Ami tönkremegy, amit gondatlan, rossz bánásmód miatt a teljes pusztulás fenyeget, az az ebek harmincadjára kerül. Többnyire élettelen alanyokra, tárgyakra vonatkoztatva használjuk a kifejezést, személyek esetében pedig inkább ’komoly anyagi veszteség éri, sok pénzt veszít’ értelemben. De vajon honnan ered ez a szólásmondásunk? Miért pont ebek, és miért pont harmincad szerepel benne?
A válasz O. Nagy Gábor szerint a régi magyar közgazdasági életben keresendő, a harmincad ugyanis nem másra utal, mint a Szent István király által bevezetett harmincadvámra.
A harmincad az olyan vámoknak a neve volt, amelyeket részben az ország határain az államkincstárnak, részben pedig az ország belsejében kiváltságokkal rendelkező nemes urak, városok, esetleg egyházi méltóságok javára kellett megfizetni. Az elnevezés abból ered, hogy vámként a kivitt vagy behozott áruk értékének harmincad részét kellett megfizetni, vagy természetben átadni az áru megfelelő részét.
- Az 1850-es évekig az „osztrák értékű” forint 60 krajcárból állt, vagyis 2 krajcár 1 forintnak a 30-ad része volt.
- Szent István uralkodása óta az a vámszabály (harmincadvám) volt érvényben, hogy a határon átvitt árukért a felbecsült érték harmincad részét, azaz az osztrák időkben 1 forint után 2 krajcárt kellett megfizetni. Ez volt a kincstár egyik legfontosabb bevételi forrása.
- A harmincadot a harmincadvám-hivatal szedte be, amely a Habsburg-uralom idején a Harmincad utcában (korábban Vám köz) volt Pesten, a mai Gerbaud cukrászda helyén.
De hogy kerülnek a képbe az ebek?
Úgy, hogy régen a kóbor kutyák csapatokba verődve gyakran rátámadtak az útjukba kerülő emberre is. Ha ilyenkor az illető ruházatának, netán testének egy-egy darabja a kutyák fogai közt maradt, azt nevezték az ebek harmincadjának. Megvámolták a kutyák. Az ebek harmincadjára jutott – akár még el tudott menekülni a rátörő ebek elől, akár mint temetetlenül hagyott holttest vált a kutyák vacsorájává. Hát itt van a kutya elásva!
Forgács Tamás szerint ez utóbbi esetre utalhat némely átkozódásunk is, mint például a Hogy a kutyák egyenek meg! vagy az egyik régi szólásgyűjteményünkben olvasható mint az dögöt, csak ki kell vetni az ebeknek hasonlatra. „Régen ugyanis jórészt kóborló, félvad kutyák falták fel a gazdátlan hulladékot, akárcsak az elhullott dögöket vagy nemritkán a fegyveres összetűzésekben elhunyt embereket is. Mivel azonban csak olyan dolog válhatott a kutyák prédájává, amelyre senki sem vigyázott, ami senkinek sem kellett, a szólás jelentése idővel alkalmassá vált gazdátlan, magára hagyott javak jellemzésére is” – írja Forgács „Állati” szólások és közmondások című könyvében.
Források:
- O. Nagy Gábor: Mi fán terem? – Magyar szólások eredete
- Bárdosi Vilmos: Magyar szólástár
- Bárdosi Vilmos: Itt van a kutya elásva! Állatneves magyar szólások, közmondások szótára
- Forgács Tamás: „Állati” szólások és közmondások – A felfuvalkodott békától a szomszéd tehenéig
Ha tetszett a cikk, olvasd el sorozatunk többi részét is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
