A legenda szerint a kávé csodálatos hatását Kaldi, a magányos etióp kecskepásztor fedezte fel a kilencedik században. Megfigyelte, hogy kecskéi egy bizonyos növény bogyóinak elfogyasztása után izgatottá és energikussá válnak, és tapasztalatait megosztotta a helyi kolostor vezetőjével. A bogyókat leszedték, kiszárították, egy részét a tűzbe dobták... és akkor megérezték a kávé összetéveszthetetlen illatát. Nem kellett sok ahhoz, hogy a megpörkölődött bogyókat összezúzzák, és „teát” főzzenek belőle: ez lett a kávé. A szerzetesek nagyon hamar rájöttek, hogy óránként néhány korty kiválóan ébren tartja őket az imádkozás hosszú óráiban. Egy másik verzióban nem kecskék, hanem madarak szerepelnek, a harmadik változat szerint egy szentté avatott, Omar nevű arab sejk fedezte fel a fekete ital csodás hatásait, miután éhében megrágcsálta a bogyókat. Az ízük nem volt valami felemelő, ezért megpörkölte, majd megfőzte őket, s láss csodát, napokig energiát tudott meríteni az italból.
Honnan jött a kávéházak ötlete?
A 16. századra a kávét alapvető italként fogyasztották Perzsiában, Egyiptomban, Szíriában és Törökországban, receptje pedig a zarándokok és rabszolgák útján került a határokon túlra. Nevét az araboktól kapta, ez volt a qahwah, amit az ottománok kahve-ként, a hollandok koffie-ként vettek át. Először csak az arab vidéken, majd később szerte a világon nyíltak egymás után a kávéházak, amelyeket a bölcsek iskoláinak is neveztek. Az egybegyűltek együtt iszogattak, beszélgettek, híreket cseréltek, bekapcsolódtak a helyi szellemi életbe, zenét hallgattak, vagy táncosok, énekesek műsorait élvezték. Megteremtették a kapcsolatot a kávé és az intellektuális élet között. 1650-ben már Oxfordban, két évre rá Londonban is megnyílt az első kávéház, pedig az angolok nagyon nehezen viselték, hogy szeretett teájuknak riválisa érkezett. Idővel azonban rájöttek, hogy a kettő megfér egymás mellett, s a kávéházak egyfajta „internetként” szolgáltatták a fontos híreket.
A nőket, hacsak nem voltak a férfiak szórakoztatására érkező prostituáltak, nem engedték be a kávéházakba. A kiváltott harag azonban nem csak az intellektuális réteget érintette. Meglepően sok feleség gyűlölte a kávéházakat és magát a kávét, miután a családapák szinte a kávéházban éltek, és ott váltották meg szóban a világot a külföldi újságok és cimborák között, miközben családjuk életében alig vettek részt. Olyan nézet is elterjedt, miszerint a kávé impotenssé teszi a férfiakat – ezt persze azóta számos kutatás cáfolta.
Az ördög bűzös lehelete
A fekete ital nemcsak a feleségeknél verte ki a biztosítékot, de az egyház berkeiben is. Az alkoholhoz hasonlóan bűnös élvezetnek tartották, féltek a hatásaitól, fogyasztóit megbélyegezték. 1511-ben Mekkában egyenesen betiltották a kávézást. Az ellenzéket vezető mekkai kormányzó, Khair Beg azért tette ezt, mert attól félt, hogy politikai ellenfelei a kávéházakban összegyűlve áskálódnak ellene, és titokban segítik a kormányt. Ekkortól a kávé a forradalomhoz és az ellenálláshoz kapcsolódott, és tiltott élvezetté vált egészen addig, amíg 1524-ben I. Szelim szultán hatályon kívül nem helyezte a tilalmat. Khair Beget kivégeztette, majd közölte, hogy a kávé szent és sérthetetlen.
A fekete Európában is tiltólistára került. Afrikai és keleti kapcsolatainak köszönhetően Velence az egyik első európai ország volt, ahol a kávé megjelent, hamarosan azonban a fekete ital éppoly titokzatossá és misztikussá lett, mint maga kelet, a katolikus papok pedig Sátán keserű találmányaként kezdték emlegetni, hiszen ami az iszlám valláshoz kapcsolódott, az nem számíthatott pozitív megítélésre. A kávézásra vonatkozó tiltást VIII. Kelemen pápa vonta vissza azáltal, hogy keresztény és muzulmán italnak titulálta, és azt javasolta, ha már ennyire finom, kereszteljék meg, hogy fogyaszthatóvá váljon.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Az első kávészünet a világon
A huszadik században az olcsóbb, szélesebb körben termeszthető kávénak köszönhetően az ördög itala mindennapi innivalóvá alakult, amit már nemcsak az elit tagjai engedhettek meg maguknak, de a munkások is. Nem meglepő módon azok, akik nem sörrel vagy borral, hanem egy csésze feketével kezdték a napot, jóval produktívabbnak bizonyultak. Az 1950-es években a Pan American Coffee Bureau reklámozta először a kávészünetet, de hogy pontosan melyik cég vezette be elsőként, arról máig megoszlanak a vélemények. A Barcalounger cég például eltökélten állítja, hogy 1902-től rendszeres kávéivással segített munkásainak élénkebbnek maradni, így övé a történelmi elsőbbség. 1946-tól már kávéfőző automaták is rendelkezésre álltak, folyamatos modernizálódásuknak köszönhetően pedig ma már külön kis szertartássá vált az otthoni vagy munkahelyi kávézás. És még az ördögtől sem kell félnünk.
