A Princeton Egyetem pszichológusai azt vizsgálták, miként befolyásolják bizonyos nemi sztereotípiáink a másokról alkotott benyomásainkat. A nemrég publikált tanulmányuk szerzői szerint a férfiasabb arcvonásokkal rendelkező személyeket rátermettebbnek, szakmailag hozzáértőbbnek gondoljuk, mint kevésbé maszkulin társaikat, ezért ők gyakrabban kerülnek vezető pozíciókba.
A Psych Central által szemlézett tanulmány szerzői, DongWon Oh és Elinor A. Buck doktoranduszok, illetve dr. Alexander Todorov egyetemi tanár azokat a vizuális jeleket kívánta azonosítani, melyek szerepet játszanak abban, hogy egy másik személyről pusztán annak külseje alapján, bárminemű valós bizonyíték nélkül megítéljük, vajon mennyire lehet kompetens egy bizonyos téren.
Sokat számít, de csalóka lehet az első benyomás
Vizsgálataikhoz a kutatók egy általuk korábban kifejlesztett számítógépes modellt használtak. Előzőleg különböző résztvevők körében végzett felméréseikkel összegyűjtötték azokat a vizuális tulajdonságokat, melyeket a megkérdezettek leginkább a szakmai hozzáértéssel mint tulajdonsággal kapcsoltak össze, majd létrehoztak egy modellt, mely képes e konkrét paraméterek szerint megváltoztatni egy adott arc szerkezetét, így létrehozva a szemlélő számára jobban vagy kevésbé kompetensnek ható emberi képmásokat.
Online végzett kutatásukban a tudósok így előállított különböző fiktív arcokat mutattak meg harminchárom résztvevőnek, akik közül egyeseknek azt kellett eldönteniük, melyeket tartják közülük a leginkább hozzáértést sugárzónak, míg másoktól azt kérdezték, melyik arc tűnik számukra a legvonzóbbnak. Az eredmények azt mutatták, hogy az alanyok nagyrészt ugyanazokat az arcokat találták kompetenciával felruházottnak és fizikailag vonzónak. A kutatók mégis úgy vélték, a vonzerőn kívül más tényezők is szerepet játszhatnak abban, mennyire találunk rátermettnek valakit pusztán az arcberendezése alapján.
A vázolt számítógépes modellezési eljárással Oh és munkatársai képesek voltak szó szerint eltüntetni a vonzónak ható vonásokat a kompetensnek ítélt arcokról, így megvizsgálni azt, hogy a megkérdezettek akkor is kellően hozzáértőnek találják-e az adott fizimiskát, ha az nem tűnik számukra különösen attraktívnak. Az így végzett második kutatás azt mutatta, hogy általánosságban a magabiztosabb és férfiasabb arcberendezést találják hozzáértést sugárzónak a résztvevők, mely tulajdonságok egyike sincs közvetlenül kapcsolatban a fizikai vonzerővel.
Egy másik internetes vizsgálatban a pszichológusok a megkérdezettek nemi előítéleteire voltak kíváncsiak, mikor is azoknak egy adott arcot férfihoz vagy nőhöz tartozóként kellett azonosítaniuk. A résztvevők többsége a kompetensebbnek ható arcokat férfiként, míg a kevésbé kompetenseket nőként azonosította. A kutatók mindezen eredményekből úgy találták, hogy mikor az első vizuális benyomás alapján ítélkezünk valaki képességeiről, a maszkulinitás és a kompetens kisugárzás egyenesen arányos kapcsolatban áll egymással.
A tudósok arra is kíváncsiak voltak, vajon mindezek a benyomások mennyire különböznek egy férfi és egy női arc esetében, ezért a számítógépes programmal mindkét nembeli arcképeket manipuláltak úgy, hogy jobban vagy kevésbé férfias vonásokkal ruházták fel azokat, majd 250 személyt kértek meg online, hogy értékeljék őket aszerint, mennyire tűnik kompetensnek az adott személy. Az eredmények érdekes különbséget mutattak: míg a férfi arcoknál egyértelmű volt, hogy minél maszkulinabb valaki, annál hozzáértőbbnek hat a megkérdezettek szemében, nők esetében viszont csupán egy adott pontig volt érvényes mindez. A nagyon férfias arcú nőket már egyértelműen kevésbé kompetensnek értékelték az alanyok.
Az említett kutatások pontosan rávilágítanak arra, mennyire fontos szerepet játszik a külső megjelenés és kisugárzás abban, hogy mások miként ítélnek meg bennünket. A felmérések alapján egy rátermettebbnek ható jelöltnek nagyobb esélye van megnyerni egy elnökválasztást vagy fontos pozícióba kerülni egy vállalatnál. A probléma ott van, hogy a valóságban a kompetensnek ható megjelenés egyáltalán nem garantálja az adott személy tényleges rátermettségét, éppen ezért félrevezethet bennünket, mikor főnökeinket vagy politikai vezetőinket választjuk, arról nem is beszélve, hogy a kutatási eredmények szerint mennyire igazságtalanul elfogultak vagyunk a nőkkel szemben ilyen téren.
A tudósok a jövőben folytatni kívánják vizsgálataikat, elsősorban annak megállapítása céljából, vajon mi okozza a vázolt nemi előítéleteket, és lehetséges-e azok enyhítése, illetve azt a kérdést boncolgatva, hogy létezik-e valamiféle szisztematikus különbség egy férfi és egy női arc látványából nyert benyomásaink között.
