Halálkastélyt épített a chicagói rém, Amerika első modern sorozatgyilkosa

Az 1860-ban, Herman Webster Mudgett néven született Holmes egy erőszakos, alkoholista apa és egy jámbor lelkű, mélyen vallásos metodista anya gyermekeként nőtt fel New Hampshire államban: az iskolában kiváló tanulónak bizonyult, osztálytársai viszont sokat heccelték, zaklatták. Egy alkalommal tréfából az iskolaorvos irodájába zárták, és arra kényszerítették, hogy közvetlen közelről „ölelkezzen” az ottani kipreparált csontvázzal: saját vallomása szerint először meg volt ijedve, később azonban annyira lenyűgözte a látvány, hogy a holttestek megszállottjává vált, gyakran boncolt fel kisállatokat szabadidejében.

Hullákat csonkított, hogy biztosítási pénzhez jusson 

Nem meglepő, hogy a fiatalember az orvosi pályát választotta, azonban hamar rákapott a szélhámosság ízére: holttesteket lopott a laboratóriumból, majd eltorzította, megcsonkította azokat, és azt hazudta, az illetők balesetben hunytak el, miközben biztosításokat kötött a szerencsétlen elhunytak nevére, és begyűjtötte az ezekből járó pénzeket. 1886-ban Mudgett – aki akkor már kétszer is megnősült, de mindkét házassága zátonyra futott – felvette a H.H. Holmes nevet, és új életet kezdve Chicagóba költözött, nehogy véletlenül fény derüljön a sorozatban elkövetett biztosítási csalásokra.

A nagyvárosban felkereste a súlyos rákbeteg Dr. E. S. Holton patikáját, majd felajánlotta asszisztensi szolgálatait a haldokló férfi feleségének, aki természetesen azonnal rábólintott az önzetlen segítségre: a fiatal, jóképű és szorgos új patikus gyorsan népszerűvé vált a környékbeli hölgyek körében, így Holton halála után is sikerrel vitte tovább a boltot. Holmes felajánlotta az özvegynek, megveszi tőle a patika tulajdonjogát, melybe amaz bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy nem kell elköltöznie az üzlet feletti lakórészből: a szerződés aláírása után azonban az új tulajdonos késlekedett a vételi ár kifizetésével, Mrs. Holton pedig nem sokkal később rejtélyesen köddé vált. A sorsa felől érdeklődőknek Holmes azt válaszolta, az asszony Kaliforniába távozott, gyászában ugyanis jobbnak látta minél távolabb költözni Chicagóból.

Kapóra jött a sorozatgyilkosnak a világkiállítás

Az üzlet jól ment, Holmes pedig harmadszor is megnősült, a házasságot azonban bigámia vádjával később érvénytelenítették – hősünk ugyanis elfelejtett elválni második nejétől –, felesége, Myrta a botrány miatt közös lányukkal együtt elhagyta őt. A kellemetlen eset nem szegte a sikeres patikatulajdonos kedvét, aki megtakarított pénzéből megvásárolta a gyógyszertárral szemközti üresen álló telket, és saját tervei alapján szállodát építtetett rajta: az elbeszélések szerint a Kastélynak elnevezett hatalmas épületet valódi labirintusként alakította ki, tele csapóajtókkal, rejtekhelyekkel, sehová sem vezető folyosókkal, a pincében pedig egy savas kádat és egy krematóriumot is elhelyezett, hogy így szabadulhasson meg bármilyen esetleges terhelő bizonyítéktól.

Hamarosan újabb rejtélyes eltűnésre került sor a környéken: Holmes bérbe adta a Kastély első emeletét ismerősének, Ned Conner ékszerésznek, a férfi azonban idővel összeveszett a feleségével, Juliával, aki a jóképű szállodatulajdonosnak csapta a szelet, és odébbállt. Julia és hároméves lánya, Pearl a nő új szerelme mellett maradtak: az asszony teherbe esett, Holmes pedig azt követelte, vetesse el a magzatot – miután erre nem volt hajlandó, mind ő, mind a lánya nyomtalanul felszívódott. Nem sokkal később Holmes egy feltűnően magas, 183 centi körüli női csontvázat adott el a helyi orvosi egyetemnek – egészen véletlenül Julia is pont ilyen termetű volt...

Az 1893-ban megrendezett világkiállítás kapóra jött a hoteltulajdonos számára, aki 70 szobás gigantikus Kastélyában szívesen látta vendégül az eseményre érkező turisták tömegét. A látogatók nem is sejtették, milyen borzalmak várnak rájuk – a sajtóban később megjelent történetek szerint minimum 50, de akár 200 ember is odaveszhetett a „Halálházban”, akiket Holmes először módszeresen megkínzott, majd megölt, a holttesteket pedig különböző – fentebb ismertetett – módokon tüntette el.

Saját bűntársa árulta el a Halálkastély rémét

A világkiállítást követően azonban megtorpant Chicago gazdasága, és a vendégek is elmaradtak, ezért Holmes továbbállt, a texasi Fort Worth-be költözött, ahol megismerkedett két nővérrel – egyiküknek házasságot ígért, végül azonban mindkettejüket megölte. Belekezdett a Kastély másának építésébe, az anyagi források elapadásával azonban terve meghiúsult, egy szélhámosság miatt pedig rövid időre a hűvösre került – szabadulása után régi bűntársával, a kétes életű asztalossal, Benjamin Pitezellel azonnal újabb biztosítási csalást eszelt ki. A terv szerint Holmes úgy rendezte volna, mintha társa odaveszne egy labortűzben – bizonyítékként egy kipreparált holttesttel állna elő –, a befolyt biztosítási pénzt pedig Pitezel felesége, Carrie kapja, aki belement a szélhámosságba.

Az eltervezett csalás helyett azonban Holmes meggyilkolta Pitezelt, Carrie-nek pedig azt hazudta, a férfi életben van, minden a megbeszéltek szerint történt: meggyőzte a nőt, hogy az ötből három gyermekét bízza a gondjaira, majd a gyerekekkel együtt Kanadába utazott, ahol velük is végzett. Eközben Holmes másik bűntársa, a börtönben ülő Marion Hedgepeth bosszúból, amiért amaz nem fizette ki neki a biztosítási csalásból neki megígért 500 dolláros részt, felnyomta őt a biztosítótársaságnál, akik gyanút fogtak, és ráállították az ügyre a szaktekintélynek számító Pinkerton nyomozóirodát.

A detektívek eljutottak Torontóba, ahol megtalálták két gyermek maradványait a férfi által bérelt kis ház kéményében, végül pedig Bostonban kerítették kézre a gyanúsítottat – az ügyben vizsgálódó rendőrség visszavezette a szálakat Chicagóba, és alaposan átvizsgálta a Kastélyt, ahol emberi csontokra, ékszerekre és ruhákra bukkantak, és feltárták a kínzókamrákat is. Holmes végül Pitezel megölésének vádjával állt bíróság elé, az eljárás során azonban kilenc másik gyilkosságot is sikerült rábizonyítani – az elkövető maga összesen 27 gyilkosságot ismert be, bár halála előtt megváltoztatta vallomását, és csupán két gyilkosságban mondta bűnösnek magát.

Az áldozatok pontos száma máig rejtély

A bulvársajtó természetesen azonnal felkapta a horrorisztikus esetet, ekkor születtek azok a hírek, melyek szerint Holmes legalább 200 gyanútlan turistát gyilkolt meg a horrorhotelben: ugyan máig nem tudni pontosan, a chicagói rém hány emberrel végzett, a történészek és kriminológus szakértők szerint a turisták tömeges megkínzásáról és megöléséről szóló történetek csupán a szenzációra éhes újságírók élénk fantáziájának szüleményei. Holmes többnyire ismerőseivel, vele személyes vagy üzleti kapcsolatban álló személyekkel végzett, és a beismert 27 eseten kívül nem valószínű, hogy sokkal több élet száradna a lelkén – természetesen ez is borzalmas szám, és semmivel sem kisebbíti a sorozatgyilkos döbbenetes bűneit.

A bíróság bűnösnek találta, és kötél általi halálra ítélte Holmest, az ítéletet a philadelphiai állami börtönben hajtották végre 1896. május 7-én reggel. A sajtó által „Halálháznak” és „Halálszállónak” nevezett Kastély épülete még az előző évben leégett – az újságok értesülései szerint két ember osont be az épületbe, és távozott sietősen az ominózus estén –, a romokat 1938-ban takarították el véglegesen.