A már emlegetett lomo saltadót, vagyis a hirtelen sült, pácolt marha bélszínt a Juanito de Barranco bár és étteremben sült burgonya és rizs elegye helyett tacu tacuval tálalták fel. A tacui tacui kecsua nyelven annyit tesz: keverni. Így hívták a Huarochirí indiánok azt az étket, amit burgonyából, rákból és csilipaprikából készítettek. Később az afrikai rabszolgák megváltoztatták az összetevőket (babpüré és rizs), tökéletesítették a főzési technikát, így született meg az a fűszeres és ropogós piteszerűség, amit köretként és főételként, akár reggelire is előszeretettel fogyasztanak Peruban. És hogy maga a lomo saltado hogyan keletkezett? 1849-től, miután Peru akkori elnöke, Ramón Castilla véget vetett a rabszolgaságnak, rengeteg kínai bevándorló érkezett az országba. Szükség volt ugyanis olcsó munkaerőre a cukornádültetvényeken, valamint a tengerparton az értékes madárürülék gyűjtésére. Az első kínai telepesek pedig magukkal hozták a fűszereiket, a tudásukat, és persze az elmaradhatatlan wokot.
Fotó: Sáfár Zsófia / Dívány