapesten, Lisszabonban, majd Bernben élt, ez utóbbi városba követte nővére, Magda és anyja, Gizella is – aki Ferenczi 1933-ban bekövetkezett halála óta özvegy volt. Emma és Magda édesanyjuk halála után New Yorkba költöztek. Egy év különbséggel távoztak az élők sorából: Elma 1972-ben, Magda 1973-ban hunyt el.