amerika amerikai egyesült államok történelem 17. század telepesek kolónia mayflower plymouth thomas granger szodómia bestialitás zoofília bűneset szex halálos ítélet bíróság biblia akasztás

Hamar megjelent a bűn az Újvilágban

Az I. Jakab angol király üldözései elől az Újvilágba zarándokolt puritánok első csoportja 1620 őszén kelt át az Atlanti-óceánon a Mayflower nevű hajón, hogy létrehozza saját kolóniáját távol Európától és a vallási türelmetlenségtől. A híres vitorlás 135 utasának kevesebb mint a fele élte túl a nehézkes tengeri vándorutat és a kíméletlen telet, a következő tavasszal azonban a megmaradt zarándokok a mai Massachusetts állam területén Új-Plymouth néven megalapították Észak-Amerika első állandó, európai kivándorlók által lakott települését.

A kezdeti nehézségek ellenére a kolónia gyors fejlődésnek indult, néhány évtizeddel később már több mint 2000 lakos népesítette be – nem meglepő, hogy idővel a bűn is megjelent a puritán telepesek körében. Az első, bizonyíthatóan halálra ítélt és kivégzett személy a későbbi Egyesült Államok történelmében a Mayflower egyik utasa, egy John Billington nevű, 50 éves férfi volt, akit 1630-ban akasztottak fel, miután meggyilkolta egy haragosát, aki szintén a legendás hajó fedélzetén érkezett az Újvilágba.

Billington bűne és az érte elnyert méltó büntetés nem számít igazán kirívónak, egy későbbi, 1642-es eset azonban, melyben Amerika első fiatalkorú bűnelkövetője került bitóra, alaposan felkavarta a lakók kedélyeit, és a sikerek dacára kétségbe vonta magát az ötletet is, hogy érdemes meghódítani az új kontinenst.

Istállóban kapták rajta a zoofil kamasz fiút

Az esetről a kolónia kormányzója, William Bradford számolt be naplójában: a 16-17 év körüli Thomas Granger egy vagyonos és köztiszteletben álló gazda, Love Brewster inasaként szolgált, szabadidejében pedig – természetesen titokban – hétköznapinak nem igazán mondható, négylábú vagy éppen szárnyas szexuális partnerek társaságát élvezte. Balszerencséjére egyik társa éppen akkor sétált be az istállóba, amikor a kamasz fiú egy nőstény lóval létesített testi kapcsolatot – a megdöbbent férfi rögvest értesítette urát és a hatóságokat, Granger pedig azonnal a rácsok mögött találta magát.

A vizsgálóbíró alaposan kifaggatta a szodómián kapott fiút, aki nem csupán beismerte, hogy tényleg egy kancával közösült, amikor rányitottak, de számos más esetet is bevallott: elmondása szerint a ló mellett – mely gyakori partnere volt – egy tehénnel, két kecskével, két borjúval, egy pulykával és több birkával is intim viszonyba került korábban. Mivel ezt megelőzően nem volt példa hasonlóan kirívó paráználkodásra a kolónia történetében, a kormányzó egy háromfős, lelkészekből álló tanácsot hívott össze, akik színe előtt Granger megismételte a korábban elmondott vallomást, ezután harmadszorra, a bírósági tárgyaláson, a telepesek nyílt színe előtt is beismerte bűneit.

A Biblia kimondta: a bűnös és „partnerei” is halállal lakoljanak

A tárgyalás nem csak a sokkoló vád miatt volt érdekes látványosság: a hatóságok alapos kutatómunkával megpróbálták azonosítani a Granger által meggyalázott állatokat, majd az inkriminált jószágokat – elismerték, hogy néhány birka kimaradhatott a sorból – a bíróság és a vádlott színe előtt lemészárolták. Ez a tett nem csak brutalitása miatt volt megrázó a telepeseknek, hiszen ennyi haszonállat elpusztítása alaposan megnehezítette a kolónia életét, az Ószövetség azonban egyértelműen fogalmaz a kérdésben, Mózes 3. könyve kimondja: „Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg” (Károli Gáspár fordítása).

A fiút a Bibliában megfogalmazott elveket szigorúan követő bíróság végül szodómia vádjában bűnösnek találta, és – szexpartnereihez hasonlóan – kimondta rá a halálos ítéletet; Bradford ezután konzultált a háromfős különleges tanáccsal, melynek áldását kellett adnia a törvényszék döntésére, vagyis határoznia kellett, a szodomita kamasz megérdemli-e tettéért a legsúlyosabb büntetést. A kérdésben szerepet játszott a tény, miszerint Granger tettét csupán egyetlen szemtanú látta, míg a régi, angliai törvények szerint minimum két tanúra volt szükség egy vád bizonyításához, és szintén kérdéses volt, vajon a vallatás mennyiben volt hatással a vádlott vallomására.

A nemi erőszak bűne csak korbácsolást ért

A lelkészek végül úgy határoztak, a Szentírásban foglaltak minden mást felülírnak, és az említett ószövetségi passzusra hivatkozva helybenhagyták az ítéletet: Grangert 1642. szeptember 8-án minden nehézség és különösebb incidens nélkül felakasztották. Nem az övé volt az egyetlen szodómiaper a Plymouth-kolónia történetében, több telepest elítéltek nemi erőszak, házasságon kívüli, illetve homoszexuális viszony vádjával, többségük azonban korbácsolással megúszta az esetet – az állatokkal történt fajtalankodás egészen más, sokkal súlyosabb bűnnek számított.

A Granger-ügy, illetve a gyakori (szexuális és egyéb) kihágások töprengésre késztették a kormányzót: vajon tényleg a Jóisten vezérelte az Újvilágba a telepeseket, vagy inkább a sátán uralkodik ezen az ismeretlen, vad kontinensen, és csábítja bűnre a naiv, erkölcsös puritánokat? A morális pánik ugyan kissé kedvét szegte a telepeseknek, de különösebben nem vetette vissza a kolónia fejlődését és virágzását, alig másfél évszázaddal később pedig megszülethetett a későbbi szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok.