Saját ékszereit adta el, hogy elkészülhessen az első magyar Biblia vakok számára

Éberling Nagy Pálma Budapesten született Éberling Gusztáv német származású kereskedő és az osztrák származású Romeiser Hermin gyermekeként 1874. december 24-én. Jó anyagi körülmények között látta meg a napvilágot, édesanyja jómódú családjának vaskereskedése volt Budapesten, az első, teljes egészében vasból készült ekét a család cége importálta Magyarországra.

Udvarló az abbáziai peronon

Pálma korán árvaságra jutott: kilencéves korában elvesztette édesanyját, majd nem sokkal később édesapját is, ezután Romeiser nagyszülei nevelték. Egy bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Matolcsy Miklóssal, aki gyógyszerész tanársegéd volt a Budapesti Tudományegyetem Vegytani Intézetében. A békeidőkben minden fiatal lánynak volt egy füzete, a táncrend, amelybe be kellett írni magukat a fiatalembereknek, hogy ki melyik táncot foglalja le. Az ifjú gyógyszerész elkérte Pálmától a táncrendet, és keresztben minden táncra beírta magát. Így kezdődött a szerelmük.

Eleinte mindkét család ellenezte a fiatalok kapcsolatát, mert a Matolcsyak nem szerettek volna katolikus és német menyet a családba, míg a Romeiser család nem tartotta biztos egzisztenciának az ifjú gyógyszerész tanársegédet. Az udvarló azonban nem adta fel. A családi legendárium szerint a beteges Pálmát nagyszülei Abbáziába vitték, hogy a tengeri sós levegő megerősítse tüdejét, és elfelejtse udvarlóját is. Azonban amikor a tengerparti üdülőhelyre érkeztek, a peronon az ifjú Matolcsy várta őket. A család ezután belátta, hogy nem állhat a fiatalok közé, így 1896 nyarán a Kálvin téri református templomban Szász Károly püspök összeadta a fiatal párt.

Pápistából kálvinista

A fiatalok a Boráros térre költöztek, és Pálma a Bakáts téri templomba járt misére. Egyszer eljött hozzá látogatóba a református püspök lánya, akivel hamar összebarátkozott. A Szász lány meghívta egy közösségbe, a Kálvin tér közelébe, ahol református és evangélikus papok béreltek egy lakást, és bibliaórákat tartottak. Később ők alapították meg a Bethánia Szövetséget. Pálma boldogan ment a bibliaórákra, olyannyira, hogy egyszer hazament és közölte, hogy áttér a református vallásra. Épp anyósa volt, aki csak nagyon nehezen engedett, mert attól tartott, hogy az ismerősök azt fogják gondolni, hogy ő erőltette az áttérést.

Az I. világháború és következményei

Pálmának és Miklósnak nyolc gyermeke született, közülük hat élte meg a felnőttkort. A család kétlaki életet élt, a korábban említett Boráros téri lakásuk mellett sok időt töltöttek Farmoson, a kúriájukban is.

Az első világháború alatt százezrek sérültek és nyomorodtak meg, és rengetegen vesztették el látásukat is a fronton. Hozzávetőleg harmincezer vakot tartottak nyilván, a férfiak háborús sérülése mellett a nők részben születéskor, részben baleset következtében veszítették el szemük világát. Akkor jött létre egyházi kezdeményezésre a Vakmisszió, amely központi állami ellátás híján foglalkozott a látássérültekkel, akik közül sokan munka, lakhely és ennivaló nélkül voltak.

Pálma a háztartás vezetése mellett a háború utolsó évében bekapcsolódott a sebesültek ápolásába – ekkor szembesült a vakok helyzetével. A Vakmisszióban tevékenykedve kórust is szervezett a vak lányoknak, és elvitte őket Farmosra is üdülni, ahol a helybéli lányokkal együtt kosárfonást is tanultak. A testi ápolás mellett Pálma bibliaórákat is tartott számukra, és ekkor döbbent rá, hogy a vakoknak nincs Bibliája.

A fegyvergyáros, aki pisztoly mellett nyomdagépet tervezett

Tudomására jutott, hogy Frommer Rudolf fegyvergyáros és feltaláló, a Frommer-pisztolyok atyja megtervezett és megépített egy Braille-írású nyomdagépet, amely kiváló minőségben tudott könyvet nyomtatni vakok számára. Pálma felkereste a fegyvergyárost, és arra kérte, adja el neki a gép elkészült egyetlen példányát. Frommer azonban vonakodott, azt mondta, hogy a gép nem eladó. Az asszony ekkor közölte vele, hogy vakoknak szeretne Bibliát nyomtatni, mire Frommer hosszas gondolkodás után beleegyezett, hogy 40 ezer aranykoronáért – hatalmas összegért – eladja a nyomdagépet.

Pálma és bibliakörös nőtársai eladták arany ékszereiket, a református egyház is adománnyal járult hozzá a gyűjtéshez, hogy ki tudják fizetni a nyomdagépet, de természetesen ez sem volt elég. Ekkor levelet írt különböző Biblia-társaságoknak, hogy ki szeretné nyomtatni a magyar vakoknak a Bibliát, van is erre alkalmas gép, de nem tudják kifizetni, ezért kéri, hogy támogassák a nemes ügyet. Többek között az angol Biblia-társaságnak is küldött levelet – és néhány hónappal később érkezett egy levél Farmosra, Angliából. Pálma még ki sem bontotta, már mondta családjának, hogy megérkezett a nyomdagép ára. És valóban: a levélben annyi pénz volt, amiből a korábban összegyűjtött összeggel együtt már meg tudták venni a nyomdagépet.

A nyomda dolgozni kezd

A nyomdát Farmoson helyezték üzembe 1925-ben, a Matolcsy kúria mellett álló kis épületben. A teljes Braille-biblia kiadását mintegy 120 példányban tervezték kinyomtatni, és ez néhány kötet híján el is készült. Egy kötet méretét tekintve egy nagyobb lexikonnak felelt meg, mert a Braille-írást csak kemény, vastag papírra lehetett nyomtatni, és az írásjelek sajátossága miatt az ilyen könyvek terjedelmesebbek az átlagosnál. Csak Lukács evangéliuma két vastag könyvet töltött meg. A teljes Biblia végül 5-6 könyvespolcra fért el.

Pálma tanította a vakokat a Braille-írás olvasására. A köteteket mindenki ingyen kapta olvasásra, és elolvasás után vissza kellett küldeni, ezután kaphatta meg a következőt. Farmos településen a postahivatal megnyitása is a Bibliának köszönhető: ez az asszony férjének, Miklósnak az érdeme, mert olyan forgalmat bonyolított a kötetek szállítása, ami külön intézményt tett szükségessé.

Mindvégig a vakokat szolgálta

Pálma egész életében sokat betegeskedett, gyerekkorától gyenge fizikumú volt, de nem panaszkodott, és 1936. december 2-án bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott. Mindvégig a vakokat szolgálta, ezért 2018 decemberében a Vakok Intézete emlékére táblát helyezett el a farmosi Matolcsy-kúria falán. Férje két évvel imádott felesége elvesztése után halt meg agyvérzésben.

A nyomdagép az asszony végrendelete szerint a Református Egyházra szállt, azonban sokáig egy pincében tárolták. Később a kinyomtatott Bibliák is szétszóródtak. Egyes könyvtárakban találhatók még kötetek, a debreceni Nagykönyvtárban egyetlen példány található a sorozatból, amelybe Éberling Nagy Pálma ezt írta bele: „Ezt 1928-ban Farmoson fejeztem be”.