Már az 1920-as években kezdett kibontakozni az a gondolat, hogy a fizikai munkafeltételek összefüggnek a dolgozók produktivitásával és közérzetével. Az Illinois állambeli Hawthorne Works nevű elektronikai vállalat ekkor rendelt egy kutatást, hogy felmérjék többet között a fényviszonyok hatását a munkások teljesítményére. Az alkalmazottak a tudósok legnagyobb megdöbbenésére mindenféle fényviszony mellett hatékonyabban tevékenykedtek, mint a vizsgálatokat megelőzően. Még akkor is, amikor csupán gyertyaláng erősségű fény pislákolt a helyiségben.
A rejtély – amelyet két évtizeddel később Hawthorne-hatásnak nevezett el Henry A. Landsberger szociológus – a pszichológiai kutatás egyik legnehezebben kezelhető torzításaként került be a tankönyvek törzsanyagába. Mutatjuk, mit érdemes tudnod róla.
Mi az a Hawthorne-hatás?
Képzeld el, hogy a Hawthorne-gyárban dolgozol. Az egyik nap besereglik a munkahelyedre egy tucat fehér köpenyes kutató, páran helyet foglalnak veled szemben. Miközben a napi munkádat végzed, gyakran feltekintenek a papírjaik közül, szorgosan jegyzetelnek. Nehezen tudnál elvonatkoztatni a jelenlétüktől, igaz? A fenti kísérletben pontosan ez történt: az eredmények korai értelmezése szerint a dolgozók azért teljesítettek jobban mindenféle fényviszony mellett, mert megfigyelték őket, és szerettek volna bizonyítani.
A Hawthorne-hatás tehát arra az izgalmas jelenségre világít rá, hogy amennyiben a kísérlet alanyai emberek, a megfigyelés ténye önmagában hatni fog a viselkedésükre. A magatartásuk változását sok esetben nem a kísérleti feltételek manipulációja okozza, hanem éppen az a megnövekedett figyelem, amit a kutatóktól kapnak.
A Hawthorne-vizsgálatok kritikája
Richard Nisbett amerikai szociálpszichológus játékos mondása, hogy „amint megvan az anekdota, el is dobhatjuk az adatokat”. Ez az állítás igaz lehet a Hawthorne-kutatásokra is. 2009-ben ugyanis a Chicagói Egyetem munkatársai előszedték az eredeti vizsgálat adatait egy újabb elemezés kedvéért. Azt találták, hogy a megfigyelés hatása a dolgozók viselkedésére korántsem volt statisztikai értelemben annyira jelentős, mint ahogyan az bevonult a pszichológia történetébe.
Sokan azt is vitatják, hogy a megnövekedett teljesítmény hátterében valóban a bizonyítási vágy és a kutatók által tanúsított figyelem állt. Előfordulhat, hogy a dolgozók a kísérleti helyzetben több visszajelzést kaptak a munkájukról, próbálták kitalálni a hipotézist, illetve annak megfelelően viselkedtek, vagy az újdonság ereje hatott a munkafolyamataikra. Mivel nincs információnk arról, hogy milyen pszichés folyamatok játszódtak le pontosan a résztvevők fejében, így nem tudhatjuk biztosan, hogy a kutatók jelenlétének melyik eleme hatott rájuk.
Hogyan lehet elkerülni a torzítást?
Bár a Hawthorne-vizsgálatok körül vannak tisztázatlan kérdések, a vizsgálati helyzet hatása a vizsgált személyre ma már evidencia a pszichológiában. A tudósok különféle módszereket dolgoztak ki arra, hogy ezt a torzítást minimalizálni tudják, vagy legalábbis képesek legyenek tekintetbe venni az eredmények értékelésekor.
Előfordul például, hogy a megfigyelt személyek nincsenek tudatában annak, hogy megfigyelik őket (a kutatók beépülnek egy közösségbe, detektívtükrön keresztül figyelik meg az alanyokat, fedőtörténeteket alkalmaznak stb.). Az is segít oldani a helyzetet, ha a résztvevők a vizsgálat folyamán nem beazonosíthatók: így sokkal szabadabban tudják kifejezni magukat, mint például a fenti felmérésben, ahol egyenesen a munkáltatójuktól érkezett a megrendelés a kutatásra. Vannak olyan vizsgálati elrendezések is, amikor kísérleti és kontrollcsoportokkal dolgoznak a tudósok. Mivel mindkét csoport ki van téve a megfigyelés hatásainak, így feltételezhető, hogy a viselkedésük közötti különbségeket a kísérletvezetők által manipulált feltételek okozzák. Minden más eshetőséget pedig statisztikailag igyekeznek számításba venni az elemzők.
Érdekelnek más kísérletek?
Előfordult már veled, hogy valamit nem kaphattál meg, ezért idővel tényleg elhitetted magaddal, hogy nem is kellett neked? Megesett, hogy olyan alacsony fizetésben részesültél, hogy meggyőzted magad: tulajdonképpen ingyen is elvégeznéd a munkát? Az ehhez hasonló önbecsapásokat kognitív disszonancia redukciónak hívja a pszichológia. Összefoglaltuk, hogy mit is jelent ez a fogalom, milyen izgalmas kutatásokkal vizsgálták, és hol találkozhatsz vele a mindennapi életben.
