Ha már nemrég megfejtettük a macskajaj szó rejtélyét, nézzük meg azt is, miért mondogatják a másnapossággal küzdőknek, hogy „kutyaharapást szőrével”.
Ami a bajt, keserűséget okozta, az is fogja elmulasztani – erre a bölcsességre utal a kutyaharapást szőrével/szőrivel szólásunk, amely a teljesebb Kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani formából rövidült. A kifejezést, mely egyébként a németben és az angolban is igen elterjedt (Hundshaare auflegen = kutyaszőrt rátenni, take a hair of the dog that bit you = annak a kutyának a szőrét venni, amelyik megharapott), már az ókorban is előszeretettel használták, és akkor még szó szerint azt értették alatta, hogy a kutyaharapást kutyaszőrrel érdemes kezelni.
„A szólás valóban a népi gyógyászat egyik eljárásmódjából ered: régen úgy gondolták, hogy a veszett kutya harapása ellen a legjobb gyógymód, ha a sebre kutyaszőrt teszünk, mégpedig lehetőleg ugyanazét a kutyáét, amelyik harapott. Voltaképpen a homeopatikus gyógyászat alapelvével van itt dolgunk: hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani” – magyarázza Forgács Tamás „Állati” szólások és közmondások című könyvében. Már a híres római természettudós, Caius Plinius Secundus is említi egy írásában a gyógymódot, mely még a múlt században is bevett szokás volt.
Mára némiképp átalakult a szólás jelentése, leggyakrabban abban az értelemben használják, hogy ’a másnaposságot újabb alkoholfogyasztással gyógyítani’. Az új keletű jelentés alapja a mértéktelen alkoholfogyasztás következményeinek a veszett kutya harapásához való hasonlítása, mely párhuzam már egy 16. századi spanyol író, Melchor de Santa Cruz egyik tréfás elbeszélésében is megtalálható. Ebben arról olvashatunk, hogy egy toledói írnok meglátogat egy beteget, aki nagyivó hírében áll. Amikor megkérdezi tőle, mit tesz a gyógyulás érdekében, a páciens azt válaszolja, hogy szőlőlevélből egy tapaszt tettek rá, mire az írnok: „Helyesen cselekedtek, mert ez annak a kutyának a szőre, mely önt megharapta.”
