Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A divatbemutató új műfajként robbant be az 1910-es évek londoni és párizsi divatvilágába. A legjobb szalonok előkelő vásárlóik megnyerése érdekében fel és alá vonuló modelleken mutatták be ruhakölteményeiket. A műfaj egyik első budapesti nagykövete Paul Poiret volt.
Az új műfaj első képviselői között volt a kor egyik legnagyobb hatású divattervezője, az haute couture királya, a francia Paul Poiret. Párizsban Poiret nevével fémjelzett divatszalonokban zártkörű zenés ruhabemutatókat szerveztek, igaz, csak egy nagyon szűk, befolyásos társadalmi rétegnek. A Bois de Boulogne korzóján, de híres párizsi lóversenyeken is tartottak divatbemutatókat gyönyörű modellekkel. Az úgynevezett mannequin parade-ok (a modellek vonulása) színházakban zajlottak, ahol színészjelmezeket mutattak be, amit színpadi játék is kísért. Poiret zseniális érzékkel rájött arra, hogy a szép nőkkel el lehet adni a ruhakölteményeket, így hamarosan az áruházakban is megjelentek a csodaszép manökenek.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve jelent meg: a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Poiret és a mannequin parade
A francia manökenek világának híre Budapestre is eljutott, és a mester meghívást kapott a magyar fővárosba, hogy bemutassa fantasztikus divatshow-ját, amit a budapesti közönség „elbűvölő látványosságnak” nevezett.
Poiret bárhova is kapott meghívást, óriási figyelem kísérte. Berlini divatbemutatójáról a korabeli magyar sajtó, például az Újság is tudósított: „Berlinből nagy szenzáczió híre érkezik hozzánk: Paul Poiret, az elkényeztetett párisi kedvencz, a Gerson-áruházban gyönyörű mannequin-eken felvonultatta utolsó kreáczióit: a bő nadrágruhákat. Hosszú, sokáig tartó keleti utazás révén érlelődött meg benne az a gondolat, hogy a mi feminista és szuffragett-időszakunkban talán elérkezett a pillanat a nagy a reformra!”
Berlinből a divatkirály Budapestre érkezett, és három napot töltött a városban. 1911. november 21-én Poiret sajtóbemutatót tartott a Hungária Szálló Dunakorzóra néző nagytermében. Az általa alkalmazott új műfaj, az ún. divatmodellkedés, amikor a ruhákat szép és fiatal nők mutatják be, igazi szenzációnak bizonyult. A manökenek által bemutatott divatshow újdonság volt Budapesten, és teljesen ámulatba ejtette a közönséget. A ruhákat Poiret kilenc párizsi manökenje mutatta be.
A budapesti bemutató
Manökenjei magasak, nagyon soványak és gyönyörűek voltak, divatshow-ját pedig mindenki látni akarta. A tudósítások szerint az első nyilvános előadást délután fél négyre hirdették meg, de a kezdés előtt egy órával már nem lehetett helyet találni és mozdulni sem nagyon a teremben.
Poiret négy óra előtt pár perccel jelent meg az emelvényen, és előadásában, ami félórás volt, az eleganciáról és a női test felszabadításáról beszélt. Az előadás után következett a divatbemutató, amely körülbelül egy órán át tartott. Az első részben utcai ruhák kerültek színre, a másodikban látogatóruhák és estélyik, végezetül pedig köpenykabátok. Az egyéniségnek a női divatban való érvényesülésére hívta föl a hölgyek figyelmét, és arra is rámutatott, hogy mindenki maga válogassa meg a hozzá legjobban illő ruhát.
A mester bevezetője után szétlibbent a nehéz vörös függöny, és lassú, tudatos, pávaszerű lépésekkel megkezdte sétáját a szabadon hagyott ovális térben az első élő modell francia babaarccal, élénk, kedves szemekkel, termete csupa hajlékonyság, kecsesség volt. Majd egymás után fölvonultak a többiek is, egytől egyig szépek, igazi francia szépségek. A járásuk és fejhordozásuk egészen különös volt, és teljesen hozzá voltak szokva ahhoz, hogy bámulják őket. Poiret egyébként szólt a magyar népművészeti motívumokról is, amelyekről nagy elragadtatással beszélt.
Poiret, titkára és manökenjei az előkelő körök kedvelt hoteljében, a Duna-parti Hungária Nagyszállóban foglaltak szobát. A divatkirály nem volt ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen Párizsban 1907-ben megjelent az úgynevezett corseletjupe, azaz a fűzővel egybeszabott alsószoknya, amit nem más, mint Paul Poiret alkotott meg.
Budapesti előadásának sikeréről a Világ című napilap részletesen tudósított: „A nagy francia ruhatervező-művész, a jupe-culotte föltalálója, Poiret, ma tartotta meg utolsó előadását a Hungária-szálló földszinti fehér termében. A termet ma is a legutolsó zugig betöltő közönség csodálta a francia ruhatervezés mesterének legújabb kreációit, talán még nagyobb közönség gyűlt egybe, mint tegnap. A kintrekedtek szinte be akarták törni az ajtókat, a teremben pedig ember ember hátán, helyesebben asszony asszony hátán szorongott.”
Az ideális modell: csendes és sovány
Poiret látogatása után 7 évet kellett várni arra, hogy 1918-ban a Színházi Élet meghirdesse első divatrevüjét, ahol már magyar manökenek vonultak fel. Nagy érdeklődést azonban csak 1921-ben kapott, amikor a Szabóiparosok Szövetségét is meghívták a rendezvényre. A látványos revü első jelenete egy budapesti otthonban játszódott, gyermekeket öltöztető szobalánnyal, „pizsamás” háziasszonnyal és sportruhás barátnőivel.
A következő részben Darvas Lili autón száguldott egyik szalonból a másikba (nem élőben, filmen, de a bemutatott ruhák valódiak voltak), majd zsúron, illetve báli forgatagban mutatták be a legújabb délutáni és esti toaletteket. A revünek nagy sikere volt, s ettől kezdve évente rendeztek hasonlót. Feltűnt egy másik műfaj is, a divattea, azaz a ma ismert divatbemutató. A divattea bécsi mintára terjedt el Budapesten, ahol egyben táncolni is lehetett élő zenére. 1922-ben a Gellért Szálló parkjában rendeztek hasonlót.
Poiret nőideálja a balerinaalkat volt. Divatötleteit a párizsi operában látott női testre alkotta meg. Manökenjei is nagyon soványak voltak, így nem kis fejtörést okoztak a jól táplált úri hölgyeknek. Nem véletlen, hogy pont ebben az időszakban kezdenek a nők hirtelen diétázni és sportolni, bár az álomalkatot, amit Poiret manökenjei képviseltek, nagyon kevesek tudták elérni.
A manökenek divatja Budapesten is lázba hozta a ruhakereskedőket. Egy magára adó ruhaboltos Poiret látogatása után hamar felismerte, hogy ruhakölteményeit sokkal nagyobb hatékonysággal tudja eladni, ha nem egy babán, hanem igazi nőkön mutatja be a vevőknek. 1913-tól elsőként a Holzer-áruház kezdett rendszeresen divatbemutatókat szervezni. A divatbemutató műfaja olyan különös volt, hogy a bemutatásra jelentkezőt találni nem volt egyszerű feladat. Maradt az ad hoc jelleggel vásárló, az utcán korzózó nők leszólítása.
Brammer Pál, a híres textilkereskedő – remek húzással – Magyarország első szépségkirálynőjét, Simon Böskét vette feleségül, akit az üzletbe bevonva, modellként alkalmazott: rajta mutatták be az új anyagokból készült ruhákat, így aztán minden hölgy (amíg a frigy tartott, vagyis 5 évig) náluk akart vásárolni. A szépségkirálynő modellként igazi modern jelenség volt, és semmiben sem maradt el a párizsi nagy divatszalonoktól. Brammerék Petőfi Sándor utcai üzlete ebben az időszakban érte el fénykorát 1880-as alapítása óta.
Fanyalgás és botrány
A műfaj azonban sokak számára okozott dilemmát, és sokan azonosították a manökeneket a könnyűvérű nőkkel. Kétségkívül azonban a kereskedők valósággal vadásztak a sovány és magas szép fiatal lányokra, akiket igyekeztek megnyerni az ügynek és aztán a boltjukba csábítani. A manökenek Budapesten pompáztak, sokan vidékről is eljöttek megcsodálni az új módit.
Voltak, akik vágyakozva nézték a divatfelvonulásokat, és voltak, akik idegenkedve. Steinmetz Bella, egy marosvásárhelyi lány, így emlékezett vissza később: „Irma, a sógornőm egy pesti dáma volt, csak Pestről öltözködött. Nagy divatdáma volt. Ő segített nekem, mikor menyasszony voltam. Vitt engem mindenhová: elvitt szalonba, ahol a manökenek jöttek bemutatva a ruhamodelleket, hogy mi válasszuk ki, hogy milyen ruha kell nekem. Mondtam: »Pont ez hiányzik nekem!« Úgy untam ezeket! De hát Pesten egész másként éltek. Boldog voltam, mikor már onnan kijöttem, mert untam a manökeneket, ahogy firegtek-forogtak elöl.”
Poiret budapesti tartózkodását azonban botrányok övezték. Egy kereskedő titkos kereskedelem címén feljelentette, és azzal vádolta meg, hogy egy grófnőtől rendelést vett fel, és ezzel, ipari kihágást követett el. Poiret-t beidézték a központi városházára, de ott négy tanú (Budapest illusztris divatáru-kereskedéseinek tulajdonosai: Holzer Sándor, Ruhmann Ödön, Rácz Dániel, Ungár Bertold) megvédte a mestert azzal, hogy a Poiret minden ruharendelést visszautasított Budapesten. Végül szabadon engedték a divatkirályt. Poiret a budapesti szereplésből befolyt összeget Budapest szegényeinek ajánlotta fel: a pénz nagy részét az Auguszta főhercegnő védnöksége alatt álló gyermekvédő alapítvány kapta.
A Poiret által az elsők között bevezetett ötletet Magyarországon Rotschild Klára, a magyar divat nagyasszonya folytatta és vitte tökélyre. A találmányt a mai napig a legnagyobb divatházak alkalmazzák a legújabb kollekcióikat felvonultató divatbemutatókon.
