Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Térfigyelő sorozatunkban ma Budára látogatunk.
A 11. kerületben, Kelenföldön található Petzval József utca leginkább KRESZ-vizsgaközpontjáról ismert, nevét azonban egy híres mérnök-matematikus feltaláló után kapta, aki a fénytan úttörőjeként vonult be a történelembe.
Petzval József (Josef Maximilian Petzval) a Magyar Királysághoz tartozó Szepesbélán (ma Szlovákia része) született 1807. január 6-án. Bár családját tekintve szepességi német (cipszer) származású, önmagát egész életében magyarnak vallotta. Ma három nemzet – a magyar, az osztrák és a szlovák – verseng azért, hogy kinek a fia volt a jeles tudós. Édesapja morvaországi tanítócsalád sarja volt, emellett kiváló zenész, zeneszerző és mechanikus hírében állt. Tehetségét fiai, József és Ottó örökölték, utóbbi szintén híres matematikus lett. A család többször is költözött, Késmáron, majd Lőcsén éltek, ahol az apa a templom karnagyaként és földmérőként dolgozott. József a lőcsei katolikus gimnáziumban tanult, ahol minden tantárgyból jeleskedett, egyedül matematikából volt gyenge. A történet szerint tanára behívta az édesapját, hogy közölje vele, fia „gyenge koponya”, ezért inkább adja iparosnak a továbbtanulás helyett. A fiúnak azonban semmi kedve sem volt csizmadiatanoncnak menni, ezért a nyári szünetben minden erejét a matematika tanulásának szentelte, és annyira megkedvelte a számtant és a geometriát, hogy a következő év elején, amikor vizsgát tett, a bizottság még kitüntetésre is javasolta.
Érettségi után Kassán a Királyi Akadémián elvégzett egy egyetemre felkészítő filozófiai kurzust. A német és a magyar mellett folyékonyan beszélt latinul, szlovákul, csehül, angolul és franciául is. 1826-ban Pestre költözött és megkezdte tanulmányait a Mérnöki Intézetben (a mai Műszaki Egyetem elődje), két évvel később megszerezte mérnöki diplomáját. 1828-tól hét éven keresztül a Pest megyei építészeti osztályon dolgozott, főként a Duna- és a Rákos-patak szabályozásával és Lipótváros csatornázásával foglalkozott. Kidolgozott egy csatornázási tervet az árvizek elhárítására – ugyan sikerült kivédenie az árvizet, de a terv megvalósítása túllépte az előre megszabott pénzkeretet, és ezt a bürokrata hivatalvezetőség nem nézte jó szemmel. Mivel nem lelkesedett túlzottan a hivatali munkáért, tovább képezte magát. 1832-ben doktori fokozatot szerzett matematikából, ugyanebben az évben tanítani kezdett a Pesti Egyetemen (matematikát, geometriát és mechanikát). Négy évvel később meghívták a Bécsi Egyetemre a felsőbb matematika tanárának. Negyven éven keresztül tanított az osztrák főváros egyetemén, amíg nyugdíjba nem ment.
Petzval tudósként a matematikán kívül foglalkozott mechanikával, hangtannal és ballisztikával is, munkássága legjelentősebb részét pedig a fénytan és a fényképezés területén fejtette ki. 1839-ben hallott a francia Louis Daguerre találmányáról, a dagerrotípiának nevezett képrögzítési eljárásról, mellyel különösebb gond nélkül lehetett fényképet készíteni. A fotózást azonban hátráltatta, hogy nem létezett olyan jó minőségű objektív, mellyel gyors megvilágítási idő alatt elfogadható minőségű kép készülhetett volna – húsz-harminc percbe tellett, mire sikerült egy modellről fényképet készíteni. Petzval azonnal belevetette magát a probléma megoldásába, és már a következő évben kifejlesztett egy különleges portréobjektívet. Megnövelte az objektív átmérőjét és több lencsetagot alkalmazott, így a korábbi tizenhatszorosára növelte az optika fényerejét, ami jócskán lecsökkentette a megvilágítási idő hosszát. Találmánya alapjaiban segítette a fényképezés elterjedését és híressé tette a nevét – egészen az 1990-es évek végéig használtak a fotósok ún. Petzval-objektíveket (mára a digitális technika kiszorította őket a használatból).
Petzval üzletemberként nem volt annyira tehetséges, mint tudósnak. A lencsék gyártását egy híres bécsi optikusra, P. F. Voigtländerre bízta, aki sajátosan értelmezte a megállapodásukat, és a hamar népszerűvé vált objektívek eladásából szinte semmi részesedést nem juttatott a feltalálónak. Petzval elméletben is sokat foglalkozott a fénytannal. 1843-ban hozta nyilvánosságra Petzval-feltételként ismert általános felismerését, mely a képmezőelhajlással foglalkozott, és a korabeli fényképezés egyik alapvető hibáját, a nem pontszerű leképezést küszöbölte ki. Később egy tájképobjektívet is készített ortoszkóp néven, emellett foglalkozott a távcsövek és a mikroszkópok optikáinak fejlesztésével is. Az ő kísérletei vezettek a katonai fényszórók elődjének megalkotásához 1847-ben. Felállította és tudományosan igazolta azt a tételt, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok, ezt a felfedezést használták később a gázizzó megalkotásához. Alapítója, később pedig tiszteletbeli tagja volt a Bécsi Fotográfiai Társaságnak. Az ortoszkóp kapcsán ismét fellángolt a jogi vita Petzval és Voigtländer között: a gyártó Németországba telepítette át a vállalkozását, ott ugyanis nem volt érvényes a feltaláló Bécsben bejegyzett szabadalma. Ha ez nem lett volna elég, egy lakásbetörésben ellopták Petzval optikai eredményeit rögzítő könyvének kéziratát. Ezek a szerencsétlen események annyira felbosszantották, hogy 1862-ben végleg felhagyott az optikai kísérletezéssel, és idejét inkább az akusztikai kutatásoknak szentelte.
1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta Petzvalt. Négy évvel később, hetvenedik születésnapján lemondott az egyetemi katedráról és nyugdíjba ment. Ferenc József császár a tudós érdemeinek elismeréseként a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Öregkorát visszahúzódóan, magányosan töltötte az egyébként is emberkerülőként ismert tudós. Ritkán fogadott látogatókat, akkor is csak a régi barátait. Nyolcvannégy évesen hunyt el bécsi otthonában, 1891. szeptember 17-én. Végrendeletében az őt utolsó éveiben ápolókra hagyta vagyonát és fennmaradt írásait, az örökösök azonban nem ismerték fel, milyen jelentős hagyatékot kaptak, ezért számos feljegyzése, dokumentuma megsemmisült. Bécsben temették el, a város utcát is nevezett el róla. A Bécsi Egyetem főépületének jobb oldali részén 1901-ben állították fel márvány domborművét, Anton Brenek munkáját.
1928 óta az osztrák közoktatási minisztérium a róla elnevezett díjjal, Petzval-éremmel tünteti ki azokat, akik a fotográfia tudományos kutatásában jelentős eredményeket értek el. Magyarországon 1962-ben alapította meg az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület a Petzval József-emlékérmet. A híres tudósról kisbolygót is elneveztek, a Holdon pedig egy 150 kilométer átmérőjű kráter viseli a nevét. Kelenföldön 1957-ben keresztelték át az Albert utcát Petzval József utcára.
Térfigyelő sorozatunk előző részében annak jártunk utána, hogy honnan kapta nevét a pestszentlőrinci Szarvas csárda tér:
