Mennyit tud a tudomány az emberi lélekről?

A pszichológia mindaddig nem fogja tudni feltárni a humán viselkedések, érzelmek, gondolatok, testi reakciók mögött meghúzódó egyetemes jelenségeket, amíg a világnak csak egy egészen kicsi szelete vesz részt a kutatásokban. 

Ez volt a problémafelvetése a 2000-es évek végén megjelent két nagy hatású, a pszichológiai tudományos munkát kritizáló írásnak. Arnett (2008) arra hívta fel a figyelmet, hogy a terület nemzetközileg legbefolyásosabb szerve, az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóirataiban szereplő tanulmányok több mint kétharmada amerikai emberekből álló mintákkal dolgozott. A publikációk 96 százalékában észak-amerikai, nyugat-európai, ausztrál és izraeli vizsgálati személyek vettek részt.

Ezek az országok a világ nemzeteinek mindössze 12 százalékát teszik ki.

Heinrich (2010) a WEIRD (angolul furcsa) kifejezést alkotta meg annak leírására, hogy milyen populációk részvételével zajlanak a kutatások. A betűszó elemei (western, educated, industrialized, rich, democratic) arra mutatnak rá, hogy túlnyomórészt olyan iskolázott emberekről tudhatunk meg valamit a publikációkból, akik nyugati, gazdag, iparosodott, demokratikus társadalmakban élnek. Ez még önmagában nem feltétlenül probléma, az igazi baj ott kezdődik, hogy a nyugati mintákon kapott eredményekből kiindulva

sok kutató önreflexió nélkül von le következtetéseket bolygónk egész humán lakosságára nézve.

A nyugati tudósok által alkotott elméleteknek egyébként is nagy hagyománya van a pszichológiában. Szerinted mi az, ami a kép alapján közös a lélektan tekintélyes alakjaiban? 

Pár évvel Arnett és Heinrich nagy port kavaró írásai után mások arra voltak kíváncsiak, hogy kikről szólnak a tudományos munkák napjainkban. 

Mit lehet tudni a 2014-ben publikált kutatások résztvevőiről?

A New School for Social Research kutatói frissen publikált, A Homo sapiens pszichológiája felé c. cikkükben a Psychological Science nevű folyóirat 2014-ben, illetve 2017-ben megjelent tanulmányait vették górcső alá. Azért erre a prominens lapra esett a választásuk, mert itt eleve igyekeznek olyan tudományos munkákat beválogatni, amelyek részletesen leírják az alkalmazott módszereket, ezzel teljesítve a kutatás jövőbeni megismételhetőségének kritériumát.

450 vizsgálat elemzésével a következő eredményeket kapták:

• 51 közülük (11,41 százalék) még arról sem tartalmazott konkrét információt, hogy melyik országból, régióból toborozták a résztvevőket.
• A kutatások közel 58 százaléka az Egyesült Államokban készült, ezekben a mintákban 20 százalékban továbbra is egyetemisták szerepeltek.
• A kutatások 94,15 százaléka nyugati országok népességét vizsgálta. Ide tartozónak vették az elemzésben Észak-Amerikát, Nyugat-Európát, Izraelt és Ausztráliát is.
• A résztvevők sajátosságairól keveset tudunk. A nemi megoszlást általában leírják a szerzők, de a társadalmi osztályra, a vallásra, az etnikai hovatartozásra és egyéb tényezőkre nem térnek ki.
• A tanulmányok elején szereplő rövid összefoglalók, az ún. absztraktok 72 százaléka egyáltalán nem közölt adatot a vizsgált mintáról.
• A kutatások 85 százaléka pedig nem tárgyalta, hogy a kultúrának és a kontextusnak milyen hatása lehetett az eredmények létrejöttére, illetve azt sem közölte, hogy a jelenség teljesebb megismeréséhez más kultúrákban is szükséges volna vizsgálatokat folytatni. 

Megismétlődtek ezek a hibák 2017-ben?

Rad és csapata arról is szeretett volna információt kapni, hogy a 2014-ben feltárt problémák mennyire vannak jelen a 2017-es anyagokban. Ekkor már 10 évvel vagyunk Arnett nagy vitákat generáló írása után.

94 vizsgálat elemzésével a következő adatokra derült fény:

• A kutatások valamivel kevesebb, közel 51 százaléka dolgozott amerikai résztvevőkkel.
• Az Egyesült Államokban készült tanulmányok 75 százaléka semmilyen információt nem tartalmazott a vizsgált személyek etnikumára vonatkozóan. 91 százalékuk nem utal a résztvevők társadalmi osztályára, 60 százalékuk semmit sem árul el az iskolai végzettség és foglalkozás szerinti megoszlásról.
• Minden 4. vizsgálat még mindig egyetemistákkal zajlik.
• A kutatások több mint 70 százaléka észak-amerikai, brit, német, francia, spanyol vagy ausztrál vizsgálati személyek bevonásával operál.

Egyetlenegy tanulmány sem készült Afrikában, a Közel-Keleten, vagy Latin-Amerikában élő emberekkel.

Ázsiából a vizsgálatok kevesebb mint 7 százaléka származik. Rad és munkatársai nem akarnak pálcát törni a kollégáik feje felett: nem ördögtől való az egyetemistákkal végzett kutatás, vagy az online mintavétel. Egy újszerű témakör kezdeti felderítésekor észszerű választás lehet olyan személyekkel végezni a vizsgálatokat, akikhez könnyebb hozzáférni (például, mert tanítod őket). Ezek a tanulmányok jelentős eredményeket hozhatnak.

A probléma inkább a tudomány átláthatatlansága.

Amikor nem egyértelmű, hogy mi alapján vonnak le világraszóló következtetéseket a diákok vizsgálatából.

Mit tehetnek a kutatók?

Az említett cikk leghasznosabb része, hogy konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a kutatók számára, amellyel fokozni tudják a tudományos munkák átláthatóságát. Ha így járnak el, sokkal egyértelműbbé válhat az is, mekkora hiánycikk a kultúrák széles körében való vizsgálódás.

1. Írják le a résztvevők sajátosságait. Ne csak a női-férfi arányról szolgáltassanak rutinszerűen információt, hanem a változók széles skálájára térjenek ki. Az emberek nemzetisége, társadalmi osztálya, iskolai végzettsége, etnicitása, vallása, nemi identitása, szexuális irányultsága, életkora stb. mind olyan tényezők, amelyek hatással lehetnek az eredményekre. Ezeket a megoszlásokat ne csak megemlítsék, hanem érdemben tárgyalják lehetséges összefüggéseiket a kapott értékekkel.
2. Az eredményeket explicit módon kössék populációkhoz. Ez a gyakorlat jelenleg inkább csak a fejlődéslélektani és a kultúrák közötti kutatásokban bevett, mintha a többi vizsgálatban magától értetődő lenne, hogy a fehér, középosztálybeli nyugati ember tapasztalatai mindenki másra vonatkozhatnak. Ez természetesen téves elképzelés.
3. Igazolják, hogy miért az adott mintával dolgoztak. A résztvevők csoportjának méretét már most is indokolni kell a kutatóknak, de fontos lehet ezt a tudatosságot más tényezőkre is kiterjeszteni. Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a praktikus szempontokat előnyben lehet részesíteni, de régóta kutatott témáknál az egyetemisták megkérdezése aligha kielégítő tudományos megoldás.
4. Tárgyalják az általánosíthatóságot. Ne csak a kutatás korlátairól essen szó, hanem kifejezetten elemezzék a kultúra lehetséges hatását. 

Mit tehetnek a tudományos folyóiratok munkatársai?

1. Részesítsék előnyben a nem nyugati kutatásokat. A tanulmányok érdekessége, újszerűsége már most is külön bírálati kritérium. Ha nyugati, középosztálybeli, fehér embereken kívül másokat is bevonnának a vizsgálatba, az mindkét szemponthoz nagyban hozzájárulna.
2. Jelöljék a változatos mintával dolgozó kutatásokat. Az online felületeken és a nyomtatásban megjelenő cikkeken egyaránt láthatóvá lehetne tenni grafikai megoldások alkalmazásával, hogy milyen populációból toboroztak résztvevőket tanulmány készítői. Ez motiválhatná a kutatókat arra, hogy kisebbségi csoportok tagjait is bevonják a munkájukba. A szerzők itt kritikusan megjegyzik, hogy az amerikai kutatók igazából pár mérföldre az egyetemüktől már találnak bevándorló, alacsony jövedelemmel rendelkező embereket, akiknek éppen olyan fontos tapasztalataik és működésmódjaik vannak, mint bárki másnak.
3. Állítsanak fel konkrét célokat. Például a Psychological Science (vagy a magyar lapok) jelentse be, hogy 2022-re a megjelenő tanulmányok minimum 50 százalékának legalább egy dimenzióban el kell térnie a WEIRD populációkkal való munkától. Ez eleinte reális, ellenőrizhető cél lehetne, amit persze később érdemes továbbfejleszteni.

A pszichológia is biznisz, ahol leképeződnek a hatalmi viszonyok?

Bár erre az általam feldolgozott szöveg jótékony módon nem tér ki, könnyen belátható, hogy a pszichológia tudománya sem mentes azoktól a gazdasági erőviszonyoktól, illetve rendszerszintű hatásoktól, melyek mindannyiunkat érintenek a világban. Nem véletlen, hogy a nyugati jóléti társadalmakban virágoznak a költségigényes kutatások. Ezeknek az országoknak van arra apparátusa, hogy egy jelenségről az élbolyban tudjanak felfedezéseket tenni. Mint minden tudománynak, a pszichológiának is van egy üzleti oldala, amelyben a pénz diktálja a tempót és a lehetőségeket.

Ugyanakkor az sem elegendő megoldás, ha nyugati kutatókat bátorítanak más kultúrák vizsgálatára. Az etnocentrizmus könnyen tévútra viheti a tudósokat: ha a saját fogalmaikat, normáikat, világképüket alapnak tekintve, ahhoz képest igyekeznek jellemezni más embercsoportokat. Ehelyett lényeges lenne eleve olyan kérdésfeltevésekkel dolgozni, amik az adott kultúrában értelmezhetőek.

Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy minél szélesebb kulturális és társadalmi rétegekből érkező emberek kapjanak esélyt a pszichológiai kutatásokban való jelentésteli részvételre: vizsgálati személyként, kutatóként, folyóirat-szerkesztőként egyaránt. Máskülönben a kutatásmódszertan-órákon tanult alapelvek üres frázisok maradnak.