Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokkal többféle tartalmat közlünk depresszió és öngyilkosság címszó alatt az Instagramon, mint gondolnánk. A Big Data forradalommal lehetővé vált nagy tömegű közösségimédia-tartalmak elemzése. Mit árulnak el rólunk? Kmetty Zoltán adjunktus számolt be egy új kutatás eredményeiről az ELTE TÁTK Szociológia SzHÉK által szervezett izgalmas előadáson.
Az öngyilkosság témája a szociológia kezdete óta jelen van a kutatási diskurzusban. Durkheim Az öngyilkosság c. úttörő könyve tartalmi és módszertani szempontból is a terület klasszikusai közé tartozik. A mű 1897-es megjelenése óta azonban alapjaiban változott meg a minket körbevevő világ: a mobiltelefonok, az internetes eszközök és a közösségi média elterjedésével szinte elképzelhetetlen méretű adathalmaz jött létre. A kérdés az, hogy mit tudunk kezdeni vele.
#1 Big Data forradalom a társadalomtudományokban
A digitalizálódással olyan mennyiségű adat keletkezik nap mint nap, amit a korábbi módszerekkel nem igazán tudnak feldolgozni a társadalomtudósok. Kmetty Zoltán – az ELTE-TÁTK adjunktusa és az MTA-TK CSS-RECENS posztdoktora – előadásában kiemelte, hogy ezeket az adatokat többek között az teszi különlegessé, hogy nem kutatási célból jöttek létre, mégis nagyon sok mindent elárulnak az emberek gondolkodásáról, viselkedéséről, preferenciáról. A Big Data részét képezik az internetre kapcsolt eszközök adatai, a cellainformációk (ki hol tartózkodik), a tranzakciós adatbázisok (pl. bankok adatbázisai) vagy az internetes jelenlét különböző formái (blogok, keresések, közösségimédia-tartalmak).
A tetemes mennyiségű adathoz való hozzáférés kérdése az adatvédelmi megfontolásokon túl is érdekes. Noha sokan a kutatás demokratizálódását várták az adatforradalom berobbanásától, azt látjuk, hogy nyugati privilegizált szereplők sokkal könnyebben és sokkal több adat felhasználására kapnak engedélyt, mint mások. Ez a jelenség azért is problémás, mert a vizsgálatok reprodukálhatóságát, ellenőrizhetőségét is megnehezíti.
#2 Felvirágzik a szövegbányászat
A Big Data részét képező adatok nem mindig számok, sokszor szövegek. Kmetty Zoltán úgy gondolja, a nagy mennyiségű szövegek elemzése bizonyos értelemben sokkal nagyobb kihívás elé állítja a kutatókat, míg
jól strukturált, számokkal teli adatbázisokból szinte bárki tud jó elemzéseket csinálni.
Bár a természetes nyelv feldolgozása (natural language processing, NLP), illetve a szövegbányászat (text mining) az utóbbi években kapott nagyobb szerepet, a szövegek elemzése nem új keletű dolog a társadalomtudományban. Régen is foglalkoztak vele a tudósok, de inkább kisebb mennyiségű szöveg minőségi-mélységi tanulmányozása volt a cél. A kvantitatív megközelítés a ’80-as években kezdett megjelenni, főleg nyelvészeti oldalról.
A számítógépes forradalom nemcsak a szövegek kvantitatív elemzését tette lehetővé, hanem teljesen megváltoztatta az adatelemzés módját. Idősebb kollégák „legendáiból” tudjuk, hogy a hőskorban akár két órára is elmehettek tudósok kávézni, gondolkodni, beszélgetni, mire lefutott egy egyszerűbb elemzés az adatokon. A számítógépekhez való hozzáférés korlátozottsága, valamint a gépek mai szemmel nézve alacsony számításkapacitása egészen más típusú társadalomtudományt kívánt meg, ahol sokkal jobban kellett előregondolkodni. Ma már előfordul, hogy mindenféle kódokat lefuttatnak, aztán meglátják, hogy mit tudnak kezdeni az eredményekkel. Ez a megközelítés Kmetty Zoltán szerint nem feltétlenül szerencsés.
Fontos, hogy az adattengerben továbbra is a jó kérdésfeltevések vezéreljék a kutatókat.
#3 Mi mindent tudhatunk meg a szövegekből?
A kutatók megvizsgálhatják például egyes szavak előfordulási gyakoriságát, időbeli alakulását vagy különböző médiumok közötti eltéréseit. Mondjuk, hogy hányszor használja a migráns és a menekült kifejezéseket az Origo vagy az Index. Elvégezhetnek ún. szentiment elemzést is, ilyenkor a szövegekben lévő szavakhoz előzetesen besorolt szótár alapján érzelmeket társítanak, gyakran pozitív-negatív dimenzióban helyezve el a kifejezéseket. Meg tudják nézni például, hogy a Rómába, Prágába vagy Budapestre érkező turisták milyen töltetű szavakat posztolnak a nyaralásról. Persze ennek a műfajnak is megvannak a nehézségei:
az iróniát például nagyon nehéz elemezni.
Az egyes kifejezéseknél szemantikai környezetet is tudnak azonosítani a tudósok. A szóbeágyazási modellek segítségével fel tudják térképezni a szavak közötti távolságokat. Egy több milliárd szóból álló adatbázisban például annak jártak utána, hogy a szociológus kifejezés nyelvi környezetében mennyire közel jelennek meg más foglalkozásnevek. Azt találták, hogy míg az etnográfus, antropológus vagy a kriminológus szavak kisebb, addig mondjuk, a teológus, biológus, statisztikus terminusok sokkal távolabb helyezkednek el.
A szövegelemzések gyakori módja továbbá, hogy jellemző témákat (topikokat) azonosítanak az anyagokban. Katona Eszter, Németh Renáta és Kmetty Zoltán egy kutatásban például azt elemezte, hogy egy tízéves időszakban miként változott a korrupcióval foglalkozó újságcikkek témája: mikor voltak napirenden a közbeszerzések, az önkormányzatok, vagy éppen hogyan jelent meg Mészáros Lőrinc a színen.
#4 Milyen nyomot hagy az online térben az öngyilkosság?
Mivel a Facebookhoz kutatási célból nagyon nehéz hozzáférni, az eddigi öngyilkosságra és depresszióra fókuszáló vizsgálatok zöme a Google keresésekre és a Twitterre irányult. A már megjelent tanulmányok figyelemre méltó eredményeket mutatnak:
- Tíz év Twitter-bejegyzéseit elemezve Kristoufek és munkatársai összefüggést találtak a brit havi öngyilkossági ráta és az öngyilkosság/depresszió szavakra történő keresés között. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki ilyen tartalmakat böngész, az fogja elkövetni az öngyilkosságot. De a téma iránti megnövekedett érdeklődés sokat elárul arról a társadalmi klímáról, amiben ezek az esetek megtörténnek.
- Sueki és munkatársai kis létszámú japán résztvevőkkel történő pszichológiai kutatásukban igazolták, hogy azok, akik „meg akarok halni”, illetve „öngyilkosságot akarok elkövetni” kifejezéseket tartalmazó tweetet közöltek, szignifikánsan magasabb pontszámot értek el egy önveszélyességet mérő skálán, tehát potenciálisan nagyobb veszélyt jelentettek önmagukra.
- A témában készült egyik legtöbbet hivatkozott amerikai tanulmány a negatív töltetű Twitter-üzenetek földrajzi megoszlását vizsgálta az Egyesült Államokban. Jashinsky és munkatársai eredményei szerint azokban az államokban volt magasabb az elkövetések száma, ahonnan a legnegatívabb bejegyzéseket posztolták.
#5 Tudtad, hogy nem télen van a legtöbb öngyilkosság?
Számos kutatás foglalkozott már az öngyilkosság idői mintázatával. Az eddig felhalmozott tudásból kiderül, hogy heti bontásban hétfőn, évi bontásban pedig a közhiedelemmel ellentétben tavasszal, illetve nyáron történik a legtöbb öngyilkosság. Ez utóbbi pontos okai még tisztázatlanok, talán az is magyarázhatja, hogy egy ilyen tett elkövetése általában nem a mély depresszió inaktív szakaszaiban zajlik, hanem amikor valaki eléggé energetizált állapotba kerül a cselekvés elvégzéséhez. A média ugyan kiemelt hírként kezeli, ha valaki karácsonykor vet véget az életének, de a számok azt mutatják, hogy ilyenkor alacsony az öngyilkossági ráta, még ha sokak számára valóban nehéz időszakról is van szó.
#6 Mi mindent posztolunk #depresszió alatt az Instán?
Kmetty Zoltán egy jelenleg is zajló kutatás jóformán végleges eredményeiről is beszámolt. Szerzőtársaival, Koltai Júliával és Bozsonyi Károllyal több mint 4 millió Instagram-posztot elemeztek az elmúlt 3 évből (az adatokat a SentiOne cég gyűjtötte). Olyan hashtagekre kerestek rá angol nyelven, mint öngyilkosság, depresszió, szorongás, mentális egészség, önkárosítás, szomorúság, vagdosás, magányos, vagy éppen bipoláris.
Az elemzések során azt tapasztalták, hogy lényegesen többféle tartalmat posztolunk ilyen címszavak alatt, mint azt sokan elsőre gondolnák és csak a posztok kis része az, ami valóban önkárosítással kapcsolatos. A kapott témák 7 csoportját különítették el a szociológusok, amelyek az összes találat közel 80 százalékát fedik le.
- 11 százalékban mémek
- 11 százalékban művészeti posztok (költészet, fotók)
- 8 százalékban LMBTQ emberekkel és EMO-val kapcsolatos posztok
- 6 százalékban idézetek (szerelmes versek, dalszövegek)
- 16 százalékban mentális betegséghez és egészséghez kötődő posztok
- 14 százalékban önmagának történő károkozásról (self-harm) szóló posztok
- 11 százaléka fitnesszel kapcsolatos poszt
LMBTQ emberek körében több az öngyilkosság?
Több felmérés is kimutatta az öngyilkossági veszély megemelkedett szintjét a többségitől eltérő szexuális irányultságú emberek esetében, a transz embereknél pedig különösen. A Transvanilla Transznemű Egyesület megrendítő eredményei szerint egy 2014-es hazai vizsgálatban a megkérdezett transz emberek 53,7 százaléka gondolt már komolyan arra, hogy öngyilkosságot kövessen el; 44,4 százalék pedig már tett is erre kísérletet. A jelenség hátterében főként a kisebbségi stressz áll, az a nyomás, aminek a társadalomban jelen lévő homofóbia és transzfóbia miatt vannak kitéve az LMBTQ emberek.
Az Insta-posztok elemzésekor Kmetty és munkatársai külön utánajártak ennek a témacsoportnak. Az LMBTQ betűszóhoz kapcsolódó kifejezések közül egyedül a gay (meleg) szó volt az, ami egyértelmű összefüggést mutatott a szuicid tartalmú bejegyzésekkel. A posztok pontos motivációját nehéz megmondani, de az adatok egyértelműen azt mutatják hogy jelen van a közösségi médiában egy diskurzus a melegség és az öngyilkosság kapcsolatáról. Előfordulhat például, hogy valaki a saját kétségbeeséséről vall, másokat félt, vagy általánosságban hívja fel a téma fontosságára a figyelmet.
#7 Az önkárosító posztokra kevéssé reagálnak
Az önkárosításhoz kapcsolódó megnyilvánulásokat kevés pozitív megerősítéssel jutalmazzák a társak a közösségi oldalon. Ezeket a posztokat kedvelik a legkevesebben a kutatás tanúsága szerint: a lájkok középértéke mindössze 6, míg a fitneszbejegyzések esetén 12, a művészeti, illetve LMBTQ/EMO posztok esetén 11. Úgy tűnik, hogy kevés reakciót is váltanak ki az önveszélyeztető viselkedések: átlagban 0,6 komment érkezik rájuk, szemben az idézetekkel vagy a fitneszposztokkal, amire 1,3 hozzászólást írnak az emberek.
#8 Milyen idői megoszlást és érzelmeket mutatnak?
A korábbi kutatások alapján ismert idői mintázattal ellentétben, az Instán nyáron posztoltak kevesebbet önkárosításról az emberek, míg télen megnövekedett az ilyen bejegyzések száma. Nem azok a tendenciák figyelhetők meg, amit a valós öngyilkosságok esetében látunk: az önkárosító posztok 30 százaléka hétvégén születik, napi bontásban pedig reggel 6 és este 10 körül keletkezik a legtöbb. Az érzelmi töltetet tekintve az önkárosító posztok messze a legnegatívabbak, sokszor kapcsolódnak szomorúsághoz, félelemhez, dühöz.
#9 Jó lenne felismerni, ami valóban cry for help
Míg a klasszikus kérdőíves vizsgálatokban ismert a résztvevők köre, addig a bejegyzések íróiról csak keveset tudunk, ráadásul az emberek ötszázféleképpen posztolhatják ki, hogy suicide, azaz öngyilkosság. A szövegelemzések abban segíthetnek, hogy feltérképezzék: mik azok az együttállások, amikre valóban oda kell figyelni, mert tényleg öngyilkossági veszélyt jelezhetnek. Ez alapján azonosítani lehetne olyan rizikócsoportokat, melyek számára fontos prevenciós és intervenciós programokat szervezni. Az is kérdés persze, hogy az öngyilkossággal kapcsolatos posztok egyáltalán mekkora teret kapjanak a közösségi oldalon: ki kell-e szűrni például a falcolásról szóló tartalmakat, vagy a heges csuklókat ábrázoló képeket. Hol van ebben a határ, ki és mi alapján fogja meghúzni? Megoldás-e a tagadás egy olyan jelenségre, ami megrázó, fájdalmas, negatív, de nagyon is emberi?
