Az Appy nonprofit szervezet vezetőjével, Schranc Tündével nemcsak a civilek és segítetteik nehézségeiről beszéltünk, de arról is, miért érdemes néhány percet rászánni a rendelkezésre.
Gyerekeket segítő nonprofit szervezetekkel dolgoztok. Hogy látjátok, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a járvány miatt kialakult helyzetben?
A válság több irányból is nagy nyomást helyez a segítő civil szervezetekre. Az egyik ilyen a személyes kapcsolat, a terepen való jelenlét ellehetetlenülése. Csaknem minden szervezet találkozik ezzel a jelenséggel, de nem mindenhol oldható meg ez a probléma. Van, ahol megoldás lehet a működés részleges áttétele az online térbe, de olyan terület is, ahol ez csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem kivitelezhető. Ráadásul itt rögtön felmerül egy újabb tényező is: megvannak-e az online térbe való költözés feltételei a szervezeti, illetve támogatotti oldalon.
Ez utóbbi elsősorban a szociális területen tevékenykedő szervezeteknek okoz nehézséget: ahol ennivalóra sincs pénz, ott internetre és eszközre sem lesz – sem tanuláshoz, sem kapcsolattartáshoz. Ahol pedig a személyes kapcsolatnak például a gyógyulás, gyógyítás szempontjából van kiemelkedő jelentősége, szintén nagyon korlátozott az online átállás lehetősége.
Gondolom, nem segíti a helyzetet az sem, hogy kiszámíthatatlanabbá váltak a bevételi források. Pedig egy civil szervezet működésében kiemelkedő fontosságú lenne, hogy lássák, hosszabb távon mekkora volumenben tudnak segíteni.
Így van, ráadásul az átálláshoz, a tevékenységek újraszervezéséhez is pénz kell, és mivel a szervezetek többsége rendkívül feszített büdzsével dolgozik, ritkán van „szabadon felhasználható” jelzővel ellátott sor a tervekben. Minden extra ráfordítás, amit a jelenlegi helyzethez való alkalmazkodás hoz, az valahonnan elvesz, amit pótolniuk kell tudni. Mindemellett a válság kapcsán sokan félnek attól is, hogy a következő 1-2 évben sokkal nehezebb lesz vállalati és magánadományokhoz jutniuk.
Mennyire van esélyük a civileknek, hogy átvészeljék ezt az időszakot? Rendelkeznek tartalékokkal? Állami támogatásra számíthatnak ezekben az időkben?
A szervezetek többsége nem, vagy csak nagyon kevés tartalékkal rendelkezik. Készült nemrégiben egy reprezentatív felmérés ezzel kapcsolatban. A koronavírus hatása a nonprofit szektorra című kutatás tökéletesen visszaigazolta, amit sejteni lehetett: a szervezetek nagy része (41 százalék) minimális tartalékkal rendelkezik csupán. Vannak, akik emiatt azonnal megszorításokra kényszerültek (nem tudnak például bért fizetni), de három hónap múlva dupla annyian lesznek. Mivel a programok a legtöbb helyen leálltak vagy csúsznak, ez adhat valami kis mozgásteret (azaz a kiadások egy része majd csak később jelentkezik), de a válságot átvészelni önmagában ez nyilván nem elég.
A helyzethez köthető állami támogatásról nem tudok, hallottunk egy-két nemzetközi vonatkozással bíró programról, de ezekhez jellemzően csak nagyon kevesen tudnak kapcsolódni. Csak akkor, ha megfelelnek egyáltalán a feltételeknek, illetve van erőforrás az elvárt programok, együttműködések lebonyolítására. Tipikus probléma ugyanis, hogy a pályázatok növekedésalapúak, és kevésbé a fenntartásról szólnak.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Hogyan érinti mindez azokat, akik nagyon is számítanak ezeknek a civil szervezeteknek a segítségére? Mire nem jut most pénz/idő/alkalom?
Ez nyilván az adott területtől függ, de összességében mindenkit komoly kihívások elé állít. Azt látnotok kell, hogy ezek a segítő szervezetek őrült erővel igyekeznek fenntartani a kapcsolatot, a működést ebben a helyzetben is. Pontosan ezért, mert számítanak rájuk. A kapcsolattartás nehezebb, de ahogy fentebb is említettem, valamennyire áthidalható. A kihívás szerintem sokkal inkább a tovagyűrűző hatások kezelése. Most sajnos olyan problémákkal is szembesülnek, amivel korábban nem. Rengetegen ember veszítette el a munkáját, sodródott létbizonytalanságba, és mint mindig, ez a válság is az eddig is nehezen boldogulók réteget érinti a legsúlyosabban.
Emiatt például az eddig oktatással, felzárkóztatással foglalkozó szervezetek is segélyezésbe, akár élelmiszergyűjtésbe kellett, hogy kezdjenek, hogy a gyerekek otthon ne éhezzenek. De így is éhezik sajnos sok.
Ti alapvetően olyan szervezetekkel foglalkoztok, akik beteg vagy hátrányos helyzetű gyerekeket segítenek. A jelenlegi helyzet ezeknek a szervezeteknek a klienseit, ha jól gondolom, fokozottan sújtja. A beteg gyerekek nehezebben férnek hozzá orvosi ellátáshoz, a hátrányos helyzetű gyerekek a tanulásban is lemaradhatnak. Átalakította a szervezetek tevékenységét a járvány?
Ez így van. A súlyosan beteg gyerekek pedig (akiket nem engedhettek haza) például szinte teljesen elszigetelten maradtak, maradnak egy ideig életük legnehezebb időszakában. És ezt áthidalni sem egyszerű – pont az ő érdekükben, védelmükben. Mivel a gyógyulásnak – most már bizonyítottan –komoly lelki faktora is van, bele se szabad gondolni, ez mit jelenthet.
A mi szervezeteink szinte egytől egyig átálltak, reagáltak a helyzetre. Ahogy mi a háttérben, ők is azonnal újraterveztek – csak épp a frontvonalban. Hihetetlen jó és inspiráló ezt látni. Ahol lehetett, még a szakorvosi konzultációt is megszervezték online, ahol eddig személyes „barátkozás” folyt, ott ez most online folyik (a szükséges eszközt is akár biztosítva hozzá!), ahol eddig a gyerekek egyéni fejlesztése volt a fókusz, ott most online együtt tanulás-házizás megy, hogy ne essen ki a gyerek az iskolából, a rendszerből. De szerveződnek már az online adománygyűjtő események is, hogy a működés jövőbeni fenntarthatóságának biztosítására legyen esély.
Még mindig kevesen rendelkeznek adójuk egy százalékáról. Van erről valamilyen kimutatás, kutatás, hogy mennyire kevesen? Mit jelent ez a gyakorlatban? Mekkora összegtől esnek el most azok, akik várják a felajánlásokat?
Az adózók kisebbik fele rendelkezik csak – legalább 1,5 millió ember nem. Én úgy tudom, hogy pontos szám erről nincs, de a többi publikált adatból tudunk erre következtetni. A felajánlók száma sajnos csökkenő tendenciát mutat három éve, ebben leginkább az e-szja bevezetése játszhatott szerepet (van, aki meg sem nyitja a NAV által elkészített bevallást). 1 százalék + 1 százalék ajánlható fel, számításaink szerint a nem egyházi nonprofitoknak fel nem ajánlott összeg 9 milliárd forint felett van. Ez rengeteg pénz. Valamelyik reggel fogmosás közben bevillant egy ötlet, és elkezdtem kiszámolgatni, hány évig működhetnének el ennyi pénzből a mi szervezeteink. Döbbenetes számok jöttek ki! Van, aki fél évezredig, de a nagyobbak is bőven több mint 100 évig. Ennyi pénz nem kerül jó helyre.
Mi az oka annak, hogy sokan nem rendelkeznek erről a pénzről? Hiszen nagyon kis energiabefektetéssel meg tudnánk csinálni.
Nincs egyértelmű válasz. Nyilván ez egy összetett kérdés, és biztosan több okot is fel lehet sorolni, de szinte biztos vagyok benne, hogy egy ezek közül nagyon hangsúlyos: az „á, minek vacakoljak én ezzel, ez enyém (4-5 ezer forint között van az átlag felajánlható 1 százalék) úgysem számít”. Pedig mennyire! Ha csak 1000-en meggondolják magukat, már 5 millió forintnál járunk, és hol vagyunk még a 2,5 millió embertől?!
Hogyan próbál most segíteni az Appy?
A karantén első hetében mi is újraterveztük a működésünket és eldöntöttük többek között, hogy általános kampányba kezdünk az 1 százalék felajánlásokért. Ez most azért különösen fontos, mert várhatóan minden egyéb csatornán keresztül is nehezebb lesz forráshoz jutni a nonprofitoknak, és sokan azt is sejteni vélik, hogy az egyéni egzisztenciális problémák miatt az 1 százalék felajánlásokra még az eddiginél is kevesebb figyelem jut idén, ott is nagy zuhanás várható. Jó lenne ezt, amennyire lehet, elkerülni. Ez egy rendelkezésre álló forrás, amiért nem kell a zsebünkbe nyúlni, csak rendelkezni róla.
Mi nem tudunk sem most, sem a jövőben 1 százalékot fogadni, szóval ebben semmilyen érintettségünk nincs, de nonprofitokat segítő szervezetként felelősséget annál nagyobbat éreztünk. Ennek a kampánynak szemléletformáló célzata is van – hiszen egyéni szinten is kellene érezni ezt a felelősséget mindenkinek. Biztatóak az eredmények, azt látjuk, hogy nagy szervezetek is átveszik, használják a saját kommunikációjukban a mi kreatívjainkat, üzeneteinket, vagy merítenek belőle inspirációt. Reméljük, sokakat elér így az üzenet. A forrásteremtés az egyik legégetőbb kérdés, de természetesen van sok más terület is, ahol segítséget igényelnek a szervezetek, ezekben is megpróbálunk az elérhető eszközeinkkel és forrásainkkal részt venni.
Izgalmas kérdőíves kutatáshoz keres résztvevőket az ELTE
Hogyan befolyásolja az állam és intézményeinek működése az adózást és a munkakedvet? Hogyan alakul mindez a vállalkozók/önfoglalkoztatottak körében, akik különösen ki vannak téve a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak? Ezeknek a kérdéseknek igyekeznek utánajárni az ELTE-PPK Szociálpszichológia Tanszékének munkatársai. A dr. Pántya József által vezetett vizsgálat egy online kérdőív kitöltéséből áll, amelyhez (a jelenleg vagy az elmúlt időszakban) vállalkozóként dolgozók jelentkezését várják. A válaszadás kb. 10-12 percet vesz igénybe, a kutatók minden résztvevőnek és/vagy a kérdőív ismerősi körben történő terjesztésének örülnek, a kapott adatokat pedig anonim módon dolgozzák fel. A vizsgálat vezetője szívesen osztja majd meg a kutatás összegzett eredményeit az az iránt érdeklődő résztvevőkkel. A kérdőív az alábbi linkre kattintva érhető el.
Az egyszázalékos felajánlásokon túl miben lehet még segíteni ebben a válságos helyzetben?
Fontos, hogy a támogatók a kritikus helyzet elmúltával is a szervezetek mellett maradjanak. Most nagy az odafordulás, főleg azon szervezetek felé, amelyek a vírussal kapcsolatos eseményekbe, teendőkbe valamilyen módon be tudtak kapcsolódni, de nem szabad elfelejteni, hogy azok a problémák, amik kezelésére ezek a szerveztek „felesküdtek”, azok sajnos a jövőben is ott lesznek, így ezeknek a szervezeteknek az alaptevékenység szerinti munkájára ugyanolyan, ha nem nagyobb szükség lesz.
Illetve munka, kihívás mindig akad a „humánerőforrás-ügyileg” nem túl jól álló nonprofitoknál: kommunikációs, IT-szakértőkre, grafikusokra – és folytathatnám még a működési területeket, amire általában csak nagyon kevesen tudnak költeni –, egyszóval jó szakemberekre mindig szükség van. Szóval aki azon kevesek közé tartozik, akinek a karantén alatt ideje szabadult fel: önkéntességre fel! De ez karantén utánra is igaz! Szuper élmény lesz, ezt garantálom!
